Nincs meglepetés: Ötödszörre is leszavazták Simort

A Monetáris Tanács tagjai egyetértettek abban, hogy a gazdaság növekedési kilátásai romlottak, a kibocsátás a következő két évben is csak mérsékelt ütemben bővülhet. A növekedés forrása a gyengébb külső kereslet mellett is az export marad, miközben a belső kereslet visszafogottan alakulhat. Néhány tanácstag kiemelte, hogy az exportteljesítmény is elmarad a régiós átlagtól. Tovább folytatódik a hazai szereplők mérlegkiigazítása, a szigorú hitelezési feltételek és a bizonytalan gazdasági környezet következtében a fogyasztás és a beruházás jövőre tovább csökkenhet, amit csak 2014-től követhet lassú élénkülés. A tartósan alacsony beruházási aktivitás és a magasan maradó munkanélküliség következtében a gazdaság potenciális kibocsátása az elkövetkező két évben is alig bővülhet – derül ki a szerdán közzétett, a decemberi kamatvágás hátterét ismertető jegyzőkönyvből.

A Monetáris Tanács úgy látja, hogy a munkanélküliség elmúlt években tapasztalt emelkedése részben tartós, strukturális problémákat tükröz, azonban az elkövetkező időszakban a munkapiaci környezet ezt figyelembe véve is laza marad. A gyenge növekedési kilátások és a vállalatok kedvezőtlen jövedelmezőségi helyzete mellett a minimálbér és a garantált bérminimum emelése is akadályozza a foglalkoztatás bővülését, ami a versenyszférában csak 2014-ben kezdődhet meg. Bár a jövő évtől érvénybe lépő munkahelyvédelmi program mérsékli az érintett munkavállalók foglalkoztatásának költségeit, a versenyszektor jövedelmezőségét rontó kormányzati intézkedések további vállalati alkalmazkodást vetítenek előre.

A makrogazdasági folyamatok várható alakulását számottevő bizonytalanság övezi. A magyar gazdaságot negatív kibocsátási rés és magas infláció mellett érik a vállalatok termelési költségeit emelő újabb kormányzati intézkedések. A magas infláció főként a nyersanyagársokkok és a kormányzati indirektadó-emelések hatását tükrözi, miközben az inflációs alapfolyamatok mérsékeltebb dinamikát mutatnak. A tanács tagjai egyetértettek abban, hogy az infláció rövid távon jelentősen mérséklődhet, főleg a maginfláción kívüli tételek miatt.

Középtávon azonban a vállalati szektort terhelő kormányzati adóintézkedések és a minimálbér-emelés az árakon keresztül történő áthárítást erősíthetik, ami a teljes termelési folyamaton keresztül végiggyűrűző költséginflációs nyomást okoz.

A monetáris politika számára releváns középtávú inflációs kilátások szempontjából meghatározó, ugyanakkor számottevő bizonytalanságot hordoz, hogy a kedvezőtlen növekedési kilátások és a gyenge belső kereslet mellett a vállalati költségeket emelő intézkedések milyen mértékben és időzítéssel jelennek meg az árakban. Ez elsősorban azon múlik, hogy a vállalatok milyen módon alkalmazkodnak termelési költségeik növekedéséhez. Az alkalmazkodási csatornák egymáshoz viszonyított erőssége attól függ, hogy a szabad kapacitások mennyire fegyelmezik az árazást és a bérezést, illetve mennyire horgonyzottak az inflációs várakozások.

A tanácstagok többsége szerint az alkalmazkodás az árakban csak kismértékben jelenhet meg a gyenge keresletnek köszönhetően, és a vállalatok nagyobb valószínűséggel fognak bér- és létszámcsökkentés formájában alkalmazkodni. Ezen döntéshozók szerint a kihasználatlan kapacitások következtében csekély tere van a vállalatoknak arra, hogy árazásukon keresztül hárítsák át a megnövekedett termelési költségeiket. Ezért középtávon a jegybank szakértői előrejelzéséhez képest mérsékeltebb inflációs dinamika várható, ami lazább monetáris kondíciókat tesz lehetővé.

