Éppen a kkv-k hatékonyabb képviseletének az ígérete egyébként az egyik érve azoknak – élükön Parragh Lászlóval –, akik a kötelező kamarai tagság mellett teszik le a voksukat. Tény ugyanis: a kisvállalkozások önkéntesen inkább kimaradnak (nem akarnak tagsági díjat fizetni). És sokaknak az a tapasztalata, hogy amikor kötelező volt a tagság, akkor sem tudták a szolgáltatásokat kihasználni, azaz hiába fizették a megszabott tagdíjat. Ezt támasztja alá, hogy a kamara által még 1999-ben készíttetett felmérésből is kiderült: a megkérdezett 300 vállalkozó elsöprő többsége, 81 százaléka egyáltalán nem ismerte a kamarák érdek-képviseleti tevékenységét. Több mint a háromnegyedük még egyetlen kamarai szolgáltatást sem vett igénybe, a vállalkozások 15 százaléka egyet, és csupán 6 százalékuk használt már több szolgáltatást is. (Cégvezetés, 2000/6.) Nem véletlen tehát, hogy az első Orbán-kormány idején, 2000-ben megszűnt az addig kötelező tagság. Sokak szerint ugyanis jól lobbiztak a kormánynál azok a vállalkozások, amelyek így fejezték ki bírálatukat a kamara nem elégséges tevékenységével, szolgáltatásával, működésével szemben.
A jelenlegi magyarországi helyzet egyébként beleillik az európai vonulatba. Az Európai Unió 27 országában a kamarák ugyanis 70 százalékban önkéntes tagságúak – derül ki az Európai Kereskedelmi és Iparkamarák Szövetsége (Eurochambres) tanulmányából. A magánjogi szervezetként működő kamarák lényege az önkéntesség, de a közjogi szervezetként működők között sem mind ír elő kötelező tagságot. Utóbbira példa az Európai Unión belül hazánk mellett Csehország, Lengyelország és Románia. A kamarák működését összeurópai szinten 76 százalékban a tagvállalatok finanszírozzák. A bevételek 43 százaléka tagvállalati hozzájárulás, 33 százalék a tagvállalatoknak nyújtott szolgáltatásokért cserébe befolyó összeg.
Azon országokban, ahol közjogi kamararendszer működik és kötelező a tagság, jellemző a túlnyomórészt tagvállalati finanszírozás: Ausztriában, Görög- és Németországban például 100 százalékban tagjaik tartják el az érdek-képviseleti szervezeteket, de Hollandiában, Luxemburgban és Olaszországban is 70 százalékos a tagvállalati befizetések aránya. Ezek a kamarák persze sokkal több mindent „megengedhetnek” maguknak – az osztrák kamara például külpiaci hálózatot tart fent, olyat, amely hatékonyan képes képviselni az osztrák vállalkozásokat külföldön, s érdemben tudja segíteni őket a piacra jutásban.
Ezzel szemben a tagjait önkéntes alapon toborzó közjogi kamarák tagvállalkozási hozzájárulásai kiemelkedően alacsonyak. Romániában és Lengyelországban egy-egy, Csehországban 5, Magyarországon azonban 13,5 százalék. A kizárólag önkéntes tagságú magánjogi kamarák inkább szolgáltatásaikból jutnak bevételekhez. S a vonatkozó törvény 1999-es módosításakor idehaza megtiltották, hogy a kamarák nyereséget hozó tevékenységet folytassanak, hogy tagjai legyenek gazdasági társaságnak, és ilyen vállalatban részesedést szerezzenek.
Kormányzati álláspont
Az Új Széchenyi-terv 2011. január 15-én indul útjára, az annak vitairatában felvetett, a kötelező kamarai tagságra vonatkozó kérdésben a szakmai álláspont kialakítása jelenleg is folyamatban van – reagált lapunk megkeresésére a Nemzetgazdasági Minisztérium. A vitairathoz 2010. szeptember 15-ig a várják a javaslatokat. VG
A Corvus Aircraft Kft. ügyvezető igazgatója
„Mindent utálok, ami kötelező, de ha kell, a Corvus Aircraft természetesen belép a kamarába. Lesz majd az országban egy 147. adónem, amit fizetnünk kell, és ami ellen nem tehetünk semmit. Egyébként eddig sem gondoltam, hogy cégünknek szüksége lenne a kamarára, és akkor sem lesz rá szükségünk, ha kénytelenek leszünk belépni. Nem várok a kamarától semmit. Nem hiszem, hogy azt a munkát, amit a társaság érdekében el kell végeznem, a kamara nálam jobban tudná csinálni. Értünk ne is lobbizzon, úgysem tud. Amikor egyébként megszűnt a kötelező kamarai tagság, üdvözöltem a döntést. A kötelező tagdíjat persze majd befizetjük, de annál egy fillérrel sem többet. Igaz, valami eredménye mégis lesz, ha a vállalatokat kamarai tagságra és díjfizetésre kötelezik: létrehoznak a kamarában új, ragyogó állásokat.”
