Romló európai versenyképesség

Stagnált az OECD-országok átlagában a munkaerőköltség, de nagy eltérések mutatkoztak az egyes tagok között. A válság előtti utolsó „békeidőszak”, 2008 harmadik negyedéve óta volt, ahol 7 százalékkal emelkedett a mutató, amely az egységnyi termelésre vetített bér- és adóterheket összesíti – derült ki a nemzetközi szervezet legfrissebb statisztikai kiadványából. Európában jellemzően nőtt, míg a távol-keleti térségben, illetve az Egyesült Államokban csökkent a bérköltség. A munkaerő rugalmassága és mobilitása is szerepet játszhatott az eltérésekben, de a recesszió eltérő mélysége befolyásolja a végeredményt, ahogyan a foglalkoztatás alakulása is.

Az európainál gyorsabban kilábaló amerikai gazdaságban mindezek alapján nem meglepő, hogy csökkent az egységnyi bérköltség. A termelés kisebb mérséklődése mellett ráadásul a foglalkoztatás is jobban csökkent, mint kontinensünkön. Míg a válság előtt a tengerentúlon jóval alacsonyabb volt az állástalanság, az EU-ban akkor is elérte a 7 százalékot, most viszont egyaránt a 10 százalékot közelítjük. A GDP-visszaesés tekintetében is könnyebben vészelte át a krízist az amerikai gazdaság, hiszen a mélyponton sem érte el a 4 százalékot az éves zsugorodás, míg az unió 5 százalékos mínuszig meg sem állt. Ráadásul a tavalyi második fél évben már jócskán eltávolodott a két térség pályája, s nem az EU előnyére.

Az egységnyi munkaerőköltség tekintetében érdekes Japán esete, ahol még mélyebb, csaknem 9 százalékos volt a gazdasági zsugorodás, viszont elbocsátások szinte alig voltak. A munkanélküliség alig egy százalékponttal növekedett tavaly, és most is alig haladja meg az 5 százalékot. Ez pedig azt jelenti, hogy a munkaerő költségei csökkentek drasztikusan, szemben az USA-val, ahol a termelékenység (az egy munkaóra alatt előállított termékek volumene) nőtt kiugró mértékben. Habár nyilvánvalóan kulturális és intézményi különbségek is meghúzódnak a háttérben, az is kiolvasható a folyamatokból, mennyivel rugalmasabban reagált a globális válságra az Egyesült Államok gazdasága.

Európa viselkedése is kiszámítható: Írország kivételével valamennyi gazdaságban romlott a bérköltségalapú versenyképesség, hiszen itt jellemzően erősebb a munkavállalói érdekvédelem. Habár maga az EU sem homogén gazdaság, az ír 1,8 százalékos egységnyi bér-csökkenéssel szemben áll Görögország 7 százalékos emelkedése, amely némi magyarázatot ad a mediterrán gazdaság állapotára is. A termelékenységet jóval meghaladó béremelkedést a kormány erőn felüli gazdaságélénkítése tette lehetővé, amelynek fenntarthatatlanságára a görögök pechjére igen gyorsan fény derült. Nincs azonban sokkal jobb helyzet a legtöbb nagy európai gazdaságban sem, Spanyolország és Franciaország kivételével szintén 4-5 százalékkal drágult jobban a válság során a munkaerő ahhoz képest, mint ahogy a termelékenység indokolta volna. Ez a későbbiekben még visszaüthet, hiszen máris jóval lassabb a térség gazdasági növekedése, mint a tengerentúli versenytársé. Az export-versenyképességen azonban ideiglenesen segíthet az utóbbi időszakban a görögországi fejlemények nyomán begyengült euró. Erre azonban tartósan aligha építhet az európai gazdaság.

Maga a mutató szintje nehezen vethető össze, de annak változása mégis beszédes. Ha valahol emelkedik az egységnyi munkaerő költsége, az rontja a termelők jövedelmezőségét, végső soron termelőiár-nyomást eredményez.

Maga a mutató szintje nehezen vethető össze, de annak változása mégis beszédes. Ha valahol emelkedik az egységnyi munkaerő költsége, az rontja a termelők jövedelmezőségét, végső soron termelőiár-nyomást eredményez. Magyarország A válság kezdete óta 2,6 százalékkal emelkedett hazánkban az egységnyi munkaerőköltség, ez európai összevetésben nem számít kiugrónak, még ha az OECD átlagát jócskán meg is haladja.

Tekintve azonban az átlagosnál mélyebb tavalyi recessziót, illetve nagyobb foglalkoztatás-visszaesést, látható, hogy milyen mértékű alkalmazkodásra volt szükség a gazdasági szereplőktől, hogy a versenyképesség ne romoljon jelentősen.

A forint árfolyamának gyengülése is tompította az előbbi hatást, már ami az export-versenyképességet illeti.-->