Száz nap – vegyes fogadtatás

Milyen választ ad a magyar kormány arra a kérdésre, hogy érdemes-e neki az IMF-fel megegyezésre jutni, s ha igen, miért nem? Némi túlzással ennek a problémának a kezelését tartották a legfontosabbnak a vezető világlapok és a hazai sajtó egy része az Orbán-kabinet immár több mint három hónapos tevékenységéből. Ez persze nem csoda, hiszen a számos ellentmondó nyilatkozatból nehéz volt kiszűrni a kormány valódi szándékait. Végül a miniszterelnök vágta el nemrég a gordiuszi csomót, amikor kijelentette: hitelszerződés igen, gazdaságpolitikai megállapodás nem.

Hasonló karriert futott be a „túlléphetünk-e az eredeti hiánycélon?” című dilemma. Viszonylag hosszú ideig abban reménykedett a Fidesz és a KDNP vezérkara, hogy – a Bajnai-szekrényekből kieső csontvázakra hivatkozva – ennek nem lehet akadálya, de a brüsszeli finom és kevésbé finom intések hatására meggyőzte magát a kormány, hogy Magyarországnak is jobb, ha nem engedünk a 3,8 százalékból.

De az is kiderülhetett az ország új irányítói számára az elmúlt száz napban, hogy a nyilatkozataiknak sokkal nagyobb a súlya, mint azt gondolhatták. Ezzel magyarázható, hogy amikor a nyár közepén többen államcsőd veszélyéről vizionáltak, akkor a forint a szakadék felé tartott, s egyébként is minden kormányzati megjegyzésre nagyon érzékenyen reagál a piac. Persze nehéz eldönteni, hogy ezekben az árfolyammozgásokban – ez igaz a mostani helyzetre is, amikor a svájci frank az egekben van – mekkora szerepet játszanak a nemzetközi fejlemények, illetve a hazai gazdaság állapota. Nem meglepő, hogy a Fidesz kommunikátorai az első tényezőre helyezik a hangsúlyt, az ellenzék viszont a kormány nyakába varrná a 220 forintos alpesi devizát.

Egyébként a kabinet az első hetekben túl sok konkrétummal nem állt még elő, csak az derült ki viszonylag gyorsan, hogy mégsem lesz pótköltségvetés. Június elején azonban Orbán olyan 29 pontos konkrét akciótervvel rukkolt elő, amelyet többnyire elismerés övezett határon innen és túl – de persze főleg gazdasági körökben. A bankadót – nagy küzdelmek árán – sikerült lenyomni a pénzintézetek torkán. Ez jelentős mozgásteret biztosít az idén – és reményeik szerint még egy-két évig – a kormány számára. A cégek nyereségadójának csökkentése 500 milliós nyereség alatt, illetve a Széchenyi-kártya felhasználásának a kiterjesztése pedig valódi könnyebbséget jelent a társaságoknak, ugyanakkor a tíz kisadó megszüntetése inkább gesztusértékűnek számít. Az uniós források egy részének átterelése a kkv-k felé még a tervezés stádiumában van, csakúgy, mint az egykulcsos szja, amely érdekes átalakuláson ment keresztül az elmúlt hetekben, s ma sem tudni, milyen is lesz pontosan. A végkielégítések brutális lefaragása, valamint a maximum kétmillió forintos kereseti limit bevezetése a költségvetési szférában túl sok állami pluszbevéttel nem jár, de nem is ez a célja, inkább népszerűségi pontokat hozott a konyhára. (Az persze más kérdés, hogy a fizetési vitának álcázott küzdelem Simor András jegybankelnök ellen az európai pénzügyi körökben erős visszatetszést váltott ki.)

Ugyancsak hozzátartozik az elmúlt hónapok krónikájához, hogy több szárnyvonalon visszaállították a vasúti közlekedést, s működésbe helyeztek falusi kispostákat. Ezek az intézkedések kiadással járnak, de a kormányfilozófia szerint közép- és hosszú távon egyértelműen hasznosak, főleg társadalmi szempontból, hiszen a vidéki lakosság otthon maradását szolgálják.

