Borzasztó kép az eurózóna jövőjéről

A következő öt év szokatlan kihívásokat támaszt Európa elé, még a legjobb forgatókönyv esetén is – írja az Economist Intelligence Unit „Az eurózóna túléli az adósságválságot?” című tanulmányában. A globális pénzügyi válság széleskörű és hosszantartó hatást gyakorol. A legsúlyosabb a veszélyek között látható az euró létezését veszélyeztető kockázatok – írja az elemzés.

A döntéshozók felismerték azt a tényt, hogy az euróövezet túlélését nem lehet biztosra venni. A túlélés attól függ, milyen gondossággal kezelik a kötvénypiaci stresszeket és a gyenge bankrendszert, valamint a gazdasági kormányzás reformjától, és attól, hogyan oldják meg a strukturális problémákat.

A politikai környezet olyan feszültségektől terhes, mint amelyre még sosem volt eddig példa – állapítja meg az Economist Intelligence Unit. Nem kétséges, hogy sokkal nagyobb külső befolyásra van szükség azokban az országokban (a költségvetési és más gazdaságpolitikai területekre), ahol jelentős az adósság és a költségvetési hiány.

Meg kell várni, hogy a kormányok és a választók egyes jelentősen eladósodott országokban hogyan tudják tolerálni a megszorításokat, vagy azt, hogy egyes euróövezeti országok számára a kilépés előnyei meghaladják-e az ezzel járó költségeket.

Az Európai Központi Bank (EKB) kötvényvásárlási programba kezdett: a gyenge euróövezeti tagállamok állampapírjait kezdte megvásárolni, hogy ezzel likviditást nyújtson az államoknak. Az EKB ezzel politikailag vitatott lépést tett, és amikor felfedezte ezt, visszakozott.

Az európai szolidaritás vizsgázni fog az elkövetkezendő években, és lehetséges, hogy a több évtizedes integrációs folyamat megfordul – húzzák alá az elemzők. Az euróövezeti országok gazdasági teljesítményének eltérése (divergencia) valószínűleg növekedni fog a közeljövőben. A gazdasági teljesítmények eltérése pedig az EKB monetáris politikáját is kihívások elé állítja: nem csak az árstabilitás szempontjából, amelynek fenntartása a jegybank elsődleges feladata, hanem a pénzügyi stabilitás kapcsán is.

Az EKB úgy tűnik, hogy emelni fogja a jegybanki alapkamatot a következő hónapokban. A növekedési és inflációs ráták különböznek szerte az euróövezetben. Néhány ország számára „túl lazák” a monetáris kondíciók, míg más országokban újabb megszorításokat jelentenek a kamatemelések (például Spanyolországban, Portugáliában, vagy Írországban).

A valuta leértékelésére nincs lehetőség  a külső versenyképesség visszaszerzésére, ezzel, ha a munkaerőpiac továbbra is rugalmatlan, a magas szintű munkanélküliség veszélyezteti a költségvetési kiigazítás elsődleges eszközét: az árak és a bérek le csökkentését.

A versenyképesség visszaszerzésére irányuló erőfeszítések elégtelennek bizonyultak, amely biztosítaná a Gazdasági és Monetáris Unió hosszú távú túlélését – állapítják meg a tanulmány szerzői.

Ha igaz, amint egyes közgazdásztok gondolnak, hogy a monetáris unió felépítése a gazdaságok fokozott specializációját hozza, akkor a tagállamok továbbra is sebezhetőek, és ki vannak téve az aszimmetrikus sokkhatásoknak. Ha a változó monetáris kondíciók többé már nem lehetségesek, akkor az euróövezetben esetleg meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, hogy a nagyobb fiskális transzfereket kell nyújtani a gyenge régióknak, hogy életképes maradjon a monetáris unió.

Az Economist Intelligence Unit szerint három fontos problémát kell megoldaniuk az euróövezet vezetőinek. Először is, foglalkozni kell az aggasztó dinamikával emelkedő államadósság kérdésével néhány államban. Másodszor, meg kel oldani a régió bankrendszernek törékenységét. Harmadszor, merész, strukturális reformintézkedéseket kell végrehajtani, hogy javítsák a gazdaság rugalmasságát. Közben az intézményi hiányosságokat ki kell javítani, amelyek a válság okai.

Az első esetben, amelynek 50 százalékos valószínűsége van, a legeladósodottabb országok „lenyelik a gyógyszert”. Csökkentik a költségvetési hiányukat és lépéseket tesznek, hogy visszaállítsák a külső versenyképességet. A finanszírozó országok elegendő pénzügyi támogatást adnak addig, amíg 2013-ig életbe nem lép az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM), melynek keretében adósság átütemezések történhetnek.

A második eset a fő kockázati szcenárió, amelynek 25 százalékos valószínűsége van. A gyenge növekedés és az emelkedő munkanélküliség a periférián keresztülhúzza a megszorítási terveket. A bankok megmentése feszültséget okoz: a pénzügyi piacok elkezdenek kételkedni abban, hogy az erősebb tagállamok pénzügyi segítséget nyújtanak a perifériának. A válság hatására korábban „elképzelhetetlen” lépéseket kell tenni, és az egész euró-projektbe vetett hit kérdőjeleződik meg.

A végső kockázati forgatókönyvben, amely 15 valószínűséggel szerepel az Economist Intelligence Unit elemzésében, egyes euróövezeti államok elhagyják a monetáris uniót hazai nyomásra. Egy másik lehetőség, hogy Németország lép ki a GMU-ból.

A legjobb esetben, amelynek azonban csupán 10 százalékos valószínűsége van, a növekedés hatására a kereslet kiegyenlítődik az euróövezetben. A periférikus országok is végrehajtják a költségvetési és strukturális reformokat. A befektetői bizalom növekedésére az euró szárnyal.