Fellegi: Másfél órán át négyszemközt beszéltem Olli Rehnnel

– Novemberben nyilvánította ki szándékát a magyar kormány, hogy az IMF-hez és az EU-hoz fordul védőhálót jelentő hitelkeretért. Azóta eltelt öt hónap magas kamatokkal, drága euróval, bizonytalansággal. Nem lehetett volna sokkal gyorsabban megegyezésre jutni?

– Mi már a folyamat legelején elmondtuk, hogy készen állunk. Tárgyalópartnereink formális és főleg informális kommunikációja azonban nem tette lehetővé a gyors megállapodást. Folyamatosan éreztük, hogy a nemzetközi szervezetek álláspontja, amely valójában véleményként kellett volna, hogy megjelenjen, politikai jellegű előfeltételként jelent meg, azaz sok kérdést egyszerűen úgy vetettek fel, mintha arról vita nélkül kellene döntenünk: kell vagy nem kell a hitel. Ráadásul hivatalosan valóban nem kaptunk pontos, teljes listát, azaz nem lehetett egyértelműen tudni, melyek lennének az „előfeltételek". Az előkészítő tárgyalások során azonban minden részletkérdésben bemutattuk a saját álláspontunkat. Ennek eredményeképpen született meg az ésszerű kompromisszumokon alapuló áttörés az Európai Bizottsággal. Utólag elmondhatjuk, hogy a török kártya emlegetése, a magyar megegyezési szándék kétségbe vonása tévesnek bizonyult.

– Mégis úgy tűnik, öt hónap után elég volt fél óra, hogy az Orbán-Barroso-találkozó áttörést hozzon.

Aki ismeri a nemzetközi pénzügyi, politikai világot, az pontosan tudja, hogy ahhoz, hogy sikerre vezessen egy csúcstalálkozó, hónapok előkészítő munkája szükséges. Azon a találkozón én is jelen voltam, 45 percig tartott, de korántsem volt előzmény nélküli. Az egyeztetések folyamán kritikus tömeget ért el az az ügymennyiség, amelyet végül összehangolt kormányzati munkával sikerült megoldanunk. Két hete hétfőn Frankfurtban volt az első, több órán át tartó ötoldalú találkozó a Magyar Nemzeti Bank ügyében. Aznap másfél órán át négyszemközt egyeztettem Olli Rehn pénzügyi biztossal magam is. Amikor azzal támadtak, hogy én csak kávézgatni járok Washingtonba, mindössze annyiban volt igazuk, hogy valóban ittam ott kávét, de nem mindegy, hogy kivel, hol és közben miről tárgyaltam. Az eredményhez hozzájárultak Navracsics Tibor tárgyalásai is a Velencei Bizottság képviselőivel, valamint a Nemzetgazdasági Minisztérium és a Külügyminisztérium folyamatos egyeztetései a pénzügy-politikai és kötelezettségszegési ügyekben. Ezek azok az építőkövek, amelyek kikövezték az utat, és lehetővé tették, hogy a fennmaradt nyitott kérdéseket José Manuel Barroso bizottsági elnök és Orbán Viktor miniszterelnök keddi csúcstalálkozóján rendezni lehetett és másnap meghozta a Bizottság az ismert döntését. Két dolog volt rendkívül fontos: az egyik, hogy megegyezés született abban, hogy a hiteltárgyalások megkezdésével kapcsolatos kérdések a gazdasági és gazdasági kormányzási kérdésekre szűkülnek le. Ez nem azt jelenti, hogy bármelyik fél is feladná álláspontját, hanem azt, hogy ami a kötelezettségszegési eljárások köréből maradt két ügyben - a bírósági eljárásról szólóban és az adatvédelmiben-, azokat bíróság elé visszük, és mindkét fél, a bizottság is, és a magyar kormány is kötelezettséget vállal arra, hogy az ottani döntést végre is hajtja. Emellett megegyeztünk abban is, hogy azon nyitott kérdésekről, amelyek nem tartoztak a kötelezettségi eljárások alá, az egyeztetések tovább folytatjuk. A jegybankkal, az igazságszolgáltatással és a az adatvédelmi hatóssággal kapcsolatos kérdések szerepelnek itt. Bebizonyosodott, hogy a magyar kormány elvi álláspontja a jegybankelnök fizetéséről vagy eskütételéről nem ütközik jogszabályokba. A jegybanki alelnök kinevezése és a monetáris tanács kibővítése eleve nem volt része a kötelezettségszegési eljárásnak, ezek időpontja pedig számunkra nem volt elvi kérdés, így vállaltuk, hogy erre a jelenlegi jegybanki vezetés mandátumának lejárta után térünk vissza.

