A gazdaságpolitika csak akkor lehet sikeres, ha megvan az összhang annak két fő ága, a monetáris és a költségvetési politika között. Az állítás igazságtartalmát jól bizonyítja hazánk 2008/2009-es válság előtt és után mutatott gazdaságtörténete. Bár a monetáris politika elsődleges célja az árstabilitás elérése, míg a fiskális politika az államháztartás hosszú távon is stabil finanszírozására törekszik, de a megfelelő eredmények eléréséhez arra van szükség, hogy kiszámítható módon fejtse ki hatását gazdaságra.
A 2000-es évek hazai eseményei rávilágítottak arra, hogy a hibás gazdaságpolitika – már a gazdaságot kívülről sújtó válság előtt is – milyen mértékben vetheti vissza egy-egy gazdaság fejlődését. A felelőtlen fiskális politika és a merev monetáris politika felerősítették egymás kedvezőtlen hatásait. A magas költségvetési hiány az állam eladósodásához vezetett, a magas forint kamatok pedig a devizahitelek felé terelték a háztartásokat. Mindeközben a költségvetési kiigazítási kísérletek – a hatósági árak és egyes adók emelésén keresztül – magasan tartották az inflációt, a hibás munkaerő-piaci politika pedig Európa egyik legalacsonyabb foglalkoztatási rátáját eredményezte. Összességében sem a költségvetési, sem a monetáris politikai célok nem teljesültek, az ország pedig elveszítette versenyképességét és az eladósodáson keresztül elzálogosította a jövőjét.
2010 óta kibontakozó gazdaságpolitikai fordulat időszakában korábban nem látott összhang alakult ki, amely rövid időn belül jelentős eredményekhez vezetett. A költségvetési politika az államháztartás helyzetének növekedésbarát stabilizálására fókuszált, miközben a mérsékelt inflációs környezetben a monetáris politika az inflációs cél elérése mellett érdemben támogatta a növekedést is. Világossá vált, hogy léteznek pozitív szinergiák, amelyek nemcsak, hogy elősegítik a két terület céljainak teljesülését, hanem fel is gyorsítják a kedvező hatások kibontakozását. Megfigyelhető ez például az államadósság alakulásában, amely a költségvetési egyensúly javulásának hatására kezdett csökkeni 2011-től, amit 2013 óta jelentősen támogattak az MNB kamatcsökkentési ciklusai és az Önfinanszírozási program. Azáltal, hogy konstruktív összhangban működnek a gazdaságpolitika ágai, Magyarország egyidejűleg érte el a költségvetési és árstabilitást, a gyorsuló növekedést és az emelkedő foglalkoztatást.
A 2016-os év több kihívással is szembesítette a magyar gazdaságot. Ezek közül a legjelentősebb az Európai Uniótól érkező támogatások átmeneti csökkenése volt, miközben a hagyományos – az alapkamat csökkentésével operáló – monetáris politika is megközelítette határait. A korábbi évek növekedési ütemének fenntartásában ezért kiemelten fontos szerep jutott olyan belföldi tényezőknek, mint a vállalati, különösen a KKV szektor hitelállományának az emelkedése, a fogyasztás dinamikus bővülése, a mezőgazdasági teljesítmény emelkedése, valamint a kormányzati kiadások, főképp a beruházások növekedése.
A jegybanki programoknak köszönhetően KKV hitelezés bővülése az év végére elérte a 12 százalékot, miközben a vállalati hitelállomány is 4 százalékot meghaladó ütemben bővült. A mezőgazdasági hozzáadott érték az év eleji várakozásoknak megfelelően érdemben támogatta a tavalyi növekedést (+0,6 százalék), miközben a lakossági fogyasztás 5 százalék közeli bővülése még kedvezőbb is volt az év eleji prognózisoknál. Ezzel szemben az EU-s pénzek reálgazdasági szempontból is effektív – azaz nem előleg típusú – kifizetése érdemben elmaradt korábbi várakozásunktól. Számításaink szerint önmagában ennek a tényezőnek a hatására a 2016-os gazdasági növekedés mintegy 0,4 százalékponttal lehetett alacsonyabb.
