Félkudarc Koppenhágában

Megállapodás. Félsikernek vagy talán inkább félkudarcnak számít a koppenhágai klímakonferencián tető alá hozott megállapodás – véli az üzleti szféra egy része. Mások viszont teljes kudarcnak látják, hogy a dán fővárosban nemhogy jogilag kötelező érvényű szerződést nem sikerült kötni a szén-dioxid-kibocsátás 2012 utáni korlátozásáról, de még egységesen elfogadott politikai nyilatkozat sem született. Csupán egy rövid (alig két és fél oldalas) megállapodás, amelyet eleinte 28 ország fogalmazott, később viszont már csak öt fogadott el (az USA, Kína, India, Brazília és Dél-Afrika). A csúcson részt vevő 193 állam zöme a dokumentumot végül csupán „tudomásul vette”. Igaz, ez nemzetközi jogi szakértők szerint nem sokban különbözik attól, mintha alá is írták volna – mivel országokra lebontott, kötelező vállalásokat amúgy sem tartalmaz.

A pohár félig tele van és félig üres, vagy inkább úgy lehetne fogalmazni, hogy ami Koppenhágában történt, az több, mint a semmi, de kevesebb, mint a valami – fejtette ki lapunk kérdésére Láng István akadémikus, nemzetközileg is elismert klímakutató. Nem sikerült elérni, hogy a 2012-ben lejáró kiotói jegyzőkönyv utódjaként globális és radikális megállapodás jöjjön létre, de első ízben született olyan megállapodás, amelyben az USA és a nagy fejlődő szennyezők is ígéretet tesznek CO2-kibocsátásuk visszafogására. Az elfogadott egyezmény nem több, mint a jó szándék kifejezésének politikai nyilatkozata, de kinyitja a kaput további szakértői egyeztetések előtt – értékelik világszerte a Koppenhágában történteket.

Az élet azonban természetesen nem áll meg a klímacsúcs befejeztével. Idehaza például ma ülésezik a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács (NFFT) szakmai-tudományos munkabizottsága, hogy a tervezett átfogó éghajlatvédelmi kerettörvény koncepciójának végleges változatát elfogadja. Ha ez megtörténik, elindulhat a törvény kodifikációs eljárása a jogászok bevonásával. Január 11-én a munkabizottság a tervek szerint már a konkrét törvénytervezetet véleményezi, amely január 21-én kerülhet az Országgyűlés által 2008 nyarán kifejezetten ennek a törvénynek az előkészítése céljával felállított NFFT plénuma elé. A törvénytervezetet ezt követően a tanács politikusi tagjai (remélhetőleg megőrizve a témában eddig kialakult ötpárti egyetértést) azzal a szándékkal nyújtják be az Országgyűlésnek, hogy az még február folyamán el is fogadja azt.

A törvényben szerepelni fog valamiféle emissziócsökkentési előírás, de ennek nagyságáról még vita van. Többséginek látszik az a vélemény, hogy hazánk az Európai Unió által 2020-ra vállalt (1990-hez képest mért) 20 százalékos csökkentéshez hasonló mértékű visszafogást vállaljon, esetleg annál kicsivel nagyobbat. Vélhetően lesz egy hosszabb távú, 2050-re szóló vállalás is, ennek mértéke valahol a fejlett országok által emlegetett 50 és 80 százalék között lehet.

A törvény fel fog állítani egy pénzalapot is a lakosság és a vállalati szféra számára a kibocsátáscsökkentés támogatására, a klímaváltozásra való felkészülés, az alkalmazkodás, a védekezés segítésére. Az alap kamatmentes kölcsönt nyújt majd. Támogatásai tehát visszatérítendők lesznek (ellentétben például a panelprogram vissza nem térítendő juttatásaival), mivel ez garantálhatja, hogy valóban értelmes fejlesztések valósulnak meg belőle.

Problémát okozhat az alap támogatásai iránt a lakossági és a vállalati érdeklődés felkeltése – ismerte el kérdésünkre Láng István. Szerinte ezért különösen fontos e témában a társadalmi tudatformálás. Az akadémikus azt is hasznosnak tartaná, ha például olyan társadalmi mozgalom indulna el, hogy jövőre mindenki 5 százalékkal kevesebb kilométert tesz meg autóval. Ezzel érdemben lehetne csökkenteni az emissziót. Ő is elismerte viszont, hogy pusztán a civil kezdeményezések nem biztos, hogy elégnek bizonyulnak, könnyen lehet, hogy pénzügyi ösztönzőkre is szükség lesz.