Rózsa András
A Teva Magyarország Zrt. vezérigazgatója
„Nyitott vagyok minden olyan kezdeményezésre, ami jó a cégnek, az iparnak. Ám egyelőre nem látom, milyen többletet jelentene a kötelező kamarai tagság. Annál inkább, mivel Magyarországon a gyógyszeriparnak megvannak a szakmai szervezetei, például külön a hazai, külön a külföldi gyártóknak és forgalmazóknak. A mostaninál nagyobb védelmet – a versenytörvény betartása mellett – nem tudom, hogy képes lenne adni egy kamara. A két nagy szervezetünk közös etikai kódexet is elfogadott az orvosi kamara támogatásával. Egyébként már korábban gondolkodtunk azon, hogy a gyógyszeripari szakmai szervezetek közös ernyő alatt kamarává alakulnak, de ez az elképzelés szintjén maradt. Azt hiszem, a túlzott érdekképviselet legalább olyan rossz, mint a kevésbé képviselt érdek.”
Filip György
A Felszámolók Orsz. Egyesületének alelnöke
„A felszámolók hosszú idő óta hangoztatják egy kamara szükségességét. Törekvésüknek a mindenkori kormányzat eddig kellő indoklás nélkül ellenállt. Nagy szükség lenne rá: a korábbi pénzügyi tárcánál, illetve most a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban vezetett felszámolói névjegyzék, s az ezzel kapcsolatos adminisztráció nélkülözi a szakma felett őrködő szerepet. Nem a mostani jól működő egyesületet váltaná fel a kamara, hiszen ez is, az is más-más feladatra hivatott. Az előbbi önkéntes érdek-képviseleti szervként továbbra is elláthatná idevágó teendőit. A kamarai tagság viszont kötelező lenne, mindenkitől egyaránt megkövetelt etikai magatartási normákkal, megfelelő oktatást, továbbképzést biztosítva, a jogszabályban előírt módon. Azaz részben igazgatási feladatokkal a minőségi felszámolói munkát, az ügyfelek javát szolgálná.”
A Corvus Aircraft Kft. ügyvezető igazgatója
„Mindent utálok, ami kötelező, de ha kell, a Corvus Aircraft természetesen belép a kamarába. Lesz majd az országban egy 147. adónem, amit fizetnünk kell, és ami ellen nem tehetünk semmit. Egyébként eddig sem gondoltam, hogy cégünknek szüksége lenne a kamarára, és akkor sem lesz rá szükségünk, ha kénytelenek leszünk belépni. Nem várok a kamarától semmit. Nem hiszem, hogy azt a munkát, amit a társaság érdekében el kell végeznem, a kamara nálam jobban tudná csinálni. Értünk ne is lobbizzon, úgysem tud. Amikor egyébként megszűnt a kötelező kamarai tagság, üdvözöltem a döntést. A kötelező tagdíjat persze majd befizetjük, de annál egy fillérrel sem többet. Igaz, valami eredménye mégis lesz, ha a vállalatokat kamarai tagságra és díjfizetésre kötelezik: létrehoznak a kamarában új, ragyogó állásokat.”
Rózsa András
A Teva Magyarország Zrt. vezérigazgatója
„Nyitott vagyok minden olyan kezdeményezésre, ami jó a cégnek, az iparnak. Ám egyelőre nem látom, milyen többletet jelentene a kötelező kamarai tagság. Annál inkább, mivel Magyarországon a gyógyszeriparnak megvannak a szakmai szervezetei, például külön a hazai, külön a külföldi gyártóknak és forgalmazóknak. A mostaninál nagyobb védelmet – a versenytörvény betartása mellett – nem tudom, hogy képes lenne adni egy kamara. A két nagy szervezetünk közös etikai kódexet is elfogadott az orvosi kamara támogatásával. Egyébként már korábban gondolkodtunk azon, hogy a gyógyszeripari szakmai szervezetek közös ernyő alatt kamarává alakulnak, de ez az elképzelés szintjén maradt. Azt hiszem, a túlzott érdekképviselet legalább olyan rossz, mint a kevésbé képviselt érdek.”
Filip György
A Felszámolók Orsz. Egyesületének alelnöke
„A felszámolók hosszú idő óta hangoztatják egy kamara szükségességét. Törekvésüknek a mindenkori kormányzat eddig kellő indoklás nélkül ellenállt. Nagy szükség lenne rá: a korábbi pénzügyi tárcánál, illetve most a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban vezetett felszámolói névjegyzék, s az ezzel kapcsolatos adminisztráció nélkülözi a szakma felett őrködő szerepet. Nem a mostani jól működő egyesületet váltaná fel a kamara, hiszen ez is, az is más-más feladatra hivatott. Az előbbi önkéntes érdek-képviseleti szervként továbbra is elláthatná idevágó teendőit. A kamarai tagság viszont kötelező lenne, mindenkitől egyaránt megkövetelt etikai magatartási normákkal, megfelelő oktatást, továbbképzést biztosítva, a jogszabályban előírt módon. Azaz részben igazgatási feladatokkal a minőségi felszámolói munkát, az ügyfelek javát szolgálná.”-->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.