A 2016-os évben a tervezettnél szigorúbb költségvetés kieső növekedési hatása 0,6 százalék volt, ami még magasabb, mint az EU-s pénzek esetén kalkulált negatív hatás. A hiány mértéke (azaz a pénzügyi számlák rendszere szerint mért finanszírozási igény) visszaigazolta az MNB prognózisait, amelyek 2016 márciusában elsőként, majd később többször ezt megerősítve jelezték, hogy a hiánycél elérésén belül még van mozgástér a kiadások növelésére és gazdaság megfelelő élénkítésére. 2016-ban a költségvetési hiány a GDP 1,3 százaléka lett, azaz 0,7 százalékponttal kisebb, mint a költségvetési célkitűzés. Ez önmagában 0,3-0,4 százalékponttal hűtötte a GDP növekedését. Figyelembe kell venni azonban, hogy a deficit teljes egészében az év végén alakult ki, amelynek reálgazdasági hatása áthúzódott 2017-re, és ezzel együtt 2016-ban elérhette a 0,5-0,6 százalékot is a kieső növekedési hatás. A 2016. évi növekedéssel kapcsolatban továbbra is fontos megjegyezni, hogy az MNB vizsgálatai szerint a rendszeres statisztikai felülvizsgálat során az éves növekedés továbbra is fölfelé módosulhat, ám ennek mértéke az év végéről ismertté vált adatok alapján korábbi becsléseinknél mérsékeltebb lehet.
2016-ban a monetáris politika közel 1 százalékkal emelte a gazdasági növekedést. Az MNB hitelprogramjai, NHP és PHP, valamint az alacsony, 0,9 százalékra csökkenő alapkamat és a 0,2 százalékra eső 3 hónapos bankközi hozamok, összességében közel 1 százalékkal növelték a GDP-t 2016-ban. 2016-ban tehát a monetáris politika a gazdasági növekedés közel felét adta.
2017-ben a 2,4 százalékos hiánycél teljesülése 0,5 százalékponttal növelheti a GDP-t. Ezen felül az áthúzódó tételek, amelyek a tavalyi hiányt növelték, de az idei GDP-ben érvényesülnek, további 0,2 százalékpontot jelenthetnek. Összességében tehát a hiány emelkedése jelentős mértékben hozzájárulhat a gazdasági növekedés gyorsulásához. Azonban idén is fontos a kiszámíthatóság, és ha a hiány elmarad a költségvetési törvényben kitűzött céltól, akkor a költségvetés növekedésre gyakorolt hatása kisebb lehet. Az első két hónap költségvetési adatai ezúttal is azt jelzik, hogy fennáll ennek a kockázata. A központi költségvetés egyenlegének többlete 180 milliárd forint volt 2017. február végén, ami több mint 160 milliárd forinttal magasabb a 2016. február végi többletnél. Ez megerősíti az MNB 2016. decemberi Inflációs jelentésében közölt előrejelzést is, a hiány idén is elmaradhat a céltól és 1,6-2 százalék között alakulhat.
Fontos a költségvetés és annak növekedési hatásainak tervezhetősége. A monetáris politika elérte lehetősége határait, így más gazdaságélénkítő hatásokra is egyre hangsúlyosabban szükség van. E tekintetben nagyon kedvező az adócsökkentések foglalkoztatást és beruházást ösztönző hatása, vagy az uniós támogatások várható felfutása. Lényeges azonban, hogy a rendelkezésre álló mozgástér hatékony kihasználásával a költségvetési politika keresleti hatásának megfelelő tervezhetősége. A tartós felzárkózás biztosításához ugyanis versenyképességet javító reformokra és a magángazdaság termelékenységének javulására van szükség, amit segíthet a - többek között a kamatkiadások csökkenése miatt - megnövekedett költségvetési mozgástér és annak kihasználása, valamint a növekedésre gyakorolt hatásának megfelelő tervezhetősége.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.