Nemzetközi szinten az elemzők szerint még keményebb tárgyalásokra lehet számítani a következő egy évben. A mostani terv az, hogy a 2010 decemberében, Mexikóban tartandó következő klímacsúcs fogadja el a kiotói jegyzőkönyvet felváltó globális, de országokra lebontott emisszió-csökkentési előírásokat tartalmazó és a fejlődők részletes pénzügyi támogatását is mellékelő klímavédelmi szerződést. UGy

- Dec. 21.: a törvény koncepciója a szakmai-tudományos munkabizottság előtt

- Jan. 11.: a törvény tervezete a szakmai-tudományos munkabizottság előtt

- Jan. 21.: a törvény tervezete a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács előtt

- Jan. vége: a törvény benyújtása az Országgyűlésnek

- Febr. vége: a törvény elfogadása az Országgyűlésben

- Dec. 21.: a törvény koncepciója a szakmai-tudományos munkabizottság előtt

- Jan. 11.: a törvény tervezete a szakmai-tudományos munkabizottság előtt

- Jan. 21.: a törvény tervezete a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács előtt

- Jan. vége: a törvény benyújtása az Országgyűlésnek

- Febr. vége: a törvény elfogadása az Országgyűlésben A koppenhágai megállapodás főbb elemei (a csúcs végén kiadott politikai nyilatkozat alapján) - A klímaváltozás korunk egyik legnagyobb kihívása

- A klímaváltozás elleni harc közös felelősség, de az egyes országok felelőssége eltérő

- Tudomásul vesszük, hogy a tudomány szerint 2 fok alatt kellene tartani a felmelegedést

- Átfogó alkalmazkodási programot kell kidolgozni, amely nemzetközi segítséget is tartalmaz

- A fejlett és a rendszerváltó országok 2010. január végéig újabb számszerű kibocsátáscsökkentési vállalást tesznek 2020-ra

- A fejlődő országok is életbe léptetnek kibocsátáscsökkentő intézkedéseket

- A legszegényebb országok önkéntes vállalásokat tehetnek

- A fejlettek és a rendszerváltók vállalásainak a megvalósulását a nemzetközi közösség ellenőrzi

- A fejlettek közel 30 milliárd dolláros pótlólagos támogatást adnak a fejlődőknek 2010–12 között a klímaváltozáshoz való alkal-mazkodásra és a klímaváltozás lassítására, ez 2020-ra évi 100 milliárd dollárra növekszik

- A támogatás részben közpénzekből, részben a magánszférától származik majd

- Japán 11 milliárd dollárt, az EU 10,6 milliárdot, az USA 3,6 milliárdot ajánl fel 2010–12-re Vélemény Wulf Bernotat. Az E.On vezérigazgatója.Rövid távú és hosszú távú emissziócsökkentési célszámokra egyaránt szükségünk van. Jó, ha ezek ambiciózusak, de nem szabad elszigetelten, az üzleti szféra bevonása nélkül meghatározni őket. Nem akarunk hirtelen túl nagy ugrásokat. Biztosítani kell a megfizethető energiaellátást, mivel végső soron a fogyasztónak kell megfizetnie az átállást.A megállapodás lehetővé teszi a tárgyalások folytatását. De nem mondja meg, hogyan teszi lehetővé a magánszféra részvételét a kibocsátáscsökkentési célok elérésében. Hiányoljuk a konkrét számokat, amelyek alapján tervezni lehetne. A mostani megállapodás még túl általános ahhoz, hogy a cégek konkrét beruházási döntéseket tudjanak hozni.

Steve Sawyer, A szélenergiatermelők nemzetközi szövetségének főtitkáraAz üzleti szféra nem a probléma része akar lenni, hanem a megoldásé. A kihívás természetesen az, hogy nem lokális problémáról van szó, ezért globális megoldásra van szükség.

Nils Smedegaard Andersen. Az A.P. Moller-Maersk vezérigazgatója. Remélem, hogy amikor már a konkrét adókról vagy a konkrét kibocsátási kvótákról lesz szó, ezeket úgy határozzák meg, hogy lehetővé teszik az ipar alkalmazkodását.-->