BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

A huszonnegyedik órában vagyunk

Egy stabil, kormányokon átívelő családpolitika jobban ösztönözné a gyerekvállalást, mint az anyagi támogatások – mondta a Világgazdaságnak Pongrácz Tiborné, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgató-helyettese

– Demográfiai programot indít a kormány az év második felében, ha a gazdasági növekedés ezt lehetővé teszi - mondta Orbán Viktor miniszterelnök. Lehet-e a 21. században kormányzati intézkedésekkel ösztönözni a gyerekvállalást?

– Magyarországon a kormányzat egyelőre szerencsés helyzetben van, mert még jelen vannak a tradicionális családi értékek, a fiatalok fontosnak tartják a házasság intézményét, szeretnének gyereket, még pedig többet, mint amennyit végül is vállalnak. Vagyis nem az értékeket kell befolyásolni, csak megteremteni annak a feltételeit, hogy valóban megszülessenek a tervezett gyerekek.

– Hány gyereket vállalnánk, és mennyi születik valójában?

– Átlagosan 2,2 gyereket terveznek ma a fiatalok, de csak 1,2-1,3 jön világra.

– Mit tehet azért egy kormány, hogy – miként a miniszterelnök évértékelő beszédében fogalmazott – a babáknak „legyen kedvük” megszületni?

– Sajnos már akkor újból csökkent a születésszám, amikor a kormányfő arról beszélt, hogy a kormány intézkedéseinek köszönhetően ismét több gyerek születik. Nem vagyok meggyőződve arról, ha bedobok az automatába 200 forintot, kijön a gyerek, hogy kizárólag a pénzbeli támogatások növelésével ösztönözhető a gyerekvállalás. Ennél sokkal lényegesebb lenne egy stabil, hosszú távra tervezhető családpolitika és a jelenleginél jóval nagyobb kapacitású, jó színvonalú és megfizethető gyerekintézményi rendszer.

– A népesedéspolitikát illetően sem tudni, merre megyünk.

– Pozitívnak tartom, hogy a kormány újra és újra előveszi ezt a kérdést, hiszen mindannyiunk jövőjét befolyásoló sorskérdésről van szó. A különböző számítások szerint is 7-8 millió főre csökkenhet a népesség száma 2050-re, ha marad a jelenlegi tendencia. Más kérdés, hogy valóban nem látni semmilyen koherens és szisztematikusan megvalósítható népesedéspolitikai koncepciót. És bár a kormány jó szándékát nem vitatom, sok dolog megkérdőjelezhető. Biztosan jót akarnak ők például ezzel a Táncválasztó, párválasztó rendezvénnyel is, mert azért az döbbenetes, hogy az egyedülállók száma tíz év alatt 30 százalékkal nőtt hazánkban, a középkorúak és a fiatalok körében is.

– Matolcsy György szerint félmillió magyar él külföldön. Őket is beleszámolták már a veszteségbe?

–A népszámlálás nem hozta ki ezt a számot, de ha ez igaz, akkor ez újabb ok arra, hogy komolyan foglalkozzunk a demográfiai bomba hatástalanításával. Mivel fogalmunk sincs ennek az ötszázezer külföldön élő magyarnak a korösszetételéről, nem ismerjük a terveiket, lehetetlen demográfiai prognózist készíteni, megjósolhatatlan, mi lesz ennek a következménye.

– Azt mondja, nálunk még élnek a tradicionális értékek, mégis egyre többen élnek egyedül. Nem ellentmondás ez?

– Ha azt nézzük, hogy a németeknek már a 30 százaléka tudatosan vállalja a gyermektelenséget, idehaza azonban ez még egyáltalán nem elfogadott és különösen nem vágyott életforma, akkor azt hiszem, hogy mi még a tradicionális értékeket tekintjük elsődlegesnek. Még a 2000-es évek elején is azt tartotta a többség ideálisnak, ha a férfi biztosítja a család anyagi hátterét, a nő pedig a háztartással és a gyerekekkel foglalkozik. Ma még ugyan egy kicsivel még mindig többen tartják fontosabbnak a nők közül a családot, de már csak alig ötven százalék fölötti arányban.

– Meddig van esélyünk megfordítani a tendenciát?

– A 24. órában vagyunk, még szülőképes korban van a 74–79-ben született nagy létszámú korosztály. Minden prognózis azzal számolt, hogy ezek a Ratkó-unokák már a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején több gyereket hoznak a világra, ezzel szemben csökkent a születések száma. Utánuk viszont már alacsonyabb létszámú korosztályok válnak nemzőképessé, ami önmagában csökkenteni fogja a születések számát, ha csak a nők el nem határozzák, hogy négy gyereket vállalnak.

Névjegy

Pongrácz Tiborné

Közgazdász, egyetemi doktor, kanditátus.

Fő kutatási területei: család, párkapcsolat, gyerekvállalás, értékek. Férjezett, két gyereke és nyolc unokája van.

1966 óta dolgozik a Központi Statisztikai Hivatalban.

Közgazdász, egyetemi doktor, kanditátus.

Fő kutatási területei: család, párkapcsolat, gyerekvállalás, értékek. Férjezett, két gyereke és nyolc unokája van.

1966 óta dolgozik a Központi Statisztikai Hivatalban.-->

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.