Sorsdöntő nap előtt Itália

Az eurózóna adósságválságának közepében találhatja magát Olaszország, ha a törvényhozás megszavazza ma a kormány elleni bizalmatlansági indítványt. Legalábbis erre figyelmeztetett Silvio Berlusconi miniszterelnök, akinek le kellene mondani, ha akár az alsó-, akár a felsőházban többségbe kerülnek a távozását szorgalmazó képviselők. A szenátusban nem fenyeget ez a veszély, az előzetes esélylatolgatások szerint viszont az alsóházban mindössze egy-két szavazaton múlhat a kormány sorsa.

A mai bizalmi szavazás annak a több hónapja tartó politikai felfordulásnak lesz a tetőpontja, amely Berlusconi és egykori fő szövetségese, Gianfranco Fini júliusi szakításával kezdődött; a kormánynak azóta nincs többsége az alsóházban. A piacok mind ez idáig viszonylag nyugodtan viselték a bizonytalanságot, amihez az is hozzájárult, hogy a jövő évi költségvetésre már a parlament mindkét háza áldását adta. Ez pedig a Giulio Tremonti pénzügyminiszter nevével az elmúlt két évben is fémjelzett fiskális szigort viszi tovább: az elkövetkező három évre 25 milliárd eurós megtakarítást irányoz elő, így a deficit az idei 5-ről jövőre a GDP 3,9, majd 2012-ben 2,7 százalékára mérséklődhet.

Bár Görögország után Olaszországnak van a legrosszabb eladósodottsági mutatója az eurózónában, a befektetők egyelőre megkímélték az Írországot, Portugáliát és Spanyolországot is ért „támadásoktól”. A Tremonti-féle szigornak köszönhetően ugyanis a költségvetési helyzet az eurózóna legtöbb országához képest sokkal kisebb mértékben romlott a válság hatására, nem omlott össze az ingatlanpiac, és egyetlen bank sem szorult állami segítségre.

A háztartások és a vállalatok összesített adóssága a GDP mintegy 125 százalékára rúg, ez jóval enyhébb sebezhetőséget jelent, mint Spanyolország 210, Portugália 240 vagy Írország 280 százaléka. Az olasz háztartások ráadásul a megtakarítások terén is jól teljesítenek: pénzügyi összvagyonuk a GDP kétszeresét teszi ki, szemben a 150 százalékos spanyol és ír, illetve a mindössze 100 százalékos görög mutatóval. Mindez azt is jelenti, hogy az államadósság nagy része hazai kézben van: a külföldi tulajdon 50 százalékos aránya a legalacsonyabb az eurózónában, így a nemzetközi befektetők hirtelen portfólióátrendezései nem jelentenek akkora kockázatot. Az olasz mutatók a kereskedelmi és pénzügyi mozgások területén is jónak mondhatók, hiszen a folyó fizetési hiány nem éri el a GDP 3 százalékát, miközben Spanyolország és Portugália esetében 10 százalék körül van.

Bőven vannak azonban megoldandó problémák, amelyek kezelését alaposan megnehezítené a kormány bukása, de még inkább az, hogy egy előre hozott választás sem kecsegtetne a mostaninál stabilabb vezetés lehetőségével. Ezekről nemrég Mario Draghi, a központi bank elnöke adott meglehetősen lehangoló áttekintést: szerinte a nem elég hatékony munkaerő- és szolgáltatási piacok, illetve a globális piacon versenyképtelen, kis cégek uralta gazdasági körülmények között Olaszországot a leszakadás veszélye fenyegeti. Reuters