S az aktív, egyesek szerint túl aktív kormányzati politika abban is megnyilvánult, hogy rengeteg személycserét hajtottak végre az állami cégeknél, intézményeknél. A változtatások egy része persze indokolt volt, hiszen ez a hatalomváltás velejárója. Ám több elmozdított vezető ma is azon töpreng, hol ronthatta el. VG

Június 3. Orbán Viktor José Barrosóval tárgyal Brüsszelben. „Mély átalakításra, strukturális reformokra van szükség Magyarországon, módosítgatásokkal és kiigazításokkal nem megyünk semmire” – közli a tárgyalás után. Kósa Lajos egy konferencián arról beszél: a közvetlen államcsőd elkerülése a cél, szűk esély van arra, hogy elkerüljük Görögország állapotát, a helyzet ugyanis sokkal rosszabb, mint hittük.

Június 8. Orbán ismerteti a kormány 29 pontos gazdasági akciótervét. Többek közt erősebben támogatnák a kkv-szektort, egykulcsos szja-t vezetnének be, megemelnék a társasági adó kedvezményének alapját, tíz kisadót eltörölnek, erős spórolás következik a közszférában, kétmillió forintban korlátozzák az állami vezetők bérét.

Június 14. Az Országgyűlés egyhangúlag elfogadja az adományozás áfamentességét biztosító javaslatot. Módosítják a villamos energiáról és a földgázellátásról szóló törvényt, ideiglenesen viszszatérnek a hatósági árak.

Július 2. Matolcsy György benyújtja a bankadóról rendelkező törvényjavaslatot. Szintén javaslat érkezik egy alkotmánymódosításra, amely alapján a „jó erkölcsbe ütköző” jövedelmekre extra adó vethető ki.

Július 5. Elfogadják az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvényt.

Július 12. 15 százalékkal csökken a pártok támogatása. A független költségvetési intézményektől 15,7 milliárd forintot elvonnak.

Július 17. Megszakad a tárgyalás a kormány és az EU, illetve az IMF képviselői közt.

Július 22. Az utolsó nyári parlamenti ülésen Orbán bejelenti: a feladat a korábban lefektetett hiánycél elérése, utána pedig nagyobb függetlenségre kell törekedni. Megszavazzák a gazdasági törvénycsomagot, bevezetik a bankadót, extra adót szabnak ki a kétmillió forintot meghaladó végkielégítésekre, enyhítik a kkv-k büntethetőségét, patikaalapítási moratóriumot vezetnek be, változik a közbeszerzési törvény.

Július 28. Bemutatják az Új Széchenyi-tervet. A programtervezet hét kiemelt feladatkörrel foglalkozik: egészségügy, zöldgazdaság, otthonteremtés, vállalkozásfejlesztés, tudomány, foglalkoztatás, közlekedés.

Augusztus 5. Magyarország nem ragaszkodik mindenáron ahhoz, hogy jövőre már 3 százalék alá csökkentse az államháztartás hiányát – nyilatkozza Matolcsy György.

Augusztus 17. Lengyel–magyar kezdeményezésre kilenc közép-európai állam, valamint Svédország azzal a kéréssel fordul az EU illetékeseihez, hogy a magán-nyugdíjpénztári befizetések beszámításával lehessen csökkenteni a költségvetési hiányt. SzI

Június 3. Orbán Viktor José Barrosóval tárgyal Brüsszelben. „Mély átalakításra, strukturális reformokra van szükség Magyarországon, módosítgatásokkal és kiigazításokkal nem megyünk semmire” – közli a tárgyalás után. Kósa Lajos egy konferencián arról beszél: a közvetlen államcsőd elkerülése a cél, szűk esély van arra, hogy elkerüljük Görögország állapotát, a helyzet ugyanis sokkal rosszabb, mint hittük.

Június 8. Orbán ismerteti a kormány 29 pontos gazdasági akciótervét. Többek közt erősebben támogatnák a kkv-szektort, egykulcsos szja-t vezetnének be, megemelnék a társasági adó kedvezményének alapját, tíz kisadót eltörölnek, erős spórolás következik a közszférában, kétmillió forintban korlátozzák az állami vezetők bérét.

