Konfliktusok forrása az új járási rendszer

Több, mint kétszer annyi, 175 járás lesz Magyarországon jövőre, mint a járási rendszer 1983-as megszüntetésekor volt (akkor 83 volt ez a szám), és pontosan ugyanannyi, ahány kistérség van jelenleg, de a határaik nem esnek egybe. Amióta tudható, hogy átalakítják a közigazgatási rendszert, sok vita folyt arról, pontosan milyenek legyenek a járások – a kormány most adta ki rendeletben, melyik település melyik egységhez tartozzon.

Akik azt jósolták, hogy a beosztásnál előnyt élvezhetnek a politikai szempontok, részben igazolva láthatják magukat: szinte minden olyan helyen, ahol pártpolitikai alapú vita folyt a térképekről, a Fidesznek megfelelő változat lett a végleges. A leglátványosabb példa a martonvásári járásé, ahol a fideszes vezetésű Martonvásár lett a központ a közel kétszer akkora, ám MSZP-s polgármester vezette Ercsivel szemben; a lépés várható volt azután, hogy a kormányváltást követően a kistérségi központi címet is átadták Martonvásárnak. A bevehetetlen baloldali bázis Dorog nem kapott külön járást, pedig 1983 előtt járásközpont volt, helyette Esztergom alá helyezték. (Igaz, az előző két évben épp Esztergom híresült el a független, ellenzéki támogatottságú polgármester, Tétényi Éva és a Fidesz szembenállásáról, de tény, hogy a két közeli város közül Esztergom számított hagyományosan konzervatívabbnak, Dorog pedig munkásvárosnak.) Külön történet Tiszavasvárié: az eddigi legnagyobb városról, ahol a Jobbik adta a polgármestert, többen állították, hogy nem fogják kinevezni járásközpontnak mérete és helyi központi szerepe ellenére sem. Végül mégis központ lett belőle, ám ekkorra már megbukott a szélsőjobbos városvezetés.

De a politikai ügyek csak a kisebb problémát jelentik. Sokkal komolyabb veszélyforrásokkal járhat az, hogy a járásokat nem egy helyen több város kéréseivel ellentétesen szervezték meg. Látványos példa lehet a gödöllői járásé: annak az egyik határa már Budapestet érinti, a másik Heves és Pest megye találkozását, de kevéssel délebbre a ceglédi járás is nagyobb területet foglal el, mint a főváros – arra korábban már több polgármester is figyelmeztetett, hogy ekkora területet hatékonyan összefogni a napi ügyintézésben nagyon nehéz feladat. A Balaton környéki településeket ellenben továbbra sem kezelik egy egységként, pedig az ottani városvezetők többször jelezték, hogy a megyehatárokon átnyúlóan kéne gondolkozni róluk a különleges helyi sajátosságok miatt.

Nem kerülnek könnyű helyzetbe a határ közelében élők sem. Több járás határát az ország szélén úgy húzták meg, hogy akár 20-30 kilométert is kell utazni olyan ügyintézési feladatokért, amelyeket elvesznek a településekről, a járás két széle közt pedig még nagyobb a távolság. Ezen a téren születtek kompromisszumok: az eredeti tervek legextrémebb példája, a sátoraljaújhelyi járás korábbi formája nem valósult meg. Abban egy alig néhány kilométer széles, ám mintegy 50-60 kilométer hosszú járás jött volna létre, végül ennél praktikusabb lett a beosztás. Ám például Gyula, Balassagyarmat, Csurgó vagy Nagykanizsa vidékén nagy távolság és kevés lokális kapcsolat lesz a járás egyes települései közt.

Budapesten végül a kerületek győztek: nem vonják össze őket, 23 önálló körzet jön létre. Ezek feladatköre ugyanaz lesz, mint a járásoké, csak a nevük más, a határaik pedig nem módosítanak a kerülethatárokon. A járásokban és a fővárosi körzetekben az okmányirodai ügyeket lehet majd intézni, a legtöbben elsősorban ezt vehetik észre, de átkerülnek a munkaügyi kirendeltségek, a gyámügy, a szociális feladatok, és a népegészségügyi kirendeltségek is.

Az ügyintézést kormányablakoknál lehet végezni, egy külön rendelet pedig várhatóan egyik legnépszerűbb pontjában megszabják a nyitva tartási időt is: minden hétköznap reggel 8-tól este 8 óráig folyamatosan. Arról ezek után végeznek felmérést, hogy mely vagyonelemeket kel az önkormányzatoknak átadniuk az államnak, hogy a járásokhoz átkerülő feladatokat el tudják látni januártól.