Az erdőkön múlhat a jövőnk

Jóllehet a klímavédelem szempontjából az ipari és közlekedési szektor által kibocsátott szennyezés mérséklése a legfontosabb kérdés, de a ma kezdődő koppenhágai ENSZ-tanácskozáson a szegény országokban folyó erdőirtás lassítása is nagy figyelmet kap. A tudósok szerint globális szinten az üvegházhatású gázok kibocsátásának egyötöde vezethető vissza a növekedésük során rengeteg szén-dioxidot megkötő erdők területének csökkenésére. Az ennek megakadályozását célzó nemzetközi rendszer (REDD) – amelynek keretében az iparvállalatok más emissziómérséklő beruházások helyett az erdőterületek megtartásáért fizetnének – évente több tízmilliárd dollárt juttatna a fejlődő országoknak, elsősorban azoknak, amelyekben trópusi esőerdők vannak. A REDD-del kapcsolatban azonban óriási vitákat okoz a pénzt kapó fejlődő országokban uralkodó korrupció, ráadásul az érintettek egy része (például Brazília) piaci megoldás helyett elkülönített nemzetközi pénzalapot követel.

A kibocsátási jogok kereskedelmére a koppenhágai klímacsúcs csak közvetett hatással lehet – mondta el lapunknak James Atkins, az emissziókereskedelemmel foglalkozó Vertis Környezetvédelmi Pénzügyi Zrt. igazgatóságának elnöke. Az uniós kereskedelmi rendszer működési keretei ugyanis 2020-ig adottak, változást csak az hozhat, ha az EU a jelenlegi 20-ról 30 százalékra módosítaná a szén-dioxid-kibocsátás mérséklésére tett vállalását. Ebben az esetben ugyanis szűkítenék az elosztható kvóták mennyiségét, ez pedig az árak emelkedésével járna. Mint ismeretes: az EU akkor vállalná a 30 százalékos emissziócsökkentést az 1990-es szinthez képest 2020-ig, ha más gazdaságok is hasonló felajánlásokat tesznek.

Atkins bízik abban, Koppenhágában sikerül konkrét megállapodást elérni, hiszen most már minden nagyobb kibocsátó – Kínát és Indiát is beleértve – említett számszerű célokat. Azt azonban a szakember szerint nem lehet tudni, hogy az uniós kvótamenynyiség esetleges szűkítését beárazták-e már a piacok. Mindenesetre a spekulánsok megjelenésére utalhat, hogy az elmúlt napokban emelkedtek a kvótaárak.

Atkins a legnagyobb problémának a klímacsúcs kapcsán azt tartja, hogy ha lesz is megállapodás, a mostani emissziócsökkentési vállalások alapján még így is 3,5 Celsius-fokos felmelegedésre kell felkészülni, miközben a tudósok 2 fokban jelölték meg globális átlaghőmérséklet még tűrhető emelkedésének határát.

Az emissziókereskedelem bővülésének esélyeivel kapcsolatban a szakember elmondta, az Egyesült Államokban a készülő klímatörvény rendelkezik annak beindításáról; a jogszabályt tavasszal szavazhatja meg a szenátus. Egy ilyen rendszer beindítása azonban évekbe telik, addig pedig öt-tíz esztendő is eltelhet, amíg a kereskedés kibocsátás-

csökkentő hatása is érezhetővé válik – hívta fel a figyelmet Atkins.

Az aggályokat fokozza, hogy máris látszik: a fejlett és a fejlődő államokban egyaránt óriási belpolitikai harcokat eredményez majd bármiféle klímavédelmi vállalás, legyen az akár egyoldalú, akár globális. Az indiai kormányfő, Manmohan Szingh által a koppenhágai csúcs előestéjén bejelentett célkitűzést például hevesen támadja az ellenzéki BJP-t vezető Arun Dzsaitlej. A hindu nacionalista politikus szerint a nyugatnak való behódolást jelentené az, ha India 2020-ig 20-25 százalékkal csökkentené emisszióját a 2005-öshöz képest. Az amerikai kongresszus elé terjesztett klímavédelmi törvényt pedig hevesen támadják az iparvállalatok, mivel elviselhetetlen mértékű terhektől tartanak. BÁ–TG

világszerte kötelező kibocsátáscsökkentési előírások szülessenek, hogy ne kerüljenek hátrányba a cégeik

a szegényebb országoknak a zöldberuházásokért juttatandó kompenzációt minél kisebb arányban kelljen nekik fizetni; jórészt piaci mechanizmusokkal (karbontőzsde stb.) teremtenének forrásokat

Volt szocialista országok

maradjon fenn a nemzetközi CO2-kvóta-kereskedelem rendszere, és továbbra is 1990 legyen a mérés alapja, ez ugyanis jelentős eladható kvótákat biztosít számukra

az EU-n belül ne kelljen aránytalanul nagy terheket vállalniuk

Feltörekvő országok

a fejlett országok minél nagyobb emissziócsökkentést vállaljanak

minél nagyobb kompenzációt kapjanak saját emissziócsökkentési vállalásaikért

az anyagi kompenzáció mellett a technológiatranszfer területén is engedményeket akarnak

* Természetesen az egyes csoportokon belül is vannak érdekkülönbségek.

világszerte kötelező kibocsátáscsökkentési előírások szülessenek, hogy ne kerüljenek hátrányba a cégeik

a szegényebb országoknak a zöldberuházásokért juttatandó kompenzációt minél kisebb arányban kelljen nekik fizetni; jórészt piaci mechanizmusokkal (karbontőzsde stb.) teremtenének forrásokat

Volt szocialista országok

maradjon fenn a nemzetközi CO2-kvóta-kereskedelem rendszere, és továbbra is 1990 legyen a mérés alapja, ez ugyanis jelentős eladható kvótákat biztosít számukra

az EU-n belül ne kelljen aránytalanul nagy terheket vállalniuk

Feltörekvő országok

a fejlett országok minél nagyobb emissziócsökkentést vállaljanak

minél nagyobb kompenzációt kapjanak saját emissziócsökkentési vállalásaikért

az anyagi kompenzáció mellett a technológiatranszfer területén is engedményeket akarnak

* Természetesen az egyes csoportokon belül is vannak érdekkülönbségek.

-->