Nagy nyújtózkodás az IMF-trónért

Már-már közelharccá fokozódott a küzdelem a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatói posztjáért azután, hogy az eddigi vezér, a szexbotrányba keveredett Dominique Strauss-Kahn bejelentette: „végtelen szomorúsággal”, de lemond tisztségéről. A francia szakember a döntését az IMF védelmével és azzal indokolta, a jövőben minden energiáját ártatlansága bebizonyítására szeretné fordítani.

Angela Merkel a bejelentés után sietett ismét világossá tenni, hogy – többek között az eurózóna mélyülő problémái miatt – európai jelöltet kellene javasolni a posztra, és hasonlóan vélekedett José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke is. Mások már konkrét neveket is bedobtak a kalapba. A kisebbik német kormányzó párt, az FDP egyik gazdasági szakértője szerint Axel Weber, a Deutsche Bundesbank április végén leköszönt elnöke lenne a megfelelő személy a posztra, ami azért is érdekes, mivel Weber egyszer már kikosarazta Merkelt, amikor a kancellár az Európai Központi Bank élén szerette volna látni őt. Utóbbi október végén távozó elnökét, Jean-Claude Trichet-t szintén említették a jelöltek között – őt Nout Wellink, a holland jegybank elnöke látná szívesen az IMF élén. Anders Borg svéd pénzügyminiszter francia kollégáját, Christine Lagarde-ot ültetné a vezetői székbe. Josef Ackermann-nak, a Deutsche Bank elnökének a neve is felmerült.

Bár a potenciális európai jelöltekkel már Dunát lehetne rekeszteni, lehetséges, hogy végül mégsem az öreg kontinensről kerül ki a valutaalap főnöke. Az egyre nagyobb gazdasági súlyú fejlődő országok szerint ugyanis épp ideje lenne megtörni azt a hagyományt, hogy a Világbankot amerikai, az IMF-et pedig európai szakember vezeti. Kína állítólag Csou Hsziao-csuant, a központi bank vezetőjét vagy Csu Mint, annak korábbi alvezérét, Strauss-Kahn egyik tanácsadóját delegálná az IMF élére, de Arminio Fraga, a brazil központi bank volt elnöke is a jelöltek között van.

A legbölcsebben éppen a dél-amerikai ország pénzügyminisztere, Guido Mantega fogalmazott, amikor kijelentette: nem nemzetiség, hanem rátermettség alapján kellene kiválasztani a valutaalap új főnökét.

Az IMF vezérigazgatójának megválasztása a szervezet 24 tagú igazgatóságának a feladata. A tagok közül bárki jelölhet egy megfelelő szakmai hátterű személyt a tisztségre – ha több jelölt is van, akkor az igazgatóság konszenzusos döntéssel választja ki közülük a befutót. Az igazgatóság tagjainak – akiket országok vagy országcsoportok delegálnak – szavazati súlya arányos azzal, hogy az általuk képviselt ország mekkora résszel járul hozzá a szervezet tőkéjéhez. A legnagyobb súlya – 16,8 százalék – a legnagyobb befizetőnek, az Egyesült Államoknak van, majd Japán és Németország következik 6,25, illetve 5,83 százalékkal. Franciaországra és Nagy-Britanniára egyaránt 4,3 százalékos szelet jut, Kína pedig 3,82 százalékkal részesedik a szavazati tortából. A központi kérdésekben minimum 85 százalékos többség szükséges a megállapodáshoz, vagyis Washingtonnak vétójoga van. W. B.

Dominóként dőlhet be az eurózóna

Lehetetlen megjósolni, milyen következményei lennének a görög csődnek – mondta tegnap Jan Kees de Jager holland pénzügyminiszter. Szerinte az akár dominóeffektust is elindíthatna az eurózónában, ezt pedig mindenképp el kellene kerülni. Szintén ellenzik a jelentősebb adósságátstrukturálást a német bankok és a nagy ipari cégek is, mondván, az egy újabb válságot robbanthat ki. Azt már uniós vezetői szinten is belátják, hogy a görög adósságteher szinte fenntarthatatlan, ezért felmerült, hogy újabb EU–IMF-hitelcsomaggal vagy úgynevezett enyhe adósságátstrukturálással kellene elkerülni a teljes összeomlást.