Ingatlanbefektetéssel növelnék vagyonukat az MNB-alapítványok

Mennyi pénzzel gazdálkodnak a jegybanki alapítványok?

– A vagyon értéke most 268,33 milliárd forint, ami 1,93 milliárddal több, mint az induláskor volt. A vagyont nem költhetjük el, befektetjük, és a hozamból gazdálkodunk, ezt fordítjuk oktatásfejlesztésre és kutatások támogatására. Eddig közel ötmilliárd forint támogatást nyújtottunk  az indulás óta, ezzel együtt is gyarapszik a vagyon, és még mindig több mint 150 milliárd állampapírban van.

Valaha államkötvényben volt a vagyon döntő része, csaknem az egész.

– A jó gazda a legbiztonságosabb helyen fekteti be a pénzt. Amikor indultak az alapítványok, 5-6 százalék volt a kötvényhozam, de tavaly már csak 1-1,5 százalékos kamatszint mellett tudtunk befektetni. Ezért választottuk az ingatlanbefektetést, ahol sokkal nagyobb hozamot lehet elérni.

És azért is, mert az Európai Központi Bank felvetette, hogy államkötvényben tartani a pénzt nem összeegyeztethető az uniós joggal.

– Az EKB irányelveivel egyezik, hogy ingatlanpiacba fektetünk be. Az ingatlanpiacon ma 6-7 százalékos hozamot lehet elérni, többszörösét, mint amit az államkötvényeknél. Örülünk annak, hogy az EKB helyesli, hogy ebbe az irányba megyünk, de a makromutatók is ezt indokolják. Minden befektetésben a biztonságra törekszünk, jó minőségű, jó bérlői feltételekkel rendelkező ingatlanokat veszünk, és ez a harmadik portfólióelemnél, a vállalati kötvényeknél is igaz, ahol 4 százalék körüli kamatszintet tudunk elérni.

A 4 százalék elég magas hozam, a biztonságosnak tűnő vállalatokénál magasabb. Milyen vállalati kötvényeket vesznek?

– Az összesen 20 milliárdos befektetés között vannak hazai és nemzetközi vállalati kötvények, és itt is a biztonságra törekszünk. Ilyen biztonságos befektetés például a Mol, valamint nyugat-európai bankkötvények különböző sorozatai. Vannak hozamtermelő beruházásaink, mint a Millenáris irodaházak, a Vörösmarty téren a Kasselik-ház vagy a posta régi székháza a közelmúltban megújult Széll Kálmán téren. A megújuló épületet, melyet Buda-palotának neveztünk el, már 2018-ban átadjuk.  Ez egy modern irodaház lesz belülről, kívülről az eredeti díszítéseket állítjuk helyre, amelyek ma nem láthatók.

Drágán vették meg a Buda-palotát a könyv szerinti értékéhez képest.

– A könyv szerinti érték különbözik a piaci értéktől. Ha megépítettek egy házat tíz éve, akkor a könyv szerinti érték az lesz, amibe akkor került, és a bérbe adott ingatlanokat 4-5 százalékkal amortizálják évente. Vagyis csökken a könyv szerinti érték, miközben a valóságban termeli a hozamot, a bérleti díjak mennek felfelé, és az értéke növekszik. A könyv szerinti értéknek így nincs köze a piaci árhoz.

Piaci áron vették meg?

– Amikor vásárolunk, külső, jó nevű, nemzetközi céggel világíttatjuk át és értékeltetjük az ingatlant. Mivel közpénzt kezelünk, felelősen tesszük, vagyis nem vásárolhatunk a piaci árnál drágábban. Az alapítványi forma garantálja, hogy a vagyon értékét meg kell őrizni, ez így van a világon mindenhol. Legfontosabb kötelességünk a vagyon gyarapítása, hiszen a hozamot fordíthatjuk az oktatási tevékenységek támogatására.

Mióta az alapítványok megkapták a vagyont, azóta az kétmilliárddal nőtt, és ennyivel értékelődtek át az ingatlanok is. Vagyis az átértékelődésen felül nem nőtt a vagyon?

– A vagyongyarapodás nem az ingatlanfelértékelődésből adódik. Az ingatlanokra költünk is, és úgy fektetjük be a vagyont, hogy az jó hozamot termeljen. Vannak azok az ingatlanok, amelyek az alapítványi célokat szolgálják. Ez a teljes vagyon 7 százaléka, de látványos eredményeket érünk el velük. Ilyen az Ybl Vízház épülete, amely az ország egyik legkülönlegesebb ingatlana, ennek a felújítását már megkezdtük, és ebben az évben tervezzük átadni. De ilyen különleges történelmi érték a budai várban található, közel 800 éves óvárosháza épülete is. Ez az ingatlan kis része a teljes vagyonnak, de az egyik legpreferáltabb turistaútvonalon van. A nyilvánosság számára elérhető ingatlanokat teremtünk, ezek többnyire oktatási célokat szolgálnak.