Június 14. Az Országgyűlés egyhangúlag elfogadja az adományozás áfamentességét biztosító javaslatot. Módosítják a villamos energiáról és a földgázellátásról szóló törvényt, ideiglenesen viszszatérnek a hatósági árak.

Július 2. Matolcsy György benyújtja a bankadóról rendelkező törvényjavaslatot. Szintén javaslat érkezik egy alkotmánymódosításra, amely alapján a „jó erkölcsbe ütköző” jövedelmekre extra adó vethető ki.

Július 5. Elfogadják az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvényt.

Július 12. 15 százalékkal csökken a pártok támogatása. A független költségvetési intézményektől 15,7 milliárd forintot elvonnak.

Július 17. Megszakad a tárgyalás a kormány és az EU, illetve az IMF képviselői közt.

Július 22. Az utolsó nyári parlamenti ülésen Orbán bejelenti: a feladat a korábban lefektetett hiánycél elérése, utána pedig nagyobb függetlenségre kell törekedni. Megszavazzák a gazdasági törvénycsomagot, bevezetik a bankadót, extra adót szabnak ki a kétmillió forintot meghaladó végkielégítésekre, enyhítik a kkv-k büntethetőségét, patikaalapítási moratóriumot vezetnek be, változik a közbeszerzési törvény.

Július 28. Bemutatják az Új Széchenyi-tervet. A programtervezet hét kiemelt feladatkörrel foglalkozik: egészségügy, zöldgazdaság, otthonteremtés, vállalkozásfejlesztés, tudomány, foglalkoztatás, közlekedés.

Augusztus 5. Magyarország nem ragaszkodik mindenáron ahhoz, hogy jövőre már 3 százalék alá csökkentse az államháztartás hiányát – nyilatkozza Matolcsy György.

Augusztus 17. Lengyel–magyar kezdeményezésre kilenc közép-európai állam, valamint Svédország azzal a kéréssel fordul az EU illetékeseihez, hogy a magán-nyugdíjpénztári befizetések beszámításával lehessen csökkenteni a költségvetési hiányt. SzI Sok a bírálat, kevés a dicséret Több olyan lépése volt a második Orbán-kormánynak eddigi regnálása alatt, amely a határokon túl is élénk reakciókat váltott ki. Mi most a három leginkább „észrevett” kérdéskörrel kapcsolatos véleményekből tallózunk.

Költségvetés. Olli Rehn, az EU gazdasági és pénzügyi biztosa a napokban figyelmeztetett arra, hogy Magyarországnak jövőre a GDP 3 százaléka alá kell szorítania a büdzsé hiányát, és meg kell kezdeni a GDP 83 százalékán álló államadósság mérséklését is. A külföldi elemzők már korábban is jelezték, hogy szerintük az EU aligha engedélyezi a 3 százalékot meghaladó hiányt 2011-ben. Az általános vélemény az, hogy a kormány az önkormányzati választások után elő fog állni egy hiteles középtávú fiskális és gazdasági programmal.

IMF-megállapodás. A külföldi vélekedések szerint mindenesetre fontos bizalomerősítő lépést jelentene, ha költségvetési terveit a kormány egy új IMF-megállapodással támasztaná alá. „A valutaalap támogatásának mellőzése alapvetően szerencsejáték a magyar kormány részéről, amely egy viszonylag szilárd fellendülésre alapoz. Nagyon nagy a kockázata annak, hogy a játszma nem jön be” – vélekedett Ralf Wiegert, az IHS Global Insight elemzője. Azzal kapcsolatban azonban nincs egyetértés elemzői körökben, hogy az önkormányzati választások után a kormány megköti-e végül az új megállapodást, mint ahogyan azzal kapcsolatban sem, hogy annak hiányában az ország képes lesz-e magát a piacról finanszírozni.

