Kidobták az ablakon az MNB jelentését a külső tagok

Tovább növekedhetnek az inflációs aggodalmak a keddi kamatvágás után. Nem véletlen, hogy a kamatdöntés előtt már teljesen megosztottak voltak az elemzők. Kedden az MNB már az új inflációs jelentés alapján hozta meg a döntést, amely jóval magasabb inflációt vetít előre, mint a három hónappal korábbi. A Monetáris Tanács külső tagjai tehát úgy szavazták meg a kamatvágást, hogy tisztában voltak a várhatóan magas – tartósan a 3 százalékos cél feletti – inflációs pályával.

A kamatcsökkentés részben ellentétes az MNB augusztusi közleményével is (mint ahogy a júliusi is ellentétes volt), mert abban még az állt, hogy további monetáris lazításra a tanács szerint akkor lehet tér, ha nincsenek tovagyűrűző inflációs hatások és javul a kockázati megítélésünk. Utóbbi az elmúlt egy hónapban javult, de az infláció augusztusban 6 százalékra emelkedett, ami duplája az MNB céljának (és a legmagasabb az Európai Unióban). A maginfláció 5 százalék felet alakult, de a változatlan adótartalmú árindex is magas, 3,7 százalék volt. Hab a tortán, hogy a friss inflációs jelentés is romló inflációs kilátásokról tanúskodik.

Mit hozhat a jövő?

A Monetáris Tanács keddi helyzetértékelése – amit a friss inflációs jelentés alapján tettek –immár nem hangsúlyozza, hogy az inflációnak tartósan csökkennie kell ahhoz, hogy újra kamatot lehessen vágni. A közlemény csupán azt tartalmazza, hogy „további kamatcsökkentésre akkor kerülhet sor, ha a kedvező pénzügyi piaci folyamatok tartósak és a középtávú inflációs kockázatok mérsékeltek maradnak.”

Ez részben azzal is magyarázható, hogy többségbe kerültek a külső tagok, és így az ő olvasatuk a hangsúlyos. De annak is szerepe lehet, hogy – miközben Simor András és a két alelnök nem adta fel a 3 százalékos inflációs cél elérését – a vezetőség jobbnak látta, ha a döntés és a közlemény nagyobb összhangot mutat, így csak „halkan” beszéltek az inflációs aggodalmakról. A „galamb-hangvétel” alapján könnyen elképzelhető, hogy a következő üléseken is csökkenteni fogja a kamatot a jegybank.

Augusztusban még azt írták, hogy „a Monetáris Tanács továbbra is kiemelt figyelemmel követi az inflációs alapfolyamatok alakulását. A monetáris kondíciók lazítására csak addig van mód, amíg a gazdaságot érő kínálati sokkok és árszintemelő kormányzati intézkedések nem okoznak tovagyűrűző inflációs hatásokat és a kockázati megítélésünk javulása folytatódik.”

Júliusban pedig még szigorúbb volt a hangvétel: „a változékony kockázati környezet és a célt hosszabb időszakon keresztül meghaladó infláció továbbra is óvatos monetáris politikát indokolnak. Kamatcsökkentésre a kockázati prémium tartós és érdemi csökkenése és az inflációs kilátások javulása esetén kerülhet sor.” Erre a szigorú közleményre csökkentett kamatot augusztusban a jegybank.

Így látják a helyzetet a Monetáris Tanács tagjai
 
„Az inflációs alapfolyamatok és a bérek emelkedése arra utal, hogy a gyenge kereslet dezinfláló hatása az elmúlt időszakban mérséklődhetett. […] Ha a kínálati kapacitások csak kisebb mértékben károsodtak, akkor a gyenge reálgazdasági teljesítmény dezinflációs hatása nagyobb, és az inflációs cél lazább monetáris kondíciók mellett is elérhető” –  olvasható kedden kiadott közleményben.

„Amennyiben a gazdaság szereplői tartósan magasabb inflációs környezettel számolnak, akkor a költségsokkok másodkörös hatása erősebb lehet, a nominális bérek emelkedhetnek, valamint az inflációs alapfolyamatok is romolhatnak. Ebben az esetben a kedvezőtlen folyamatok ellensúlyozása érdekében szigorúbb monetáris kondíciók szükségesek.”

Ha „a kormányzat, az Európai Bizottság és az IMF közötti megállapodás meghiúsul vagy számottevően elhúzódik, akkor a kockázati felárak érdemben emelkedhetnek.”

„A tanácstagok többsége úgy látja, hogy a potenciális növekedés lassulása ellenére a gazdaságot továbbra is számottevő kapacitásfelesleg jellemzi. A gyenge belső kereslet emiatt érdemben tompítja a költségsokkok inflációs hatását, a költségsokkok közvetlen hatásának lecsengése után az inflációs cél teljesülni fog.”

„Az európai adósságválságot kezelő intézkedések érdemben javítják a globális pénzügyi piaci környezetet, ami a hazai pénzügyi eszközök felárát is tartósan mérsékelni fogja. A várható inflációs és pénzügyi piaci folyamatokat, valamint a tartósan gyenge keresletet figyelembe véve összességében a jelenleginél lazább monetáris kondíciók indokoltak.”

Mindezek alapján akkor is tovább folytatódhat a kamatvágás, ha nem kerülünk közelebb az EU/IMF-megállapodáshoz. Ehhez „csak” a globális kockázati étvágy fennmaradására lenne szükség.

Céltalanul bolyong az MNB?

Simor András szerint a tanács többsége nem adta fel az inflációs célkövetést. Ugyanakkor az MNB elemzőinek prognózisa szerint leghamarabb 2014 közepére érhető el a 3 százalékos inflációs cél – az elemzés nem is mutathat mást, hiszen a megújult inflációs jelentés lényege, hogy az infláció milyen kamatpálya mellett csökkenhet a célszintre az előrejelzési horizonton. Ehhez azonban szükséges lenne – lett volna – az augusztusi kamat huzamosabb tartása az alapforgatókönyv szerint. Ám alighogy elkészült a prognózis, a kamat már csökkent is (és várhatóan tovább vágják a következő hónapokban). Vagyis a Monetáris Tanács külső tagjai kidobták az ablakon az inflációs jelentést.

További kamatcsökkentések azt támasztanák alá, hogy a Monetáris Tanács (többsége) másra fókuszál, mint az MNB törvényi mandátuma, vagyis feladta az infláció elleni küzdelmet. Azt csak remélni lehet, hogy a monetáris politika transzmissziós mechanizmusa csak marginálisan sérül.