Pozsony lehagyta Bécset

Lengyelország tavaly leelőzte az egy főre jutó nemzeti termékben hazánkat – legalábbis ez következik abból, hogy 2015-ben a magyar 2,9 százalékot jócskán meghaladó, 3,6 százalékos gazdasági növekedést hozott össze. Az előny az előrejelzések szerint (hacsak az új lengyel kormány nem fordítja meg a folyamatokat) növekedni fog, az Európai Bizottság Lengyelországnak 3,5 százalék körüli növekedést jelez a következő két évre. Magyarország a prognózis szerint marad a 2,5 százalék környéki vagy az alatti sávban Szlovéniával és Horvátországgal együtt. Eközben Románia az idén 4,2, jövőre 3,7, Szlovákia pedig 3,2-3,4 százalékkal bővülhet.

A régió legjobb helye továbbra is Pozsony lesz, északi szomszédunkat fővárosi régiójának prosperálása húzza igazán. A pozsonyi régió a 2014-es adatok szerint az uniós átlagos egy főre jutó GDP-nek a 186 százalékát termelte fejenként, amivel megelőzte a bécsi, a prágai, a párizsi régiókat és a hamburgin kívül az összes német tartományt is. Szlovákia bizonyos szempontból azonban ugyanazzal a problémával is küzd, mint Magyarország: az egyes területek között ugyanis óriásiak a különbségek. Szlovákia másik három régiójának egy főre jutó GDP-je ugyanis nem éri el az uniós átlag 75 százalékát – és ahogyan haladunk kelet felé, az arány egyre rosszabb lesz (végül alig több, mint 50 százalékos). Igaz, ez is jobb, mint a magyar középmezőny, hiszen a legrosszabbul teljesítő hazai régiók (Észak-Alföld és Észak-Magyarország) 42-43 százalékos arányai mellett a déli országrészek sem produkálnak nagyobb egy főre jutó GDP-t, mint az uniós átlag 45-47 százaléka.

Szlovákia egy főre jutó GDP-je tavaly a legfrissebb adatok szerint elérte a 14 ezer eurót, ami majdnem a kétszerese az 1997-esnek. Ugyanebben az időszakban Magyarország a hasonló szintű 7 ezer euróról csak 11 ezer euróig tornázta fel magát. Tíz évvel ezelőtt, 2006-ban Magyarország és Szlovákia még egyaránt az uniós átlagos GDP 62 százalékát teljesítette, míg Lengyelország 50 százaléknál tartott. Ma Magyarország 69 százalék tájékán küzd Lengyelországgal együtt, míg Szlovákia a 80 százalékos szintet ostromolja, lassan utoléri (átlagban is) a cseh szintet.

Az egy főre jutó GDP a 2005–2008-as időszakban a térség országaiban általában magasabb ütemben nőtt, mint Magyarországon. A régióban az átlagos növekedés 1500 euró volt az alatt a három év alatt, Magyarország 1300 eurós egy főre jutó teljesítménynövekedését azonban Lengyelország és (az egyébként is magas szintről induló) Csehország kivételével minden más állam meghaladta, Szlovákia ebben az időszakban 2600 euróval emelte az egy főre jutó GDP-t. A válság persze mindenütt jócskán visszavett a lendületből, de nem egyformán: a legnagyobb zuhanást a szlovák egy főre jutó GDP-ben mérték (1700 euró 2009-ben), ám a bulgáriai 1100 eurós csökkenés után Magyarország a magas 900 eurós esésével a dobogó harmadik helyét bérelte ki magának.

Ez annyit jelent, hogy hazánk egyetlen év alatt elvesztette a megelőző három év bővülésének közel kétharmadát, és 400 eurós növekedést tudott csak felmutatni a négy év alatt összesen. A kisebb visszaesést produkáló országok viszont 900–1100 euróval emelték a mutatójukat (a régiós átlag 775 euró), így az előző évtized második felében Magyarország tulajdonképpen lemaradt a többi régiós állam növekedéséhez képest. A helyzet egy kicsit javult 2010 és 2015 között: az időszakban hazánkban az egy főre jutó GDP 1100 euróval emelkedett, míg a régiós átlag ennél kisebb volt (900 euró alatti). Az átlagot a gyengébb horvát, román és szlovén teljesítmény húzza le (Románia csak tavaly kapcsolt magasabb fokozatba), míg Magyarországnál jobb teljesítményt ismét csak Szlovákia és Lengyelország nyújtott az elmúlt öt évben.