Valutaalapot Európának?

A görögországihoz hasonló pénzügyi válsághelyzetek megelőzését, illetve kezelését célozza az a javaslat, amely – az IMF mintájára – egy európai valutaalap (EMF) felállítását szorgalmazza. A nagy vitát kiváltott elképzelés Daniel Gros, a brüsszeli CEPS kutatóintézet igazgatója és Thomas Mayer, a Deutsche Bank londoni vezető közgazdásza fejében született meg. A két szakértő egyúttal listát tett közzé az euróövezeti országok pénzügyi sebezhetőségéről, amely listát – nem meglepő módon – Görögország vezeti (lásd grafikonunkat).

Gros és Mayer szerint az EMF létrehozása egyrészt hatékonyan rászorítaná a kormányokat a fiskális fegyelemre, másrészt végső esetben a piacokat kevéssé felforgató módon tenné lehetővé államcsődök levezénylését. A valutauniós országok által létrehozandó valutaalapot kezdetben kötvénykibocsátással töltenék fel, később azonban a fiskális határokat túllépő tagállamokra kivetendő bírságok vennék át ezt a szerepet. Ha az elmúlt évtizedben a 60, illetve 3 százalékos maastrichti küszöbök feletti adósság- és deficittömeg egy százalékát beszedték volna a túlköltekezőktől, akkor mára 120 milliárd eurós forrás állna rendelkezésre – számítja a két közgazdász, akik szerint ekkora elvonás nem hozná lehetetlen helyzetbe az érintett országokat.

A tagállamok szükség esetén (kamatostól) igénybe vehetnék az EMF-nek befizetett összeget, ha pedig ennél többre lenne szükségük, akkor – az IMF-nél megszokott módon – a szervezettel közösen kidolgozott és általa ellenőrzött reformokat kellene vállalniuk. Az európai valutaalap másik feladata a befektetők hirtelen kivonulásából fakadó pénzügyi zűrök kezelése lenne. Az EMF – a hitelezők számára egységes mértékű diszkonttal – megvásárolná az adott ország adósságait, ezzel csökkentve a továbbgyűrűző piaci hatásokat. Lényegében a vállalati csődeljáráshoz hasonló, áttekinthető mechanizmus jönne létre.

A Handelsblatt többek között azzal érvel az európai valutaalap felállítása mellett, hogy az „világossá tenné az euróövezetben a játékszabályokat”, és az intézményen keresztül a finanszírozó államok – elsősorban Németország – beleszólhatnának a kisegített ország gazdaságpolitikájának alakításába. (Görögország mostani gondjait persze nem lehetne az EMF-fel megoldani, hiszen annak létrehozását jó esetben is hosszas viták előznék meg.) Ugyanakkor az Economist által szervezett internetes szakmai vita résztvevőinek túlnyomó többsége úgy véli: felesleges új intézményt létrehozni egy olyan feladatra, amelyet a meglévők is nagyrészt elláthatnak. Desmond Lachman, az American Enterprise Institute és Edwin Truman, a szintén amerikai Peterson Institute kutatója szerint az IMF rendelkezik a görögországihoz hasonló helyzetek kezeléséhez szükséges szakértelemmel és erőforrásokkal.

Az Atlanti-óceán innenső partjáról is kritikákat kapott az EMF ötlete. Roberto Perotti, a milánói Boccioni Egyetem professzora szerint egy-egy ország befizetései vészhelyzetben semmire sem lennének elegendők, ha pedig az EMF teljes tőkéjét egy Görögországhoz hasonló kis ország megsegítésére fordítanák, akkor az alap tehetetlen lenne mondjuk egy Spanyolország méretű tagállam csődje esetén. Végső soron tehát továbbra is Németországon és más stabil helyzetben lévő európai országokon múlna, hogy a zsebükbe nyúlnak-e – mutat rá az olasz közgazdász. A brüsszeli Bruegel kutatóintézet igazgatója, Jean Pisani-Ferry sem lát sok esélyt a fiskális föderalizmus európai szintű intézményesítésére, ezért ha baj van, akkor az IMF-et kell behívni. Kormányzati szinten is hűvösek az első reakciók – Michael Offer, a német pénzügyminisztérium szóvivője hétfőn azt mondta, egy európai valutaalap nem segítene a pénzügyi gondok gyökereinek a kezelésében. TG

Az EU-szerződésnek a tagállamok pénzügyi megsegítésére vonatkozó rendelkezéseit a különböző szakértők eltérően értelmezik.

Az EU-szerződésnek a tagállamok pénzügyi megsegítésére vonatkozó rendelkezéseit a különböző szakértők eltérően értelmezik.-->