Elöregszik és fogy a magyar – Aggódhatunk a jövőnk miatt

Míg az 1980-as években főleg a kedvezőtlen halandósági viszonyok és az ezzel együtt járó magas halálozás, addig az 1990-es évektől a termékenység és a születésszám erős visszaesése, majd tartósan alacsony szintje játszott meghatározó szerepet a népességszámának csökkenésében.

Az a termékenységi szint, amely mellett a népesség csökkenni kezdett (1,88 gyermek egy nőre) jelenleg elegendő lenne a népesség természetes fogyásának megállítására.

A KSH szerint a népességcsökkenés eltérő módon érintette a különböző életkorú és nemű lakosokat. A gyermekkorúak létszáma az össznépességnél is nagyobb mértékben, 925 ezer fővel, közel 40 százalékkal csökkent, miközben 65 évnél idősebb lakosok száma – a várható élettartam javulásával – nőtt. Felgyorsult a népesség öregedési folyamata, ami a korösszetétel torzulásával, illetve a gyermek- és a fiatal-, valamint az időskorú népesség arányának kedvezőtlen változásával jár együtt. Főleg férfiakkal lettünk kevesebben, mivel létszámuk 9,1 százalékkal csökkent (a nőké 6,0 százalékkal).

A születendő gyermekek lélekszáma alapvetően két tényezőtől függ, a szülőképes korú nők létszámától és termékenységük szintjétől – írja a statisztikai hivatal. Ezek közül a szülőképes korú nők létszámát meglehetősen nagy biztonsággal lehet becsülni, hiszen jelenleg már megszülettek és élnek azok a gyermekkorú, illetve tizenéves nemzedékek, akik az elkövetkező két évtizedekben szüleik helyére lépnek. A születésszám elmúlt két évtizedben tapasztalt tartós és jelentős visszaesése miatt egyre kisebb létszámú női nemzedékek lépnek szülőképes korba az elkövetkező húsz évben. Ennek következtében 2011 és 2031 között a szülőképes korú nők összlétszáma mintegy 523 ezer fővel, 22 százalékkal csökken, ezen belül a születések szempontjából meghatározó 20–29 éveseké közel 28, a 30–39 éveseké pedig 35 százalékkal lesz kevesebb – prognosztizálta a KSH.

Emelkedés csupán a szülőképes kor legidősebb korosztályaiban, a 40–49 éves nők körében várható. A jelenleg 30-as éveikben járó nagy létszámú nemzedékek fokozatosan a mai 40–49 évesek helyébe lépnek. Létszámuk a 2020-as évek elején tetőzik, amikor 1/5-ével haladják meg a mai 40–49 évesek létszámát, majd lassú csökkenés mellett a 2030-as évek elején ismét hozzávetőlegesen annyian lesznek, mint jelenleg.

Kérdéses, hogy a születésszám szempontjából ezek a nemzedékek milyen potenciális tartalékokkal rendelkeznek. A KSH ismeretei szerint a 40 éves és ennél idősebb nők termékenysége európai viszonylatban jelenleg Svédországban a legmagasabb, ahol ezer nő 73 gyermeket vállalt 40 és 49 éves kora között. Ez az arány hazánkban valamivel kevesebb, mint a fele.

Amennyiben fokozatosan elérnénk a svéd arányt, akkor a 40 éves és idősebb nőktől a jelenleginél mintegy 2300–2800 gyermekkel születne több évente, létszámnövekedésük és feltételezett termékenységemelkedésük függvényében.

A szülőképes korú nők létszámának ismeretében becsülhető a várható évenkénti születésszám is. Ehhez a különböző életkorú nők gyermekvállalási kedvét, vagyis a termékenység szintjét kellene előre jelezni. Ennek változását nem ismerjük, de abban az esetben, ha a termékenység 2011. évi szintje tartósan fennmaradna, a születések száma 2021-ben 72 ezerre, 2031-ben 60 ezerre esne pusztán a szülőképes korú nők létszámának csökkenése miatt. A 2011. évi alacsony születésszám fenntartásához az egyre kisebb létszámú szülőképes korú nőknek a jelenleginél jóval több gyermeket kellene vállalniuk. "Becslésünk szerint 2021-ig a termékenységnek mintegy 16, 2030-ig pedig 43 százalékkal kellene emelkednie ahhoz, hogy a jelenlegi alacsony születésszám fennmaradjon" – írja a hivatal.

Ez azt jelenti, hogy a 2011. évi egy nőre számított 1,24 gyermekkel szemben 2021-ig 1,44-re, 2031-ig pedig 1,77-re kellene emelni a termékenység szintjét a szülőképes korú nők létszámcsökkenésének ellensúlyozására, állapítja meg a KSH.

A statisztikai hivatal elemzői arra a következtetésre jutnak, hogy ha "nem sikerül elmozdulni a mostani alacsony termékenységi szintről, és a jelenlegi reprodukciós deficit tartóssá válna, akkor a szülői és a gyermeknemzedékek egyensúlytalansága egy olyan negatív spirált indítana el, amelyben egyre csökkenő létszámú szülőképes korú nő egyre kevesebb gyermeket hozna világra. Belefutnánk egy olyan termékenységi csapdába, amely a népességszám csökkenésének gyorsulásával járna együtt. Mindezek csak megerősítik azt az aggodalmat, hogy hazánk népesedési helyzete közel sem tekinthető megnyugtatónak, demográfia jövője pedig meglehetősen bizonytalan".