Nyelvújítás készül a bíróságokon

A Kúrián hetven-nyolcvan bíróval vállalnak az egész törvénykezést befolyásoló munkákat, miközben évente 3500 felülvizsgálati ügyet is elbírálnak. Darák Péter elnökkel beszélgettünk.

– A legtöbb diák retteg az eljárásjogtól, legalább is Pesten. Ön mégis szerette. Honnan a vonzalom?
– Talán azért is, mert a szüleim jogászok és működés közben láthattam a jogot. Még családi beszélgetéseken is elő-elő jöttek jogi témák, és nyilván egy gyakorló jogász eljárásjogi szempontból is közelít egy-egy kérdéshez. Talán ez rejlett a vonzalmam mélyén.

– A büntetőjogot miért kerülte?
– Számomra a jog elsősorban intellektuális kihívás volt. A büntetőjog az egyetemi évek alatt nem varázsolt el. Azokat a részeit élveztem a jogi stúdiumoknak, ahol el lehetett gondolkodni problémákon. És úgy érzem, a számomra kedves területeket már megtaláltam.

– Másfél évig ügyész volt, mert nem volt hely a bíróságon.
– Édesapám bíró volt, ezért a bírói hivatás tisztelete benne volt a családban. Emiatt én is ezt a függetlenséget garantáló pályát láttam magam előtt. Sokkal inkább vonzott, mint a szervezetbe integrált ügyészi szerep.

– Hogy sikerült a váltás?
– Mint oly sokszor az életemben, a pillanatnyi körülmények kedveztek az örömteli váltásnak.

– Jókor volt jó helyen?
– A szerencse nem mindig elég. Kell személyes motiváció, eltökéltség is ahhoz, hogy az ember azzal foglalkozhasson, amit szeret. Olyan területet kaptam pályakezdő ügyészként, ami félreeső volt az ügyészségen. Hiszen az ügyészek nagy része büntetőügyekkel foglalkozik. Ez pedig a közigazgatás felügyelete és a polgári jog. Számomra viszont az előbbi terület volt kezdettől vonzó. Éppen 1991-ben került sor a közigazgatási bíráskodás bevezetésére. Természetes, hogy nem találtak erre az új területre idősebb bírókat, akik örömmel vették volna az új, széles joganyag megtanulását. Én viszont pont ezzel foglalkoztam és boldogan vállaltam a bírói felkérést.

– Miért esett önre a választás? Ma már nem könnyű a bíróságokra kívülről bekerülni.
– Ügyészként eredményes fellebbezéseket nyújtottam be az elsőfokú ítéletek ellen. Ezt értékelte a másodfokú tanács elnöke, aki a megyei bíróság elnökhelyettese is volt. A Legfelsőbb Bíróságra is szakmai sikereknek köszönhetem a meghívást. Egy bírói konferencián tartottam előadást 1999-ben és valószínű, ez tetszhetett meg a Legfelső Bíróság kollégiumvezetőjének, aki meghívott ide.

– A főbíró feladatainak mintegy hetven százaléka – a bíróságok igazgatásával kapcsolatos hatáskörök – átkerült az Országos Bírósági Hivatal vezetőjéhez, és csak a többi maradt a Kúria elnökénél. Kevesebb a munkája, mint elődeié?
– Örülnék, ha azt mondhatnám, de nem kevesebb, hanem más lett. Mélyebb és szakmaibb. Míg korábban az OIT és az LB vezetését egy személyben ellátó elődeimnek épületügyekkel, országos jogalkotási kérdésekkel is foglalkozniuk kellett, nekem a bíróság munkájának szakmai részével kell törődnöm. Miután a szakmai irányítást a Kúria végzi az összes bíróságon, arról kell gondoskodnom, hogy megalapozott döntések születhessenek. Hogy foglalkozzunk azokkal a jogi témákkal, melyek meghatározzák az emberek életét. Azt gondolom a hivatásomnak, hogy megpróbáljam olyan irányban befolyásolni a Kúria működését, hogy az egész társadalom számára hasznos, a jogrendszert tisztázó és eligazító jellegű legyen.