– És mikor lehet ezek után hitel-megállapodás?

– Két fontos lépés jön: Magyarországnak a vállalt jogszabály-módosításokat végig kell vinnie. Határidő ugyan nincs, de az Európai Bizottság úgy határozott, hogy addig nem kezdődhetnek meg a tárgyalások, amíg ezek a lépések nem emelkednek jogerőre. Az Európai Unió részletesen kidolgozott szabálya és eljárásrendje határozza meg, hogy mikor indulhatnak el az érdemi tárgyalások. Például mikor és hogyan adja ki az Ecofin a mandátumot a tárgyalódelegációnak. A személyes véleményem az, hogy akár már májusban kialakulhat a formális tárgyalási menetrend, a felmerült lehetséges kezdési és befejezési időpontot azonban erőteljesen befolyásolhatja az uniós szervezet nyári munkaszüneti időszaka. Magyarország a gyors megállapodásban érdekelt.

– Ehhez a tapasztalatok szerint még napok sem kellenek a parlamentnek, csak órák.

– A parlamentnek van egy normális ügymenete, ami most is elindult. Ezzel párhuzamosan megteendő lépés, hogy a  partnereinkkel, elsősorban az Európai Unióval le kell fektetni a menetrendet. Ha ez a kettő megtörtént, akkor tudnak a tényleges tárgyalások elkezdődni.

– Ezt mikorra teszi?

– Óvakodnék konkrét, biztos időpontot mondani, mert az azonnal önálló életre kelne. Számos elemre nincs közvetlen ráhatásunk.

– És az aláírás mikor történhet meg?

– Mind tárgyalástechnikailag, mind diplomáciailag súlyos hiba és udvariatlanság lenne, ha mi most előre aláírási időpontokat mondanánk és ezzel gyakorlatilag kész helyzetet teremtenénk. A piacok irányába ezzel olyan elvárásokat ébresztenénk, amelyeket esetleg a tárgyalások bonyolultsága miatt nem tudnánk teljesíteni. Személyes véleményem, hogy a felmerült lehetséges időpontok közül az őszt tartom reálisnak, amibe a nyári szabadságokat is bekalkuláltam. De a legfontosabb, hogy a piacok elhiszik-e az öt félnek, az IMF-nek, az Európai Bizottságnak, az Európai Központi Banknak, a Magyar Nemzeti Banknak és a magyar kormánynak, hogy jó szándékkal folynak az egyeztetések, és mindenki a megállapodásra törekszik. Ha elhiszik, akkor a türelem kitarthat őszig is.

– Mennyi pénzt kérünk?

– A magyar kormány az első pillanattól kezdve jelezte, hogy egy elővigyázatossági pénzügyi programról szeretne tárgyalni, mivel a magyar gazdaság helyzete nem igényel lehívható hitelt. Sok minden megjelent a sajtóban arról, milyen pénzügyi csomag jöhet szóba. Az Európai Bizottság múlt heti közleménye kétszer is tartalmazza az elővigyázatossági pénzügyi csomag kifejezést. Ez a tárgyalások kiindulópontja. Védőháló kerülhet Magyarország köré.

– De IMF-nyelvre lefordítva elővigyázatossági likviditási hitelvonalról, azaz PLL-ről, vagy a sokkal szigorúbb készenléti, standby hitelről, SBA-ról van szó?

Nyilván több lehetőség létezik, elképzelhető akár kompromisszumos megoldás is. A biztos kiindulópont az, hogy Magyarország elővigyázatossági jellegű pénzügyi csomagot igényel. Hogy ez pontosan mekkora összegű keret lesz végül, azt a konkrét tárgyalásokon véglegesítik a felek. A kormány természetesen rendelkezik számításokkal arról a nagyságrendről, amely kellően megnyugtató a piacok számára.

– A fő szempont tehát a piacok megnyugtatása?

