A véleményvezérek és döntéshozók egymásra gyakorolt hatásáról tartott előadást Oszkó Péter volt pénzügyminiszter, a Portfolion elnök-vezérigazgatója a Döntéshozók fóruma című konferencián. Sokan felteszik a kérdést, miért nem figyelmeztetett senki időben a válságra, és megfigyelhető volt, hogy a véleményformáló erők igazodtak a közvélekedéshez – mondta Oszkó. Kevesen figyelmeztettek arra 2007-ben, hogy válság lesz, az ezt jósló szakembereknek nem volt hatása sem a kormányokra, sem más döntéshozókra.
Kire hallgatnak a magyarországi döntéshozók, Elolvashatja itt
A Lehman Brothers összeomlása után kezdték újragondolni a dolgokat az emberek. Addig a globális válság csak annyit jelentett, hogy a meggondolatlan hitelezők elvesztették a pénzüket. A bankárok elvesztették a pénzüket ugyan, de a betétesek nem. A Lehman volt az első olyan bankház, amely a teljes bankközi piacon visszafizetetlen hiteleket hagyott maga után.
Ezután átfordult a közvélekedés, és mindenki tízszer akkorának képzelte a válságot, mint amekkora volt. Azért száradt ki a bankközi piac, mivel senki sem mert hitelezni senkinek.
Ördögtől valónak bélyegeztek számos pénzügyi terméket, például az értékpapírosítást. 2008 tavaszán a magyar pénzügyminisztériumban értékpapírosításról szóló jogszabályt fogalmaztak, a Lehman bukása után viszont ezt elvetették.
A Lehman-csőd után közvetlenül a véleményvezérek még mindig azt mondták, a régiót nem fogja érinteni a válság. Az ok az volt, hogy a régió gazdasága nem olyan, mint az angolszász országoké, nem mentek fel az ingatlanárak, nem voltak subprime hitelek, és toxikus értékpapírok sem. 2008 őszén mindenkit meglepett, amikor telibe kapta a válság a régiót, ezen belül Magyarországot. Óriási pofonokat kellett ahhoz kapnia a régiónak, hogy a döntéshozók észrevegyék, recessziós veszély fenyeget, amire fel kell készülni. A tanulság: a gazdasági vezetők azokat a véleményvezéreket követték, akik a várakozásaikat tükrözték vissza.
A kormány 2008-ban még adócsökkentő csomagot tervezett. Amikor viszont ősszel kiszáradt az állampapírpiac, és a bankközi piacon sem volt hitel, a kormány a korábbi adócsökkentési csomagot kénytelen volt visszavonni. 2009 tavaszán eljött a totális bizonytalanság időszaka. Mindenki csak találgatott, milyen betűre hasonlít majd a recesszió, és mennyi ideig tart majd. Voltak, akik szigorúbb állami felügyeletben látták a megoldást, mások a liberális piacgazdaság pártján álltak. A következő nagy esemény a pénzpiacokon a görög válság volt, ekkor már egyforma véleményen voltak: ez a helyzet fenntarthatatlan.
A magánnyugdíjpénztári tagsággal kapcsolatos döntésről is beszélt a volt pénzügyminiszter. Szerinte a véleményformálók szerepe ebben a kérdésben is nagy. A mai ismereteink alapján nem éri meg maradni, mert lemond az ember az állami nyugdíjról, de visszalépni sem éri meg, mert ki tudja, mennyi lesz az állami nyugdíj. Egyetlen megoldás van: az öngondoskodás.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.