Más tanácstagok szerint azonban nem zárható ki az árakban történő alkalmazkodás. Az árakba való áthárítás pontos mértékének megbecsülésében és a középtávú inflációs kilátások megítélésében a jövő év eleji adatok irányadóak lehetnek, ami kiváró monetáris politikát indokol. Megítélésük szerintük amennyiben a vállalatok az elmúlt években tapasztalt magas inflációs környezet tartós fennmaradására számítanak, a költségnyomás árakba való áthárítása is erőteljesebb lehet. A jövedelmezőség tartós romlása ráadásul a vállalatokat a beruházási aktivitás további visszafogására ösztönözheti, ami a potenciális kibocsátás lassulásához vezethet. Egy tanácstag arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt évek tapasztalatai alapján még recessziós környezetben is lehet magas az infláció, és szerinte az alappályában figyelembe vettnél és a tanácstagok többsége által vártnál nagyobb mértékben várható a romló vállalati profitkilátások áremeléseken keresztüli kompenzálása.

A gazdasági szereplők inflációs várakozásainak emelkedése ráadásul az árazási döntések mellett a bérezésben is érvényesülhet, ami középtávon gátolja a jövedelmezőség helyreállítását, és összességében csupán magasabb nominális pályához vezet. A magasabb ár- és bérdinamika melletti vállalati alkalmazkodást a jegybank szigorúbb monetáris politikával tudja megakadályozni. A lakossági energiaárak bejelentett csökkentése kapcsán néhány tanácstag az elfojtott infláció jelenségére hívta fel a figyelmet, amely bár rövid távon csökkenti a fogyasztói árakat, középtávon szükségszerűen növelni fogja az inflációt.

A tanácstagok egyetértettek abban, hogy a költségvetés hiánya 2012-ben és 2013-ban is a kormányzati célokkal összhangban alakulhat. Az elmúlt hónapokban bejelentett intézkedések jelentős javulást eredményeznek a 2013-as költségvetési egyenlegben. A hiány 2014-ben várható alakulását ugyanakkor jelenleg számottevő bizonytalanság övezi. A költségvetés hosszú távú fenntarthatóságát segítheti a kormány alacsony hiány melletti elköteleződése, a potenciális növekedés lassulása azonban ezzel ellentétes hatású lehet.

A döntéshozók szintén egyetértettek az Európai Unióval, illetve a Nemzetközi Valutaalappal történő megállapodás fontosságában a kockázati megítélés és a hozamok tartósan kedvező alakulása, így az államadósság fenntarthatósága, valamint a hitelezés támogatása és a befektetői környezet kiszámíthatósága érdekében.

Az ország kockázati megítélése az elmúlt hónapokban döntően nemzetközi tényezők hatására számottevően javult. A kockázati megítélés további alakulását a Monetáris Tanács megítélése szerint kétirányú kockázatok övezik. A tanács tagjai egyetértettek abban, hogy a gyenge világgazdasági konjunktúra és a globális pénzpiacokat jellemző erős kockázatvállalási hajlandóság kettőssége óvatos monetáris politikát indokol. A tanács többségének megítélése szerint ugyanakkor az eurozóna intézményi reformjának előrehaladása, az amerikai költségvetési kockázatok oldódása, valamint a hazai költségvetési konszolidáció eredményességével kapcsolatos várakozások javulása növelheti a monetáris politika mozgásterét. Néhány tag ezzel szemben azon aggodalmának adott hangot, hogy a kedvező piaci hangulat fennmaradását bizonytalanság övezi, amely kiváró monetáris politikát indokol. Több tag felhívta a figyelmet a hazánkat övező befektetői bizalom törékenységére, amelyre az ülést megelőző napon látott hirtelen forintgyengülés is rávilágít.

Az elnök a vitát követően szavazásra bocsátotta a felmerült javaslatokat. Az alapkamat 25 bázispontos csökkentését négy tanácstag támogatta, míg hárman a kamatszint tartása mellett szavaztak. A jövőbeni monetáris politikai lépések tekintetében a tanács tagjai egyetértettek abban, hogy további kamatcsökkentésre akkor kerülhet sor, ha a kedvező pénzügyi piaci folyamatok folytatódnak és a középtávú inflációs kilátások a 3 százalékos céllal összhangban alakulnak.