– Mondana példát?
– Ha kiderül, hogy rengeteg probléma van a fogyasztói kölcsönszerződések banki módosításával, akkor én azt érzem feladatomnak, hogy a Kúria elemezze a helyzetet és adjon iránymutatást a jogkereső közönségnek, az ügyvédi karnak, az alsó fokon dolgozó bíráknak.

Darák Péter

1963-ban született. A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán végzett. Az egyetem után a Zalaegerszeg Városi Ügyészségen fogalmazó, 1990-től ügyész. 1991-ben nevezték ki a Zalaegerszegi Városi Bíróság bírájának, ahol 1997-től csoportvezető bíró. 1999–2000-ben berendelt bíró a Legfelsőbb Bíróságon, 2000-től a Közigazgatási Kollégium legfelsőbb bírósági bírója. 2002-ben az Igazságügyi Minisztérium Polgári Jogi Főosztályán berendelt bíró, ahol az új Polgári törvénykönyv kidolgozásában vett részt. 2003-tól ismét a Legfelsőbb Bíróságon folytatta bírói munkáját. 2007-ben PhD-fokozatot szerzett a Pécsi Tudományegyetem jogi karának doktori iskolájában. 2002-től tíz évig a Magyar Közigazgatási Bírák Egyesületének elnöke. 2001 óta a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, 2005-től az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán pénzügyi jogot oktat. Az országgyűlés 2011 decemberében választotta meg kilenc esztendőre a Kúria elnökének.

– Mindig hangsúlyozza, hogy szakmai vezető. Miért olyan fontos ez önnek? Ez ad igazi rangot? Ez teremt függetlenséget?
– Ez az újdonsága Kúria elnöki tisztségének, hogy nem országos igazgatási poszt, hanem szakmai. Most én nagyon jól élem meg, hogy be tudok ülni egy kúriai kollégiumi ülésre, össze tudok hívni egy szakmai tanácskozást. Végig tudom kísérni a problémák kezelését, tárgyalási módját.

– Vannak már sikerélményei?
– Egy elnök életében lehetnek személyes sikerek, de a szervezet szempontjából nem ezek a fontosak.

– Nem arra gondoltam, hogy sikerül-e parkolót találnia az épület előtt...
– Én sem. Azt gondolom, ha lehet sikerekről beszélni, azt fogalmazza meg az, aki kívülről látja a Kúria működését. A kollégáim és én mindent megteszünk azért, hogy lehessenek ilyenek a Kúriánál.

– A Kúria kötelezettsége lett, hogy joggyakorlat-elemző csoportokat állítsanak fel. Közelítünk a precedens joghoz?
– Ha a precedens jog közkeletű értelmét vesszük alapul, akkor igen, a felsőbírósági döntések befolyással vannak a jogrendszer működésére, irányítják a polgárok döntéseit. Ha ezt érti precedens rendszer alatt, akkor igen, ez a hatás erősödik, hiszen a Kúria nem kerüli meg a jogi élet kérdéseit. Próbálunk hatékonyan és gyorsan reagálni. Jogtudományi értelemben persze nincs Magyarországon precedens rendszer. Nem helyettesítik bírói döntések az írott jogot. Természetesen nincs is olyan jogrendszer, ahol az írott jog mindent rendezni tudna, akkor bíróságokra sem lenne szükség. Mindig vannak joghézagok, bizonytalan megítélésű helyzetek, értelmezésre váró mondatok, melyek bírósági állásfoglalást kívánnak.

