Cégtemetők Szabolcsban

A gazdasági válság első éve alatt Szabolcs-Szatmár-Bereg és Nógrád megyében nőtt leginkább a felszámolási eljárások aránya. A részletes vizsgálatok azonban arra is rámutatnak, hogy Szabolcsban a romló tendenciát nem elsősorban a gazdasági környezet megváltozása okozta, hanem inkább az úgynevezett cégtemetőkben bekövetkezett „céghalálozási” arányok növekedése.

A felszámolások száma 2008 utolsó negyedétől jelentősen megnőtt Magyarországon. Egyre több településen fordul elő fizetésképtelen cég, az érintett társas vállalkozások nagy része kft. vagy bt. A megyénként kirajzolódó területi kép szerint az egy évvel korábbihoz képest főként az ország északi felében romlott a helyzet. Jelentős a növekedés egyrészt a gazdasági teljesítőképesség (GDP) alapján fejlett megyéinkben (az Észak-Dunántúlon), ahol az exportorientált, külföldi tulajdonban lévő feldolgozóipari cégek visszafogták a termelésüket, vagy esetleg végleg bezárták gyáregységeiket. E multik kisebb beszállítói minden bizonnyal még inkább megsínylették a visszaesést, és a tovagyűrűző hatásokon keresztül további vállalkozások válhattak fizetésképtelenné. A térségben kivételt képez Veszprém megye, ahol nem sokat romlott a helyzet, köszönhetően a balatoni turizmushoz kötődő relatíve nagy számú cégnek, amelyeket a feldolgozóipari recesszió csak nagyon áttételesen érint.

Érdekes módon amíg az ország egészében 1000 társas vállalkozásból átlagosan 10 ellen indul felszámolási eljárás fél év alatt, Nógrád megyében 1000-ből 26 ellen indult ilyen eljárás az idén az első fél évben, ez 12-vel több, mint egy évvel korábban. A második helyen Szabolcs-Szatmár-Bereg megye szerepel, ahol egy év alatt 1000 cégre vetítve tízzel növekedett a felszámolások aránya. A felszámolások számának indexe alapján Szabolcs ugyan nem került a legrosszabbak közé, de ennek hátterében rendkívül magas alapadata áll: 2008 első fél évében 1000 társas vállalkozás közül itt negyven szűnt meg, és ez az érték emelkedett 2009 második felében ötvenre.

Kistérségi szinten vizsgálódva azonban kiderül, hogy 174 kistérség közül 37-ben nem is emelkedett a felszámolási eljárások aránya, további 47-ben pedig nem nevezhető jelentősnek a változás. Az is egyértelmű, hogy a Dunántúl északnyugati részén összefüggő térségekben romlott a helyzet, és hogy Borsodban és Nógrádban is általános jelenségről van szó. Ezek az adatok arra is rávilágítanak, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében kistérségenként nagy szélsőségekkel állunk szemben. Ráadásul kiderül, hogy nem is kistérségre, sőt nem is településre jellemző a növekvő felszámolási arány, hanem bizonyos településeken belül egy-egy konkrét címhez köthető a felszámolások jelentős része.

Az Egyesített Feketelista közlése szerint a leggyakrabban megadott székhelycímek 100-as toplistájában szereplő 15 vidéki cím közül 9 ebben a megyében található, ráadásul ezek közül hét „céggyárat” vagy „cégtemetőt” takar. Ez utóbbi két kifejezés arra utal, hogy ezeken a címeken irreálisan magas a cégbejegyzések száma, egyúttal a vállalkozások között nagyon magas a felszámolási eljárás alatt álló cégek aránya is. A táblázatban szereplő öt „cégtemetőbe” közel 800 céget jegyeztek be, közülük mintegy 360 áll felszámolás alatt; ezek szerint a felszámolási eljárások számának változása biztosan torzul Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, kistérségi szinten pedig a Záhonyi és Kisvárdai, valamint a Tatabányai és a Tamási kistérségben.

Természetesen nem lehet kiszűrni az összes „cégtemetőt”, ahol az eredetileg más térségekben működő vállalkozásokat „székhelyükön” működtetik, majd felszámolják. Márpedig ezek a felszámolási eljárások feltételezhetően nemcsak a szokásos üzletmenet változásait jelzik, hanem a nem legális tevékenységek sajátos konjunktúraciklusát is, amelyet pedig erőteljesen befolyásol az adóhatóság és más ellenőrző apparátusok aktivitása, illetve munkájának hatékonysága.

A szerzők az MKIK GVI elemzői