Oszkó: Butaság szajkózni, hogy csak megszorítottunk

Az kétségtelen tény és eddig is nyilvánvaló volt, hogy az utóbbi évtizedben felhalmozott nagy külső adósságállomány, azaz a külföld felé történő eladósodottság miatt az idei évben a hazai fogyasztás még csökken, a megtermelt, és reálértékét tekintve növekvő jövedelmek egy jelentős része még az adósságtörlesztést, illetve a nettó megtakarítások növelését fedezi.

Így a növekedés motorja szükségszerűen az export, melyet úgy tudunk minél inkább serkenteni, hogy versenyképesebbé tesszük a termékeinket és szolgáltatásainkat, azaz a vállalkozásainkat, például azzal, hogy olcsóbbá tesszük a munkaerőt (lásd az év eleji adóváltozásokat) és a beszerzések, beruházások, fejlesztések finanszírozását (lásd a mi időszakunk alatt csökkenő kamatfelárakat). Butaság ezért állandóan azt szajkózni, hogy mi csak megszorítottunk, mert ezzel szemben mi hajtottuk végre azokat a változásokat, melyek érdemben elősegíthetik a növekedést - fogalmaz blogjában Oszkó Péter.

Azzal az önámítással pedig muszáj szakítani, hogy az export vezérelt növekedésnek van rövidtávon alternatívája, és nem a nemzetközi versenyképességünket kellene tovább növelni, hanem elég további pénzszórással a belföldi fogyasztást mesterségesen serkenteni. Ezzel ugyanis csak azt érjük el, hogy a belföldi fogyasztást továbbra sem az előállított értékekből, az értékesített termékekből és szolgáltatásokból származó jövedelem táplálja, hanem a külföldről felvett hitelekből finanszírozott költések, melyeknek legalább egy része nem a belföldi gazdaságot, hanem az importot növeli, de ettől függetlenül is csak az adósság marad meg utána. Erre az útra terelte az országot a buta politikai demagógia és a populista választási versengés jó egy évtizede, ideje volt letérni róla a válság beköszönte után és nem kéne oda most sem visszatérni.

Sajnos nincs más választásunk, mint hogy a belső fogyasztási viszonyokat hozzáigazítsuk a ténylegesen megtermelt (és nem hitelből finanszírozott) jövedelmek értékéhez. De tévedés azt hinni, hogy ez szükségszerűen csak pénzügyi restrikciót, megszorításokat, tartósan csökkenő fogyasztást jelenthet. Hiszen ha a hazai fogyasztási és jövedelmi viszonyok egymáshoz közelítésével egyidejűleg sikerül a gazdasági növekedést a nemzetközi versenyképesség növelésével és az exportpiacokon mutatkozó lehetőségek hatékony kihasználásával beindítatni és fokozni, akkor a növekvő jövedelmekből (lásd a tavalyi reálbér csökkenéshez képest az idei növekedést) egy idő után már nem csak a korábbi évek adósságának törlesztésére, hanem növekvő fogyasztásra is jut.