– Egyre többet használják a bírák, ügyvédek az önök állásfoglalásait, döntéseit, egyáltalán egyre többet hivatkoznak a bírói gyakorlatra, az uniós bíróságok, az Alkotmánybíróság döntéseire. Valami mindenképpen átalakulóban van.
– Ennek a hátterében azt figyelhetjük meg, hogy egyre bonyolultabbá válik a jog, összetettebbek az élethelyzetek. Például uniós szinten hozott döntések szabályoznak magyar tényállásokat vagy említhetném a strasbourgi bírói gyakorlat szerepét, az európai unió bírósága jogértelmező szerepét, amely már-már a jogalkotás határát súrolja.

– A jogászszakmához fordult azzal, hogy az idén milyen elméleti kérdések megoldása érdekében lenne indokolt elemzőcsoportok felállítása. Mi a végeredmény?
– Két olyan elemzőcsoportot állítottam fel, melyek a jog egészét vizsgálják. Az egyik épp az uniós jog alkalmazását tekinti a bíróságokon. Emellett megvizsgáljuk, hogy indokolt-e az a határozati forma és iratszerkesztési gyakorlat, amit alkalmazunk. Nem lehetne-e egyszerűsíteni, modernizálni ezt. Az első, másodfokú és felülvizsgálati ítélet szövege ma a bírósági adatbázisban egymás mellett olvasható. Fölösleges ugyanazokat a szövegrészeket ismételni a fellebbviteli ítéletekben, ami az első fokú ítéletben is megtalálható. Ez csak a jéghegy csúcsa, mert szeretnénk modernizálni a határozatírási módszereinket is. Közérthetőbbé, egyszerűbbé, és ezzel hatékonyabbá, gyorsabbá tenni a munkánkat.

– Akkor ez a nyelvezetről is szól. Bírósági nyelvújítás szándékáról harminc-negyven éve is hallottunk.
– Egy nyelvész professzort és egy színházi dramaturgot is felkértem, segítsen minket ebben a munkában. A bonyolult mondatstruktúrát, az érthetőség rovására menő bikkfanyelvet jó lenne lecserélni, elfeledni. Ha ebben sikert tudunk elérni, az komoly áttörés lesz az egész bírósági rendszer számára. A francia felsőbíróságok például arról híresek, hogy a világon ők írják a legrövidebb ítéleteket. Egy elvi határozat egyetlen mondatból áll, amelybe néhány lényeges elem belekerül és a döntés maga. Művészi tökélyre fejlesztették a tömörséget.

– Mintha szonettek helyett haikukat írnának.
– Jó a párhuzam.

– Mi szerepel még az idei elképzelések között?
– Foglalkozunk a vagyonosodási vizsgálatok gyakorlatával. Milyen bizonyítási helyzetek fordulnak elő, miként kezeli ezeket az adóhatóság és a bíróság. Foglalkozunk a közigazgatási bírságokkal, mert úgy tűnik, nem tisztázott, mikor arányos egy bírság, miket kell figyelembe venni a kiszabáskor, milyen szempontok alapján változtathat ezen a bíróság. Az új Munka törvénykönyve kapcsán a rendes és rendkívüli felmondás gyakorlatával is foglalkozunk.

– A Kúriáról nyugdíjba kellett menjen 22 bíró, helyükre csak 13-at vett föl. Most pedig visszakerül tizenegy bíró, akik pereltek.
– Eddig öt nyugdíjas kolléga jött vissza, akik már dolgoznak is.

– Aki tanácselnök volt, visszakapta korábbi címét?
– Igen. Én a háromfős tanácsok helyett már korábban nagyobb létszámúakat állítottam föl, mert az a filozófiám, hogy élénkebb szakmai viták szükségesek ahhoz, hogy megalapozottabb döntések születhessenek. Ezért nem probléma, ha egy nagyobb tanácsban több tanácselnök működik egymás mellett.

– És akik nem pereltek?
– Ők a parlament elé beterjesztett törvény alapján több megoldás közül választhatnak: visszajönnek, rendelkezési állományba kerülnek, vagy átalánykártalanítást kapnak.