Bankadó. A Magyarországon bevezetendő banki különadó károsítani fogja a gazdasági növekedést, és így összességében alacsonyabb adóbevételeket eredményez majd – legutóbb Herbert Stepic, a Raiffeisen International vezérigazgatója fogalmazta meg ezt a véleményt, amelyet korábban a Nemzetközi Valutaalap és az EU is hangoztatott. A külföldről érkező kritikák egyetértenek abban, hogy a kormánynak inkább hosszú távú, nem torzító jellegű intézkedéseket kellene végrehajtania. Ahogy Stepic fogalmazott: a bankadó „nem jelent megoldást a Magyarország előtt álló kihívások szerkezeti okaira”, ráadásul bevezetésének sietős módja a befektetői bizalmat is károsíthatja.

Követendő magyar példa. Az „önfejű” magyar gazdaságpolitikát támadó bírálatoknak homlokegyenest ellentmondó vélekedést fogalmazott meg a Guardian hasábjain Mark Weisbrot, a washingtoni Centre for Economic and Policy Research társigazgatója. Szerinte a magyar példát követve a szocialista spanyol és görög kormánynak is nemet kellene mondania az IMF prociklikus gazdaságpolitikai ajánlataira. Weisbrot a magyar bankadót is megvédte, mondván, hogy a válság előidézésében jelentős szerepet játszott pénzintézetek megfelelő terepét jelentik a költségvetési bevételek növelésének, főleg, hogy azok már amúgy is nyereségesek. BÁ Korábbi száz napok - Az Antall-kormány első száz napjában döntött a nagymarosi építkezés leállításáról, létrehozta a Kárpótlási Hivatalt és megkezdte a privatizációt lehetővé tevő tulajdonreformot. Tárgyaltak a Varsói Szerződésből való kilépésről és a szovjet csapatok kivonásáról. A legtöbb lépésük azonban szimbolikus volt.

- A Boross-kormány 1993–94-ben, fél évre lépett hivatalba. Csak a korábbi ügymenetet volt ideje folytatni.

- A Horn-kormány egyik első lépéseként úgy döntött, a nagy költségek miatt Budapest nem lesz az 1996-os világkiállítás rendezője. Első száz napjukban több szociális juttatás összegét megemelték, köztük a nyugdíjakat, a gyest és a rokkantsági járadékot. A száz nap végén a folyó fizetési mérleg tovább súlyosbodó hiányára hivatkozva az MNB és a kormány közös döntéssel 8 százalékkal leértékelte a forintot.

- Az első Orbán-kormány a felsőoktatási tandíj eltörlésével és a társadalombiztosítási önkormányzatok feloszlatásával kezdte munkáját. Illetékkedvezményt adtak a 35 éven alattiak első lakásvásárlásához, alanyi jogon biztosították a családi pótlékot, a gyest és az anyasági támogatást. Elfogadták az egy évvel korábbi népszavazáson már megszavazott NATO-csatlakozásról szóló törvényt.

- A Medgyessy-kormány – elődei munkájának felülvizsgálata mellett – döntően a szociális kiadásokkal foglalkozott, így hatszázezer közalkalmazott fizetését emelte meg átlagosan 50 százalékkal, egyszeri 19 ezer forintos nyugdíj-kiegészítésről döntött, valamint adómentessé tette a minimálbért. Az iskolakezdés előtti kéthavi családi pótlék fizetését fogadták el, valamint 30 százalékkal megemelték az egyetemi és főiskolai ösztöndíjakat.

- Gyurcsány Ferenc első kormánya hivatalba lépése után nagy részben a korábbi munkát folytatta, de inkább csak kommunikációs, mintsem szakpolitikai változást hoztak.

- A második Gyurcsány-kormány első száz napja ennél viharosabb volt: ekkor véglegesítették a konvergenciaprogramot, megemelték az szja és az áfa kulcsait, 30 százalékos gázáremelés történt. Megkezdődött az egészségügy és az oktatás reformjának előkészítése.

- A Bajnai-kormány a gyors válságkezelést tekintette feladatának, ennek szellemében telt el az első száz napjuk is. Folyamatos tárgyalás zajlott az IMF-fel, eközben pedig drasztikusan átírták az adótörvényeket, megszűnt a 13. havi nyugdíj, 25 százalékosra emelték a normál áfakulcsot, bevezették a vagyonadót s lerövidítették a gyes és a gyed idejét. SzI-->