Fokozódó uniós szigor

Elrettentőbb szankciókkal sújtanák a költségvetési szabályokat felrúgó eurózónatagokat

Beöthy Ákos

2010.09.30, 05:00

Az eddigieknél szigorúbban vett szankciók, az államadósságra vonatkozó kritériumok hangsúlyosabb vizsgálata és a versenyképességet befolyásoló gazdasági egyensúlytalanságok kötelező orvoslása – ezek a legfőbb elemei az Európai Bizottság tegnap nyilvánosságra hozott javaslatcsomagjának az EU gazdaságirányítási rendszerének javítására. A stabilitási és növekedési paktum előírásai alól ezentúl jóval nehezebben bújhatnának ki a tagállamok, és az eurózónán belül az országok kötelezettségszegései általában büntetést vonnának maguk után.

Az Olli Rehn gazdasági és pénzügyi biztos által előterjesztett csomag abból indul ki, hogy a válság során bebizonyosodott: a középtávú költségvetési célok mellőzése sérülékennyé tette az uniós országok államháztartását. Ezek a célok azt követelték volna meg, hogy a kedvező gazdasági időszakok során a tagállamok megfelelő tartalékokat halmozzanak fel. Mivel ez nem történt meg, Brüsszel most számon kérhető módon fogalmazta újra ezt az elvárást. Eszerint szabály rögzítené, hogy a kiadások éves növekedési üteme nem haladhatja meg a GDP-növekedés mértékére tett középtávú becslést. Ha a bizottság az eurózóna valamely tagját kénytelen figyelmeztetni a túlköltekezés miatt, akkor annak kamatozó betétként a GDP-je 0,2 százalékát kellene elhelyeznie Brüsszelnél, és az összeget csak a szükséges korrekció végrehajtása után kapná vissza.

A cél ezzel az, hogy a kormányok a kedvező időszakok pótlólagos bevételeit inkább az államadósság mérséklésére fordítsák ahelyett, hogy egyszerűen elköltenék. Az államadósság mérséklése ugyanis az eddigieknél jóval nagyobb szerepet kap az államháztartások helyzetének értékelésekor. Eddig csak elvileg volt egyformán fontos a költségvetési hiány és az államadósság kordában tartása, a gyakorlatban a túlzott deficit miatti eljárások megindításában szinte kizárólag az előbbi tényező kapott szerepet. Ezen most Brüsszel úgy változtatna, hogy előírná: a GDP 60 százalékát meghaladó adósság esetén az eltérés mértékét legalább a huszadával kell csökkenteni évente. Az eladósodás miatt így akkor indulhatna eljárás valamely tagállam ellen, ha a döntést megelőző három évben az államadósság nem mutatott ilyen mértékű csökkenést.

Ha az eurózóna valamely tagja ellen eljárás indul – akár az eladósodás mértéke, akár a GDP 3 százalékát meghaladó költségvetési hiány miatt –, akkor annak a GDP 0,2 százalékát letétként kellene elhelyeznie a bizottságnál. Ez gyakorlatilag egy automatikus szankció lenne, ugyanis nem függne a miniszteri tanács jóváhagyásától, hanem ellenkezőleg: egy fordított szavazási mechanizmus révén a szankció csak a tanács minősített többségének egyetértésével lenne felfüggeszthető. Ha az adott tagállam nem teljesíti a túlzottdeficit-eljárás keretében a számára előírt korrekciós lépéseket, akkor a letét bírsággá alakul, annak mértéke pedig tovább nőhet a korrekció makacs elmulasztása esetén.

A válság azonban a bizottság szerint nemcsak a költségvetési, hanem a tágabb értelemben vett gazdasági egyensúlytalanságok kockázataira is rávilágított. Egyes tagállamok nagy folyó fizetésimérleg-hiányokat halmoztak fel, miközben versenyképességük romlott, eladósodottságuk nőtt, és ingatlanpiacaikon veszélyes buborékok alakultak ki. Mások versenyképes exportjuknak köszönhetően javították ugyan külső mérlegüket, ám ezzel belső keresletük nem tartott lépést.

Az uniós országok közötti hatalmas különbségek viszont alááshatják az EU gazdaságát. Brüsszel ennek orvoslására egy számos mutatót tartalmazó gazdasági eredményjelzőt vezetne be, és a bármilyen szempontból rosszul szereplő tagállamokat a javítást célzó akcióterv kidolgozására kötelezné. Ha az adott ország ezt nem tenné meg, vagy a tervet nem hajtaná végre, akkor évente GDP-je 0,1 százalékára rúgó bírság megfizetésére lenne kötelezhető – ugyancsak a fordított szavazási mechanizmus alapján.