Nem finomkodott velünk az IMF

„A Nemzetközi Valutaalap igazgatói aggodalmukat fejezik ki a magyar hatóságok közelmúltban hozott döntése miatt, mellyel felszabadítják a költségvetési tartalékot, hogy visszavásároljanak egy részt a Molból” – így szól az IMF–EU–Világbank és Magyarország közötti 2008-as – majd annak kifutása előtt, az Orbán-kormány által tavaly felmondott – hitelmegállapodást követő monitoringjelentés egyik bíráló mondata. Több hasonló – ám nagy meglepetést nem okozó – kritikai észrevétel is található még a dokumentumban, amelyet tegnap tettek közzé Washingtonban. Így például „sajnálattal” vették tudomásul az igazgatótanács tagjai az IMF Magyarországon járt küldöttségének beszámolójához fűzött véleményükben, hogy a program magyar részről történt megszakítása miatt több, addig elért eredményt nem sikerült megőrizni. Így a válságból való kilábalás fékezett volt, és megmaradt a magyar gazdaság „kitettsége”. Bíráló szavakkal illették az igazgatók azt is, hogy a magánnyugdíj-pénztári rendszer felszámolásából az államhoz visszakerült források egy részét folyó kiadásokra fordítja a kormány. „Az új Költségvetési Tanács hatékonyságának biztosítása különösen szükséges lenne, kiváltképpen annak szűk mandátuma miatt” – olvasható egy további burkolt bírálat a jelentésben.

Az írás – amely tartalmazza a Budapesten járt IMF-szakértők véleményét, valamint az ahhoz fűzött igazgatótanácsi véleményt – általában véve sok kockázatot lát a magyar gazdaságban az elkövetkező egy-két évre. A legnagyobbakat a magas költségvetési és a külső adósság, a külső államadósság törlesztésének erőltetett menete, valamint annak a problémája miatt, hogy a forintban jövedelemhez jutó magyarok zöme devizában adósodott el.

Mindennek fényében, a növekedés szempontját is szem előtt tartva a Nemzetközi Valutaalap kiemelkedően fontosnak tartja a költségvetés konszolidációját, s ezzel párhuzamosan a szerkezeti reformok végrehajtását.

Éppen ezért üdvözölték a Széll Kálmán-tervet, amelynek iránya és mértéke megfelelő, és az is, hogy a kiadások visszafogására koncentrál. Ugyanakkor javítani kellene az intézkedések „természetén” – áll a dokumentumban, amely azt javasolja, hogy a különadókat – különösen a bankszektorra kivetettet – vonják vissza, s helyettük olyan területeken hajtsanak inkább végre ambiciózus kiadáscsökkentést, mint a közszféra vagy a közösségi közlekedés. Ugyanakkor a szociális juttatásokat kizárólag annak érdekében lenne szabad alkalmazni, hogy ellensúlyozzák a kiigazítás terheinek aránytalanul nagy részét elszenvedő leginkább elesett rétegeket.

A program végrehajtásában is látnak kockázatokat, már csak azért is, mert hiányoznak a kulcsfontosságú fiskális lépések részletei. Ebben a kontextusban egyébként üdvözték az új alkotmányos adósságkorlátot, de úgy vélik, hogy átmeneti szabályokat kellene hozni mellé.

Ami a kilátásokat illeti: az IMF részben másként látja az elkövetkező hónapokat és éveket, mint a magyar kormány, s véleménye némileg eltér az Európai Bizottságétól is (amely éppen a múlt héten adott ki értékelést a magyar konvergenciaprogramról és a reformtervekről). Az Orbán-kormány – derül ki az összehasonlításból – optimistábban látja a folyamatokat és jobb adatokat vár, mint akár Brüsszel és az IMF.

* a középtávú fiskális stabilitás helyreállítása,

* a hitelfeltételek normalizálása (különösen a jelzálogpiacon),

* létszám-racionalizálás a helyi önkormányzatoknál és az állami vállalatoknál,

* célirányos szociális kiadáscsökkentés,

* az ágazati különadók gyors megszüntetése,

* a devizahitelesek minél olcsóbb, legkevésbé kockázatos és átlátható megsegítése

* az általános tartalék növelése

* a középtávú fiskális stabilitás helyreállítása,

* a hitelfeltételek normalizálása (különösen a jelzálogpiacon),

* létszám-racionalizálás a helyi önkormányzatoknál és az állami vállalatoknál,

* célirányos szociális kiadáscsökkentés,

* az ágazati különadók gyors megszüntetése,

* a devizahitelesek minél olcsóbb, legkevésbé kockázatos és átlátható megsegítése

* az általános tartalék növelése -->