Többismeretlenes egyenlet

A nyugdíjkorhatár közelében járó, nagyobb jövedelmű rétegnek érheti meg a jelenlegi körülmények között is ragaszkodni magán-nyugdíjpéntári tagságához. A választás azonban nem könnyű: január 31-ig a tökéletes döntéshez a járulékfizetőknek olyan kérdésekre kellene választ találni, amelyek évek óta a szakembereknek is komoly dilemmát okoznak.

A „menni vagy maradni” kérdésében az első és legnagyobb nehézséget az okozza, hogy mihez viszonyítsuk a kasszák teljesítményét. Ha ugyanis e megtakarításokat pusztán befektetésnek tekintjük, szükségszerű, hogy a kockázatok csökkentésére hivatott befektetési szabályok, a működési költségek és a kötelező likviditási tartalék miatt a pénztárak teljesítménye nem mérhető össze az ígéretes értékpapírokéval. A Stabilitás Pénztárszövetség friss elemzéséből azonban az kiderül, hogy a kaszszák az utóbbi 12 évben kivétel nélkül reálhozamot értek el: a legalacsonyabb hozam 0,44, a legmagasabb 3,54 százalék, a kasszák többsége a kettő közötti sávban helyezkedik el.

Ha viszont a pénztárakat – ahogy nevükből következik – nyugdíjszolgáltató szervezeteknek tekintjük, akkor az említett hozamokat a tizenkét év alatt az állami tb-ben keletkezett „ígérvényekhez” és jogosultságokhoz kellene hasonlítani. Ám azon túl, hogy a korábbi, politikai hátterű bőkezűség növelte, a tavaly elhatározott korhatáremelés és az indexálás átalakítása pedig jelentősen csökkenti az állami nyugdíjvárományokat, az 1998 óta megvalósított jogszabályváltozások valójában egyáltalán nem vetítik előre a jövőt. Mint arra a Tárki egyik tanulmánya is figyelmeztet, a felosztó-kirovó nyugdíjpillérnél is lehet ugyan hozamokról beszélni, ezek alakulása azonban sokszor nem a nyugdíjvagyonon és a kötelezettségeken múlik, hanem a változások egyszeri jogszabály-módosításokra vezethetők vissza.

E kétféle logikával magyarázható, hogy az utóbbi időben is sokan voltak, akik – amikor erre lehetőségük adódott – a másodikból az első pillérbe történő viszszalépés mellett döntöttek. A legutóbbi hullám – 2009. július 9. és 2010. március 31. között – 63 323 kasszatagot „sodort viszsza” az állami pillérhez, egyéni számlájuk összes piaci értéke 89,7 milliárd forint volt, 1998 óta pedig – a PSZÁF adatsora szerint – összesen több mint 207 ezer fő döntött a második pillérből való távozás mellett.

Annak számszerűsítését, hogy összgazdasági szinten jó döntésnek bizonyult-e eddig a magánnyugdíjpénztárak életre hívása, többek között e visszalépések is nehezítik, mint azt a Századvég és a Stabilitás minapi vitája mutatja. Előbbi szerint – figyelembe véve a második pillér felállításának deficit-, államadósság- és kamatteher-növelő hatását, de az ott képződött hozamokat is – ez a „kaland” összesen 500 milliárd forintos veszteséget okozott 1998 óta. Ennek okát az intézet a magas működési költségekben, valamint abban jelölte meg, hogy a jogszabályok éppen a gazdasági válság beköszöntével tették lehetővé az ígéretesebb, részvényalapú befektetéseket, előtte nem. A Stabilitás a vitában éppen a második pillért azóta elhagyottak vagyonára hivatkozott, és a legutóbbi ilyen hullámot figyelembe véve a Századvég legfrissebb elemzése már 420–500 milliárd forintos mínuszt emleget.

Amit a kasszatagoknak a következő hetekben érdemes figyelembe venni: ha a kormány valóban nyugdíjjogosultságot nem keletkeztető hozzájárulássá alakítja a munkáltató által fizetendő 24 százalékos járulékot, akkor – mint fentebb írtuk – a néhány évvel nyugállományba vonulásuk előtt álló, az átlagot jóval meghaladó jövedelmű réteg számára lehet érdemes kitartani a magánkasszák mellett. Náluk ugyanis az állami jogosultság néhány éves kiesését valószínűleg ellensúlyozza a már jelentős pénztári megtakarítások várható hozama.

Hogy az időskori ellátások terén a távolabbi jövő mit hoz, más lapra tartozik. Idővel ugyanis százezreket fog érinteni az a nehézség, hogy elegendő (bejelentett) munkaviszony híján nem jár nekik ellátás az állami pillérből. Ezért sokan egy alanyi jogon járó alapnyugdíj majdani bevezetését látják szükségesnek, amelyet akár egy egyéni számlás, úgynevezett svéd modell szerinti állami társadalombiztosítás is kiegészíthet. Utóbbi bevezetése azonban egyelőre mindenképpen a jelenlegi és majdani nyugdíjak csökkenését vetítené előre. KR

Különösen a pályakezdők esetében kérdéses, hogy mennyire számít magánjoginak egy olyan szerződés, amelyet törvény ír elő kötelezettség gyanánt.

Különösen a pályakezdők esetében kérdéses, hogy mennyire számít magánjoginak egy olyan szerződés, amelyet törvény ír elő kötelezettség gyanánt. Helyzetkép a magán-nyugdíjpénztári tagság megőrzésekor

Időseknél

- a kieső állami jogosultságot jó esélylyel ellensúlyozza a megtakarítások hozama

- legalább 20 éves eddigi munkaviszony alapján biztosan jár állami nyugdíj

- 20 és 40 év közötti munkaviszony esetén egy-egy év kiesés a bruttó bér 1,22 százalékával csökkenti a nyugdíjat

- 40 éves munkaviszony mellett a bruttó bér 48,8%-a a nyugdíj

Fiataloknál

- minimális szolgálati idő, ami a szigorítás miatt nem is bővül tovább

- kevesebb mint 20 évnyi munkaviszony esetén egyáltalán nem jár állami nyugdíj

- akár évtizedeken keresztül jogosultságot nem keletkeztető járulékot fizet-->