– A legfőbb szempont az, hogy az igényelt pénzügyi csomag mértéke érdemi és arányos legyen. Ha túl kicsi az összeg, hiteltelenné teszi védőháló-szerepét. Ha sokkal nagyobb, mint a piaci elvárás, az azt a negatív képzetet erősíti, hogy az adott gazdaság rosszabb helyzetben van, mint ahogy a piacok gondolták. Ez egy kényes egyensúly.

– 15-20 milliárd euró: ennyit jósolnak az elemzők. Az IMF politikája szerint ennyit Magyarország PLL-tipusú hitelként nem tud felvenni, az IMF kvótánk alapján számítva ugyanis alacsonyabb a felső korlátja. Vagyis standby-hitelről kell tárgyalnunk. Ez logikus?

– Ez egyfajta logika. A tárgyalófelek az asztalnál nem az összeg kérdésével kezdik a megbeszéléseket. Végigmegyünk a helyzet értelmezésén, a problémás pontokon, és megállapodásra fogunk jutni a deficitkezelés, a költségvetési egyensúly fenntarthatósága, a növekedésösztönzés kérdéseiben és eszközeiben. Csak ezek után van értelme arról beszélni, hogy mekkora legyen a végleges keret, az összegnek a helyzethez kell igazodnia. Nem szerencsés a sajtón keresztül üzengetni a partnereinknek a tárgyalóasztalnál megvitatandó tartalmi részletekről. Ők sem teszik.

– Miért ragaszkodik a kormány ahhoz az álláspontjához, hogy ezt a pénzt nem akarja felhasználni, lehívni?

– Mert az nem piaci finanszírozás.

– Viszont sokkal olcsóbb.

– Ez rövid távon kétségtelenül igaz, ugyanakkor nagyon fontos szempont, hogy a hosszú távú, fenntartható finanszírozásnak a piacokról kell történnie.

– Még ezen az áron is? A két hitel közötti kamatkülönbség minimum három százalékpontos.

A megállapodás aláírásának következményeként jelentősen csökkennek a kamatprémiumok, a cds-felárak, és pozitív hatása lesz a forint árfolyamára is. Az állampapírhozamok csökkenése nyomán arányosan csökken a lakossági és a vállalati hitelek kamata is. Ez az egyik lényegi célja a megállapodásnak. Végül a kamatszinttel kapcsolatban is be kell következnie olyan fejleményeknek, amelyek növekedésösztönző, gazdasági stabilitást segítő hatásúak lehetnek. Ehhez az elővigyázatossági pénzügyi csomag elegendő. Közép és hosszabb távon már ez az olcsóbb és fenntartható.. Az ország jelenlegi finanszírozása helyzete azt nem követeli meg, hogy azonnal pénzhez jussunk.

– Vagyis jegybank kamatot csökkenthet, amely beindíthatja a hitelezést, majd a gazdasági növekedést?

– A jegybank mostani kommunikációja erre utal. Fontosnak tartom, hogy a megállapodás abban is segíthet, hogy az ország pénzügyi szektora stabilizálódjon, a külföldi bankok forráskivonása csökkenjen, esetleg megálljon. A megállapodás – mi kezdettől fogva ezt mondjuk, – nemcsak Magyarországnak, hanem a piacoknak is elemi érdeke. És az Európai Uniónak mint gazdasági és mint politikai egységnek is. Nyilvánvaló, hogy egy stabilizálódó Magyarország és egy stabilizálódó régió hozzájárulhat egy hosszú távú válságkezeléshez, amit folytatni kell az eurózónában és a mediterrán zónában. Így a feltörekvő kelet-közép-európai régió újra a a fejlődés motorjává válhat. .

– A Széll Kálmán terv 2.0-ból mindenesetre még nem lehet kiolvasni hatalmas fellendülést.

– A jövő évi növekedési mutatóinkat az Európai Unió nem vonta kétségbe. Sőt, az eredeti 1,5 százalékos növekedést 1,6-ra módosították.

– Ez a konvergenciaprogram az IMF-tárgyalások alapja is?

