Települések csődközelben
Hitelt csak szigorúan meghatározott feltételek mellett tudnak az önkormányzatok felvenni, viszont a kötvénykibocsátás lehetősége gyakorlatilag korlátlan, így számos helyen ehhez a módszerhez folyamodtak. Ez utóbbinak az is az előnye az éppen regnáló helyi politikai elit szempontjából, hogy a türelmi idő miatt az igazi terheket csak a következő politikai ciklusban kell elkezdeni fizetni. Eddig alig több mint egy tucat település lett fizetésképtelen az elmúlt időszakban, s ezek többnyire alig néhány száz lelkes falvak voltak, s az ő problémájuk nem kapott túl nagy nyilvánosságot. Ez év elején azonban egy városban, Szigetváron is kénytelenek voltak megkezdeni az adósságrendezési eljárást. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor pénzügyi gondnokot neveznek ki, válságköltségvetést kell készíteni s programot a hosszú távú megoldásra.
Az eddigi kormányok inkább tűzoltó módszerekhez folyamodtak, különböző pénzügyi kereteket hoztak létre a bajba jutott települések megsegítésére, ahelyett, hogy generális megoldást találtak volna. Ezek a keretek ugyanis soha nem voltak elégségesek, másfelől az objektív kritériumok ellenére állandó kritika érte az elosztás módszerét, gyakran politikai elfogultsággal illették az odaítélő minisztert.
Ehelyett még szigorúbb feltételeket kellene szabni a hitelfelvételre s korlátozni a kötvénykibocsátás lehetőségét. Emellett felvetődik, hogy a jelenlegi ellenőrző mechanizmust – közigazgatási hivatal, ÁSZ, minisztériumi felügyelet – ki kellene bővíteni, nagyobb hatáskört biztosítani a különböző szervezeteknek, s szükséges lehet egy újabb, az önkormányzatok pénzügyi, gazdasági tevékenységét szorosabban kontrolláló szervezet felállítása is.
Szabó Gellért egyetért azzal, hogy a községek vannak igazán nagy gondban, tehát elsősorban az ő problémáikra kell a kormánynak megoldást találnia. Elenyésző részük a polgármester vagy a képviselő-testület rossz döntései, a többség azonban rajta kívül álló okok – az alulfinanszírozottság, a forrás nélküli feladatkiszabások, a működési költségek nagysága – miatt került bajba. A Magyar Faluszövetség elnöke szerint ugyanakkor nem lenne célszerű egy a bankokéhoz hasonló általános konszolidáció, hiszen minden település története más és más, különböző okok vezettek ide. Ezért Szabó Gellért szerint a helyzet feltérképezése után a tárcának egyedi döntésekkel és a jelenleginél sokkal több pénzből kell segíteni a rászoruló önkormányzatokat, többek között a működésképtelen önkormányzatok egyéb támogatása elnevezésű költségvetési keretet kellene megnövelni, amelyből tavaly 1300 önkormányzat kapott forrást. Az érdekszövetségi vezető belátja, ennek ugyan megvan az a veszélye, hogy a minisztérium vezetőit politikai elfogultsággal vádolják – korábban Lamperth-forintnak, később Bajnai-guldennek hívták az erre a célra fordítható pénzt –, de ha komolyan vesszük a nemzeti együttműködést, akkor kell tudni objektív alapon hozni döntéseket. S akkor elkerülhetők az olyan visszásságok is, hogy van olyan település, amely négyszer kapott támogatást egy éven belül – fogalmazott.
A szigetvári történet. Az év elején robbant a bomba, hogy egy kisváros, Szigetvár is csődbe vagy legalábbis csődközeli helyzetbe jutott. Rodek Gyula alpolgármester azonban nem szereti ezt a kifejezést, hiszen egy önkormányzatot nem lehet felszámolni, mint egy céget, s helyette újat alapítani. Az viszont tény, borzasztó nehéz helyzetben van a település, hiszen csaknem hárommilliárd forint a hitelállománya (beleértve a kötvénykibocsátás összegét is), ehhez jönnek a cégei tartozásai – amelyekért készfizetői kezességet vállalt az önkormányzat –, további egymilliárd forint értékben. Mindez az elmúlt évek jó szándékú, de gazdasági megalapozottság nélküli fejlesztéseinek következményeként alakult ki. A városvezetés ugyanis nem tudott ellenállni annak a csábító ajánlatnak, hogy ezekben az években még uniós támogatással sok forrást lehet szerezni, ezért presztízsberuházásokba fogott, s nem gondolt arra, hogy az önerőt is biztosítani kell, másfelől üzemeltetni kell a létesítményeket. Így például strand épült a tervezett 800 millió forint helyett több mint másfél milliárdból, PPP-konstrukcióban tanuszoda készült, amelyből azonban a vállalkozások kihátráltak, így 15 esztendeig évi 100-120 millió forintjába kerül a városnak a fenntartása. Így nem csoda, hogy az önkormányzat adósságspirálba került, ám 2009 végén, ez év elején már nem tudott újabb hitelt felvenni. A helyzetet jelzi, hogy februárban csak olyan költségvetést tudtak elfogadni a városatyák, amelynek a kiadási oldala 2,9 milliárd forint, a bevétel azonban csak 1,9 milliárd. Ezek után nem maradt más hátra, mint az adósságrendezési eljárás megindítása. A pénzügyi gondnok bevonásával válságköltségvetést készítettek, amelyben fájdalmas takarékossági döntéseket hoztak. Felfüggesztettek néhány nagyberuházást – a belvárosi rekonstrukciót, a kistérségi iskolabővítést, útkarbantartásokat –, beszüntették az összes nem kötelező feladat ellátását, így leállították a civilszervezetek, egyesületek támogatását. Emellett tárgyalást kezdtek a hitelező pénzintézetekkel az adósság átütemezéséről.
A megbeszélések most is folynak, a hónap végére kell az eljárásnak egyezséggel befejeződni. Ennek részeként konszolidációs programot állítanak össze, amelynek egyik legfontosabb eleme az intézmények alapos átszervezése a következő években. Rodek Gyula szerint van esély a megoldásra, senkinek sem érdeke, hogy az önkormányzati vagyon felosztásával padlóra kerüljön a város, hiszen a 11 ezer itt élő emberért mindenki felelősséggel tartozik. Az alpolgármester úgy véli, ahhoz, hogy másutt elkerüljék a hasonló bajokat, olyan kontrollmechanizmust kellene kiépíteni az önkormányzatok fölött, amelynek révén elkerülhetővé válik, hogy naiv, lelkes, de hozzá nem értő képviselők bevigyék az erdőbe a településüket. Egyértelmű, hogy a jelenlegi szervezeti keretek erre nem alkalmasak – állítja. VG
(az önkormányzatoknál, 2009. december 31-én)
Kötvény : 473,5 milliárd forint (91 százalék fejlesztési, 9 százalék működési célú, 10 millió – 12 milliárd)
Hosszú lejáratú hitel: 410,9 milliárd forint
Rövid lejáratú kötelezettségek: 404,9 milliárd forint
(az önkormányzatoknál, 2009. december 31-én)
Kötvény : 473,5 milliárd forint (91 százalék fejlesztési, 9 százalék működési célú, 10 millió – 12 milliárd)
Hosszú lejáratú hitel: 410,9 milliárd forint
Rövid lejáratú kötelezettségek: 404,9 milliárd forint-->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.