Éppen az egyik oktatási célú ingatlant vizsgálta az MNB felügyelőbizottsága. Az MTA kémiai kutatóközpontja kapcsán azt írták, hogy nagy összeget kell a felújításra költeni, ráadásul a teleknek legfeljebb a 10 százalékát lehet beépíteni, ami már most is megvan.

– Nagy érték, hogy a környéken a beépítési maximum 10 százalék, ugyanakkor kedvező, hogy már korábban meghaladta ezt a beépítettség, és ezt megtartjuk. Nagyon különleges ingatlanról van szó, itt tervezünk létrehozni egy nemzetközi kutatóközpontot. Ez a projekt idén elindul, de nemcsak ez, hanem több más beruházás is, úgyhogy az idei esztendő igazi fordulópont lesz az életünkben. Az eddigi munkánknak kézzelfogható eredményei is lesznek az ingatlanok átadásával, és folytatjuk a többi közt az oktatási tevékenységet, a konferenciák szervezését, támogatjuk a tudományos publikációkat és a hallgatókat, kutatókat.

Az alapítványok az MNB-től kapták a pénzt, így vannak, akik azt gondolják, hogy az oktatás kvázi fiskális, költségvetési tevékenység. Tartanak attól, hogy az EKB-nak vagy az Eurostatnak ez gondot okoz?

– Kétszer költöztem el Magyarországról, és kétszer vissza. Egyszer külföldi egyetemen tanultam, aztán külföldi bankban dolgoztam. Nem láttam olyat, hogy az oktatást vagy a kutatást egy központból oldanák meg. A haladó világban ez nem jellemző. A lényeg, hogy a végső felhasználónak, jelen esetben a diáknak, mi az érdeke. Olyan diplomát kapni, amellyel el tud helyezkedni. Lehet, hogy vannak intézményrendszerek, ahol más elvek működnek, de abban hiszünk, hogy az a sikeres projekt, ahol a végső felhasználó jól jár. Erre egyik példa a Kecskeméti Egyetem, amelyet a duális oktatás jegyében építünk olyan nagy vállalatok támogatásával, mint a Mercedes-Benz vagy a Knorr-Bremse. Nekik szakemberek kellenek, a diákoknak pedig használható tudás. Ha a jövőt tudjuk megmutatni a diákoknak a cégekkel együtt, és gyakorlati tudást kapnak, sokkal jobban tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon, vagyis megéri támogatni az oktatást.

A Kecskeméti Egyetem vagy a Pallas Athéné Egyetem éppen ezért érdekes kérdés az Eurostat számára is. Érkezett az Eurostattól kérdés vagy bírálat önhöz, hogy ezeket az államnak kellene finanszíroznia, nem az alapítványoknak?

– Nem érkezett ilyen kérdés vagy bírálat hozzánk. Ha egy privát befektető egyetemet épít, azt sem tiltja az európai szabályozás, megteheti. Sőt a jegybankok többsége a világon támogatja az oktatást, vagyis ezt nemcsak mi csináljuk, hanem mások is.

Ellenőrzik a forrásfelhasználást és a támogatások hatékonyságát?

– Azért is mondom, hogy ez az év fordulópont, mert már van annyi tapasztalatunk, hogy az eddigi munkánkat tudjuk mérni és értékelni. Tudjuk, hogyan hasznosulnak a támogatásaink. Mérjük, hogy egy támogatott elérése hány forintba kerül a különböző alapítványi programokon keresztül. A pályázatoknál és az ingatlanoknál is az a cél, hogy minőséget teremtsünk, minél magasabb színvonalon és hatékonyan dolgozzunk. Eddig több mint ezer tudományos pályázatot támogattunk, és folytatjuk az oktatásfejlesztési munkát. Az alapítványi vagyon összetételét negyedévente közzétesszük, tavaly ingatlanvásárláskor ennél gyakrabban is megtettük. Az alapítványi programokat publikáljuk, és a szerződéseket is. Tavaly komoly lépéseket tettünk, hogy átláthatóan, szakmai alapon és hatékonyan működjünk, új korszak kezdődött az alapítványok életében.

Van olyan cél, hogy az állampapírok ne legyenek a portfólióban, hogy Mario Draghi EKB-elnök kérése is megvalósuljon? Van végső cél a leépítésre?

– Az ingatlanbefektetéseket megfelelően elő kell készíteni, ez időigényes feladat. Nagy vagyonról van szó, átgondoltan kell befektetni. Nem szerencsés célokat kitűzni, ugyanakkor az jó, hogy 6-7 százalékos hozammal tudunk biztonságosan befektetni. Ha jó lehetőséget találunk, lépünk tovább, de nem vagyunk egyedül a piacon, a külföldi ingatlanbefektetők is érdeklődnek Magyarország iránt. Az alacsony kamatok mellett az ingatlanpiac továbbra is jó befektetés lesz, így az idén is erre fókuszálunk.