Görögország után Írország is az IMF-re szorulhat - Elemzés

Amikor tavasszal összeomlott a görög állampapír- és bankközi hitelpiac, és megroggyant a többi periférikus eurózóna-tag állampapír- és bankközi hitelpiaca is, az érintett országok (elsősorban Görögország) bankrendszerét az Európai Központi Bank likviditási mentőöve tartotta életben - írja Kovács Krisztián, a Concorde Értékpapír Zrt. elemzője a Facebookon megjelent friss elemzésében.

Azaz miközben a német kormány igyekezett a lehető legnagyobb nyomást gyakorolni a bajba került országokra, ezáltal kikényszerítve belőlük a költségvetési fegyelmet, a német kormány által nem ellenőrizhető Európai Központi Bank csendben megtett mindent ennek a nyomásnak a csökkentése érdekében.

A május eleji mentőcsomagban aztán az IMF mellett európai költségvetési pénzeket is bevetettek az európai pénzügyi rendszer összeomlásának megelőzése érdekében, de a mentőcsomag tulajdonképpen csak egy ígéret volt, viszont hiteles, és átütő erejű volumenre vonatkozó ígéret.

Az európai periféria állampapírhozamainak valódi konszolidációját ezzel együtt nem a politikusok tárgyalótermeinek melegében, hanem a piac könyörtelen hidegében kellett megoldani. Ez pedig nem ment, nem mehetett másként, csak úgy, ha van vevő a piacon. Természetesen a kínai állami alapok belépését is fontos fejleményként kell tekinteni, de a lényeg természetesen az Európai Központi Bank szerepvállalása volt.

Az ECB eredetileg átmenetinek, kis volumenűnek mondott kötvényvásárlásai, melyeket ráadásul sterilizálni is szándékoztak, az ír államkötvények esetében nagyon látványosan elszakadtak ezektől a vállalásoktól. Egészen egyszerűen arról van szó, hogy mostanra csak az ECB vásárolja ezeket.

A német kormány növekvő dühe érthető: ők mindent megtesznek az EU fiskális fegyelmének helyreállítása, pontosabban szólva megteremtése érdekében, tervezik az ehhez szükséges mechanizmusokat, eközben pedig az összes tagállam érdekeit megjelenítő, névleg független közös európai monetáris hatóság a kötvényvásárlásokkal két kézzel tömi a pénzt a megfegyelmezendő országok zsebébe. Így aztán nem csoda, hogy a fegyelmező mechanizmusok előkészítésében egyre bátrabban szólalnak meg az intézkedések felpuhítását követelő hangok.

Érthető ez is: amíg a hitelezőikkel szemtől-szemben kellett kommunikálniuk az eladósodott, és magas hiánnyal működő kormányoknak, addig behúzták a nyakukat, amikor viszont már közöttük és a piac között ott állnak a közös mentőcsomag német helytállást ígérő, kvázi biankó vállalásai, valamint az ECB egyre gyorsabban zakatoló pénznyomdája, akkor visszatér az "öntudatuk".

A német politikusok emiatt érzett dühe mondatta azt velük az elmúlt egy-két hétben, hogy a kötvényeseknek is szerepet kell vállalniuk az adósság-konszolidációban. Magyarul: tudomásul kell venniük, hogy nem kapják vissza az összes kölcsönadott pénzüket - ez persze Görögország esetében komoly piaci szereplőnek biztosan nem jelenthet meglepetést.

A dühös német reakció viszont a piacon csak olaj a tűzre: ha a periféria veszélyesnek gondolt kötvényeinek legfőbb garantőre, Németország arról beszél, hogy teljes körű garanciáról szó sem lehet, akkor nem csoda, hogy mindenki szabadulni igyekszik az érintett papíroktól, tovább lökve felfelé az amúgy is gyorsan emelkedő hozamokat.

Az egyetlen vevő ilyen körülmények között tehát az Európai Központi Bank, ettől a németek még dühösebbek lesznek, még keményebbeket mondanak, ettől a piac még jobban megijed, ettől a hozamok még jobban elszállnak... ördögi kör ez. Írország így aligha kerülheti a görög típusú, azaz az IMF bevonásával megalkotott mentőcsomagot.

Ehhez képest az ír hozamok még nem is állnak olyan rosszul: bár már 7,8% a 10 éves ír hozam (a hasonló magyar, euróban denominált papírok 5,7%-on forognak), van még ebben a jogos piaci pánikban komoly "tartalék" - lesz ez még rosszabb.