Versenyképesség: Magyarország a világ közepén

A genfi székhelyű Világgazdasági Fórum (WEF) idén is publikálta a világ országainak gazdasági versenyképességi rangsorát: 2015-ben a kutatásban részt vevő 140 országból Magyarország, három helyet rontva a tavalyi eredményéhez képest, a 63. helyet foglalja el. Nehéz persze pontosan definiálni, hogy mit is értünk pontosan versenyképesség alatt. Klasszikus értelemben az ország nemzetközi versenyképességét az árak és a bérek színvonala jelenti. E tekintetben hazánk nem is áll rosszul európai összehasonlításban (viszonylag olcsó árak, különösen a szolgáltatások terén európai viszonylatban alacsony bérek mellett). Ugyanakkor, ahogy számos más kutatás is rámutatott már, a vállalkozások beindulásához korántsem elégendő a kedvező ár-bér színvonal, sőt inkább más tényezők határozzák meg, hogy a cégek – és így közvetve a gazdaság – mennyire lesz sikeres, versenyképes más országokkal szemben.

Az index indulásakor Magyarország a 40. hely környékén volt rangsorolva, régiós vetületben Csehország és Szlovénia után. Később – ismert makrogazdasági okok miatt – az EU-átlaghoz való konvergencia jelentősen lelassult, a többi új tagállam utolérte és lehagyta az országot. Ezzel párhuzamosan nemzetközi versenyképességünk is romlani kezdett. Bár a reálfejlettség és a versenyképesség között minden bizonnyal van kapcsolat, mégsem kellene törvényszerűnek lennie, hogy a lassuló konvergenciának az oktatás színvonalának esésével szükséges együtt járnia. Jelenleg azonban – a felmérés szerint – a magyar intézményrendszer még a bolgár és a román átlagnál is rosszabb, és ebben a tekintetben romló tendencia jellemző.

Nem csupán a WEF, hanem más szakosított intézetek is (például nemrégiben a Transparency International is) arra jutottak, hogy súlyos gondok vannak a kormányzati transzparenciával, a magyar és a kohéziós alapokból származó támogatások elosztásának átláthatóságával, a korrupcióval, ami jelentősen csökkenti a politikába és a gazdaságba vetett bizalmat. Az OECD legfrissebb felmérése szerint a magyar diákok egyötöde funkcionális analfabéta, az évente megjelenő, a világ egyetemeit rangsoroló QS-adatbázisban nincs magyar egyetem az első ötszázban. Szintén az OECD adatai alapján Európában Magyarországon halnak meg a legtöbben daganatos megbetegedésekben, pedig arányaiban sokat költünk az egészségügyre.

Így mér a WEF

A WEF tizenkét évvel ezelőtt egy olyan komplex rendszert dolgozott ki, amely összegyűjti, rendszerezi és értékeli azokat a legfontosabb szempontokat, amelyek elvben egy fenntartható, jól működő gazdaságot jellemeznek: az intézményrendszer, az infrastruktúra, a makrogazdasági háttér, az egészségügy és alapoktatás, a felsőoktatás és szakképzés, az árupiac, a munkaerőpiac, a pénzpiac, a technológiai fejlettség, a piacméret, az üzleti komplexitás, az innovációs kapacitás. A sorrend is fontos, hiszen egyfajta piramisszerű logikai felépítést tükröz (például nem lehet a munkaerőpiac hatékony, ha az alapoktatás nem az).

Az előbb felsorolt tényezők okozzák többek között, hogy az ország hosszú ideje nem tud javítani versenyképességén, hiszen pont azokban az alappilléreknek tekinthető tényezőkben van probléma, amelyek a többi mutató alakulását is meghatározzák. A mindenkori kormányzati fejlesztési stratégia híján van a hosszú távú (tíz-húsz éven átívelő) terveknek, a versenyképesség javítását inkább rövid távú intézkedések sorozatával képzelik el, amelyek azonban csak a tendencia átmeneti lassítására alkalmasak, középtávon (négy-nyolc éven belül) azonban nem biztos, hogy hatékonyak. Ráadásul a néha drasztikus változtatások eredője sem feltétlenül pozitív. Az adórendszer könnyítése – egyes adónemek csökkentése – nem tette fenntarthatóvá a költségvetést, a hiányzó bevételek pótlását más forrásból kellett megoldani. Az alacsony kamatpolitika javította ugyan az állam adóssághelyzetét (ez egyébként a versenyképességben is megmutatkozik), ám a vállalati hitelezés várt fellendülése még nem követte. A már említett korrupció pedig nagyon megnehezíti a vállalati tervezést. Ilyen körülmények között a cégek érthető stratégiája a tartalékképzés és a beruházási döntések elhalasztása, illetve a korábban magasabb megtérülés reményében felvállalt kockázatok elkerülése.

A WEF adatai alapján a 12 versenyképességi pillért összesűrítve, azt mondhatjuk, hogy Magyarország egyre inkább leszakad korábbi versenytársaitól, amelyek helyébe újak lépnek. Csehország és Lengyelország számára hazánk már régen visszaszorult az FDI-ért folyó versenyben, a balti államokkal legfeljebb az általunk kiszolgált piacok méretében tudjuk felvenni a versenyt. A száz százalékban hazai vállalatok aránya a nagy hozzáadott értéket előállító cégek körében csekély mértékű, az ország leginkább munkaerejével vesz részt a globális termelési láncokban ahelyett, hogy tudásával tenné, a K+F-központokon keresztül. Versenyképességi szerkezetünkhöz jelenleg leginkább Bulgária és Románia áll a legközelebb, nem meglepő, hogy ez csak 63. helyre elegendő.

(A Kopint-Tárki a WEF magyarországi partnere)