Századát se éri a hetvenéves forint

A forint az idén ünnepli hetvenedik születésnapját: 1946. augusztus elsején váltotta fel a világ leggyorsabb inflációjában teljesen elértéktelenedett pengőt (illetve az átmenetként az év elején bevezetett adópengőt). Az árakat anno rendeletben állapították meg, egy kiló kenyér 0,96 forintba került például – ma (pontosabban tavaly decemberben) az egykilós kenyérért 262 forintot kell fizetni. Ez összességében 274-szeres árnövekedés, vagyis kétszerese az átlagosnak: az arányok eltolódtak ugyanis, így például a cukor az átlag alatti mértékben drágult hetven év alatt, míg a cigarettákért a korábbi 464-szorosát kell kifizetni ma (persze a minőség mindeközben változhatott is).

A forint a bevezetése utáni az első években gyorsan veszített értékéből a háborút követő áruhiány és a jegyrendszer mellett működő feketepiac miatt: 1952-ig összesen 162 százalékos volt az összesített infláció. Az árak azonban ezt követően stabilizálódtak, a következő két évtizedben – egészen 1970-ig – összességében változatlan volt az átlagos árszínvonal. Negatív, a mainál kisebb inflációs ütemre 1969-ben volt utoljára példa. A hetvenes években a moderált 3-5 százalékos inflációs szintet az tette lehetővé, hogy a kormány megállította a határnál az olajárrobbanást.

Aztán 1979–80-ban, amikor az adósság (ebből is fakadó) növekedését már nem lehetett finanszírozni, beszivárogtak a magasabb árak, és az infláció is 10 százalék közelébe gyorsult. A nyolcvanas években az ötszázalékos szint feletti áremelkedési ütem volt jellemző egészen a rendszerváltás hajnaláig: 1988-ban már 15 százalék fölé emelkedett az infláció. A kilencvenes éveket – az átalakulás évtizedét – a 20 százalék feletti szint jellemezte, a rekord 35 százalékos pénzromlás volt, majd az ezredforduló után sikerült a mutatót tíz százalék alatt stabilizálni. Az inflációs ütem három éve, 2012 óta van 3 százalék alatt, ám tavaly és az azt megelőző évben már csökkentek az árak.
Összességében a forint értéke a bevezetése és a rendszerváltás között mintegy tizedére esett, 1989 és 2015 között pedig további egytizenötödére esett vásárlóereje – így jön ki a hetven év 13 585 százalékos inflációja. Az árindex fő összetevői közül a rendszerváltásig a háztartási energia az átlag alatti ütemben drágult, míg az élelmiszerek és a szolgáltatások nagyjából annak megfelelően. A rendszerváltást követően azután a háztartási energia ára meredeken emelkedett, a rezsicsökkentés időszakának kezdetekor, 2012-ben az árak ezen a területen több mint 4600 százalékkal voltak magasabbak, mint 1989-ben. Három év alatt az árak 22 százalékkal estek, de relatíve még mindig az energia drágult a legnagyobb mértékben a rendszerváltás óta (például majdnem kétszer annyira, mint az üzemanyagok).