– Igen, ugyanakkor nyilvánvaló és a folyamat természetes része, hogy tárgyalópartnereink módosításokat, elhagyásokat, új pontok bevételét fogják javasolni az egyeztetések során. Ez a tárgyalások értelme és célja. De hangsúlyozom, hogy tárgyalásokról beszélünk, amely minden fél aláírásával zárul. Fontos, és nem csak Magyarországon, hanem az egész régióban, hogy a politikai, a pénzügyi és a szociális stabilitás együtt jelenjen meg. Ha például a görög parlament olyan megszorító csomagról szavaz, amely a segélyprogram megvalósításához kell, szinte minden alkalommal utcai megmozdulások vannak. Ez sokatmondó. Nagyon sok kritika éri a tengerentúlról az európai válságkezelést, amiért túl sok benne a megszorító jelleg, és kevés hangsúly van a növekedésen. Errőlaz IMF tavaszi közgyűlésén is komoly vita folyt. A magyar programcsomagnak egy egyensúlyi állapotot kell tükröznie, ahol a finanszírozás, a deficitkezelés, a fenntartható költségvetési egyensúly eszközrendszerének és a növekedés ösztönzésének egyszerre kell megjelennie. Még akkor is, ha ezek több ponton ütköznek egymással. Különben nincs jó válságkezelés. Azok az előzetes anyagok, amelyek hozzáférhetőek – például az IMF országjelentései – segítenek beazonosítani a lehetséges kulcskérdéseket, tárgyalási témákat. Egyértelmű, hogy a tárgyalások fő témái a magyar költségvetés fenntarthatóságának elemei lesznek, mind bevételi, mind kiadási oldalon. A várható növekedési ütemről és makropályáról folytatott előzetes szakértői szintű egyeztetések és az említett anyagok alapján látható, hogy nincs áthidalhatatlan ellentét a kormány tervei és az IMF és az EU gazdaságpolitikai álláspontja között.

– A januári magyar országjelentés például megemlíti az egykulcsos magyar személyijövedelemadó-rendszert. Matolcsy Györgyön kívül eddig más még nem állította azt, hogy ez az ötlet bejött volna, és például fellendítette volna a fogyasztást. Miért ragaszkodik mégis a kormány hozzá?

– Vannak a jelenlegi gazdaságpolitikának levert cölöpei, és vannak olyan döntések, amelyek túlmutatnak a közvetlen költségvetési hatásokon, komoly társadalomfilozófiai és hosszú távú stratégiai megfontolások állnak mögöttük. Ilyen az arányos adórendszer is. Magyarország megújítása szempontjából rendkívül fontos a középosztály helyzetbe hozása. Lesznek olyan témák, amelyek a mi megítélésünk szerint Magyarország szempontjából elvi jelentőségűek, ezekben nem tudunk engedni. Ám ez nem lehet akadálya annak, hogy számos egyéb konkrét kérdésben gyakorlati változtatásokat vállaljunk.

– Még akkor is, ha 350-400 milliárd forintos lyukat üt a költségvetésben?

– Minden negatív hatást, ami felmerül, kezelni kell, mivel érinti a költségvetést, így várható, hogy az adórendszer téma lesz a tárgyalásokon. Az önmagában semmilyen problémát nem okoz, ha egy kérdés tárgyalási témává válik. Nem fogunk elszaladni előle. Leülünk, és elmagyarázzuk az intézkedések okait. Lesznek olyan témák, amelyek a mi megítélésünk szerint Magyarország szempontjából elvi fontosságúak, és amelyekben nem tudunk engedni. De ez nem lehet akadálya annak, hogy számos konkrét kérdésben gyakorlati változtatásokat vállaljunk.

– Azt mondta, nem volt B-terv. Az a kormányelképzelés, hogy az ország még a hitel-megállapodás előtt devizakötvényt bocsát ki, nem tekinthető B-tervnek?

– Minden döntéshozó szervezetben vannak véleménykülönbségek, ahogyan a tágabb kormányzatban vannak olyanok, akik elképzelhetőnek tartják a devizakötvény-kibocsátást, és vannak, akik nem. Hogy Magyarország nem bocsátott ki a hitel-megállapodás előtt devizakötvényt, az mutatja a kormány és a nemzetgazdasági minisztérium álláspontját.

– Az Ön megbízatása az aláírás pillanatában lejár?

 
– A kormány eddig is világos belső munkamegosztás mellett dolgozott ebben a nagyon bonyolult politikai és jogi folyamatban.. A tárca nélküli miniszter, az igazságügyi miniszter, a külügyminiszter és a nemzetgazdasági miniszter világos feladatokat hajtott végre. Ez a jövőben is így lesz. A miniszterelnök és a kormány el fogja dönteni, hogy pontosan  ki, milyen felhatalmazással,milyen feladatot végez a következő szakaszban.