A szabályozás a piac előtt

A Kapj el, ha tudsz című film egyik emblematikus példázata: a tejbe esett két kisegér esete. Az egyik feladta és belefulladt, a másik addig kapálózott, amíg vajat nem köpült a tejből és végül ki tudott mászni. A magyar kkv-k környezetét tekintve már benne vagyunk a tejeskannában. A vállalatok fejlődési lehetőségei nagyban függnek attól, hogy miként érzékelik környezetük alakulását. A kkv-k főként a vevők fizetőképességének romlásában és a kereslet csökkenésében, valamint a környezeti bizonytalanság növekedésében érzékelték a válságot. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a finanszírozási problémákat leginkább a vevők likviditásának romlásában, s nem a hitelszűkében látták. A következő évek gazdasági növekedését tekintve nem optimisták a kkv-k vezetői: 2013-ban a megkérdezett kkv-k vezetőinek kevesebb mint egyharmada érezte úgy, hogy már túljutottunk a mélyponton.

A jogszabályi környezetet jelentősebb teljesítményt befolyásoló tényezőnek tartják a kkv-k vezetői, mint magát a piacot. Ezek szerint az állami szabályzás lehet negatív, vagy pozitív, de a vállalkozóknak nagyban kell tudniuk alkalmazkodni hozzá. Ez előrevetíthet egy olyan baljós képet is, hogy a felemelkedéshez vezető utat sem elsősorban a piaci teljesítményben, hanem az állami segítségben látják. Ez a paternalista államkép nehezítheti a vállalkozók önálló kezdeményezéseit.

A vállalatok sikerességét 2009 és 2012 között befolyásoló gazdasági tényezőket (a jegybanki alapkamat, az infláció mértéke, a forint árfolyamának ingadozása, a hitelfelvételi lehetőségek, az adórendszer változásai, a minimálbér szintje) tekintve az inkább hátrányos befolyást észlelők minden tényező esetében jóval többen voltak, mint az előnyökkel szembesülők. A társadalmi környezetben a korrupció és a fekete gazdaság jelenlétének a megítélése a legkedvezőtlenebb: előbbit a kkv-k vezetőinek harmada, utóbbit valamivel több mint 40 százaléka értékelte erősen hátrányosnak. Mindemellett elgondolkodtató, hogy közel felük semlegesnek ítélte e tényezőket. Mivel más felmérések nem mutatják azt, hogy a feketegazdaság érdemben visszaszorult volna, ez azt jelentheti, hogy a vállalkozók már hozzászoktak a „korlátozottan legális” üzleti környezethez, sokan nem tekintik azt jelentős befolyásoló tényezőnek.

A vezetői készségeket vizsgálva azt látjuk, hogy a kisvállalkozók elsősorban csak magukban bíznak. Erősségüknek szakértelmüket és problémamegoldó készségüket tekintik. Ez egybecseng a klasszikus szakember-vállalkozó képpel, aki jó szakmunkásból, szakértőből lett vállalatvezető és magához az iparághoz többet ért, mint a vezetéshez. A problémamegoldó készség kiemelése pedig a „jég hátán is megélünk” attitűdöt emeli ki, ami továbbra is erős a magyar vállalkozókban. Az egyébként öndicséretben erős vállalkozói mintából viszont kiemelkedik, hogy leginkább kockázatvállalásban kellene fejlődniük a kkv-k vezetőinek. Ha jobban belegondolunk, a fejlődéshez nagyon fontos lenne az innováció erősítése, aminek viszont az alapja a kockázatvállalás is.

A korábbi felmérésekkel összehasonlítva továbbra is elsősorban a központosított stratégiaalkotás jellemző a kis- és középvállalatokra. Az ügyvezetők kevés ember véleményét kérik ki és többnyire egyedül döntenek a legtöbb kérdésben. Ez szintén nehezítheti az új ötletek és fejlesztési ötletek felszínre jutását.

Napjaink kkv vezetői erős környezeti kihívásokkal néznek szembe, mind az általános gazdasági helyzet, az üzleti partnerek helyzetének romlása, a versenyt torzító feketegazdaság, és az állami szabályozás oldaláról. Ebben a környezetben kellene úgy fejlődést elérniük, hogy elsősorban csak magukban bíznak és nehezen vállalnak kockázatot. Korábbi hasonlatunkhoz visszatérve lehet, hogy képesek lesznek majd vajat köpülni a tejből, de mindenestre érdemes lenne úszni is megtanulniuk a biztonság kedvéért.