Orbán fölöslegesen "vágna oda" a rokkantnyugdíj-rendszernek

A legújabb adatok szerint Magyarországon a nyugdí korhatár betöltése előtti rokkantsági ellátást összesen 565 ezer ember kap. Érdemes megnézni, hogy az elmúlt években hogyan változott e társadalmi réteg nagysága. 2008 elején még 658 ezren, és 2009. januárjában is 640 ezer ember kapott ilyen módon ellátást, míg ma 100 ezerrel kevesebben, 565 ezren vannak azok, akik rokkantsági nyugdíjat, rehabilitációs járadékot, egészségkárosodott személyek szociális járadékát, vagy rokkantsági járadékot kapnak. A csökkenés 80 százalékát a rokkantsági nyugdíjban részesülők számának mérséklődése hozta.

A 2008-as reformnak tudható be, hogy egyre kevesebben kerülnek be a rokkantsági rendszerbe, vagyis egyre kevesebben választják ezt a lehetőséget a munkanélküliségből való menekülésre.  Az új belépők száma 2004-ben még 76 ezer fő volt, ez 2009 végére 49 ezerre csökkent. (2010-ben az első háromnegyedév adatai alapján némi növekedés tapasztalható.) Ehhez társul, hogy a már ellátásban részesülők közül is sokan kiestek a rendszerből, illetve a nyugdíjkorhatár elérésével lényegében végleg inaktívvá váltak a munkaerőpiacon.

A teljes kasszát nézve látható, hogy nagyon jelentős összeget költ el a költségvetés azokra, akik az egészségkárosodásuk miatt nem tudnak dolgozni. Amennyiben nem nézzük azokat, akik rokkantnyugdíjat kapnak, de már elérték a nyugdíjkorhatárt (esetükben fel sem vetődhet az ellátás megvonása, vagy a munkaerőpiacra való reintegrációjuk), akkor azt látjuk, hogy a költségvetés majd 400 milliárd forintot tervezett ilyen jogcímen erre az évre. Az összeg jelentős, de az egyén szintjén ezek az ellátások nagyon alacsonyak, főleg az egészségkárosodottak szociális járadéka esetében, vagy a rokkantsági járadék esetében, a megélhetésre sem elegendőek (átlagosan 30-33 ezer forint körüli havi ellátás).

Miután 2008-ban került bevezetésre az új rendszer, ezért egy újabb drasztikus beavatkozás ezen a területen nehezen képzelhető el. Elképzelhető az induló rokkant nyugdíjak mérséklése. Azaz, akik mostantól kapnak rokkantsági ellátást, azok számára már alacsonyabb összegű nyugdíj kerül megállapításra. Most 70 ezer forintot kap havonta átlagosan az, aki rokkantnyugdíjas, vagy rehabilitációs járadékos. Ha átlagosan mondjuk 10 százalékos havi nyugdíj csökkentéssel számolunk az új belépők számára, akkor kiderül, hogy ez csak körülbelül 3 milliárd forint éves megtakarítást jelentene a bevezetés évében, ami költségvetési szempontból elhanyagolható, a politikai kára viszont jelentős. Azaz, ez a lépés igazából csak prezentációs jelleggel bírna, amely szintén a kiadáscsökkentési szándékot bizonyíthatná a nemzetközi piacok felé.

Csökkenhetnek a már megállapított nyugdíjak is. Ez biztosan komoly felháborodást váltana ki a közvéleményben, és olyan lépés lenne, amely kapcsán azonnal szociális érzéketlenséggel lehetne megvádolni a kormányt. Ezt pedig minden alkalommal kerülte a Fidesz, és ezért nem is várható, hogy egy ilyen érzékeny kérdés kapcsán akarna frontot nyitni a társadalom széles rétegével. A Policy Agenda a tények ismeretében nem lát olyan mozgásteret, amely érdemi költségvetési kiadáscsökkenést hozhatna a rokkantnyugdíjak területén.

Kik a rokkantnyugdíjasok?

Rokkantnyugdíjas alatt köznyelvi értelemben azokat az embereket értjük, akik a nyugdíjkorhatár elérése előtt egészségkárosodás miatt inaktívvá, azaz részben vagy egészben munkaképtelenné válnak. Számukra az állam négy különböző jogcímen adhat támogatást (természetesen nem egyszerre). A különbséget a számukra biztosított ellátások között az egészségkárosodás mértékében, azaz a munkaképességre alkalmasság alapján tesznek.