"Súlyos kudarc": Csalódott reakciók a koppenhágai klímacsúcs után

Nem titkolt csalódottsággal fogadta Németország a koppenhágai klímavédelmi csúcsértekezlet rendkívül sovány eredményeit. A csalódottságot növelte, hogy a környezetvédelemre nagy súlyt helyező, "klímakancellárnak" is nevezett Angela Merkel a remélt előrelépés egyik legfőbb motorja, illetve a szükséges lépések egyik leghatározottabb kezdeményezője volt.
 
Mindennek ellenére a kancellár egy vasárnapi interjúban óvott attól, hogy a koppenhágai csúcsot - illetve az azon született zárónyilatkozatot - teljes mértékben negatívnak minősítsék. "A dán fővárosban lépés történt egy új környezetvédelmi világrend érdekében, nem több és nem is kevesebb" - hangozatta a Bild am Sonntagnak nyilatkozva Merkel. Hozzátette: aki Koppenhágát teljes mértékben "befeketíti", azokat segíti, akik minden fajta előrelépést fékezni akarnak.

A kancellár hangsúlyozta, hogy Németország továbbra is különleges felelősséget akar vállalni a klímaváltozás elleni harcban. A következő lépéseket a koppenhágai csúcson született megállapodásra kell felépíteni - jelentette ki Angela Merkel, és ezzel összefüggésben kiemelte a jövő év közepére Bonnba tervezett klímavédelmi találkozó jelentőségét.

A kancellárnál jóval keményebben fogalmazva Norbert Röttgen német környezetvédelmi miniszter súlyos kudarcról beszélt. "Többet akartunk, de csak ennyit sikerült elérni" - jelentette ki a miniszter, felróva, hogy nem sikerült élni a történelmi helyzet kínálta lehetősséggel.

Szokatlanul élesen fogalmazott a német környezetvédelmi miniszter a klímatalálkozó légkörével kapcsolatban, azzal összefüggésben ugyanis szó szerint provokációról, szégyentelenségről és felelőtlenségről beszélt. Röttgen az Egyesült Államokat is, de elsősorban Kínát bírálta a konkrét előrelépés elmaradásáért.

Sigmar Gabriel korábbi környezetvédelmi miniszter, az ellenzéki szociáldemokrata párt elnöke szégyennek nevezte, hogy - mint fogalmazott - az állam- és kormányfők kockáztatják gyermekeik és unokáik jövőjét. Hasonlóan fogalmazott a környezetvédő Zöldek pártjának elnöke, Claudia Roth, teljes kudarcnak minősítve a csúcstalálkozót.

A potsdami klímakutató intézet igazgatója ugyanakkor annak a nézetének adott hangot, hogy a koppenhágai kudarc ellenére a környezetvédelmi erőfeszítéseket semmiképpen sem szabad temetni. A német kormány legfőbb tanácsadó szervének számító intézet vezetője, Heinz-Joachim Schnellhuber hangsúlyozta, hogy a klímaváltozás káros következményeinek megfékezését célzó törekvéseket folytatni kell. Koppenhágával kapcsolatban egy afrikai mondást idézett, amely szerint az elefántok harcát mindig a fű sínyli meg. Az elefántok ebben az esetben az Egyesült Államok és Kína voltak, míg a fű - azaz a szenvedő fél - Európa. "Koppenhága azonban nem a végállomást jelentette, az erőfeszítéseket folytatni kell " - jelentette ki az igazgató.

A Természetvédelmi Világalap (WWF) elégedetlen a koppenhágai klímacsúcson elért eredménnyel, mert a megfogalmazott Koppenhágai Egyezmény nem igazságos, nem ambiciózus és jogilag sem kötelező erejű - nyilatkozta Benkő Dániel, a WWF Magyarország éghajlatváltozás-programjának munkatársa az MTI-nek.
 
"Az éghajlatváltozás nem fogja megvárni, amíg a világ vezetőinek sikerül megegyezniük a klímavédelemről" - hangsúlyozta a tárgyalásokat Koppenhágából követő szakértő. Benkő Dániel úgy vélte, hogy a mostani megállapodással - melyet még az aláírók is csak átmenetinek szánnak - nincs garancia a 2 Celsius fokot meghaladó felmelegedés elkerülésére.

Mint kifejtette, az igazságosság azért csorbul az egyezményben, mert a fejlett országok vállalásai nem tükrözik azt a felelősséget, amely a helyzet kialakulásában őket terheli.

Benkő Dániel pozitívumként értékelte ugyanakkor, hogy a konferencián sikerült egyezségre jutni a fejlődő országoknak nyújtott rövid és hosszú távú klímavédelmi támogatás összegéről. Azt is előremutatónak értékelte, hogy egyre több ország, többek közt az Egyesült Államok, India és Kína is jelezte: kész részt vállalni a globális klímavédelmi küzdelemben.

A WWF szakértője szerint az egyezményt aláíró országok az ENSZ-nek 2010. január 31-ig benyújtandó jelentésükben meg fogják ismételni a konferencia előtt tett klímavédelmi vállalásaikat.

Benkő Dániel úgy vélte: egy jogilag kötelező érvényű, átfogó klímavédelmi szerződés megalkotására a 2010 végén tartott mexikói klímacsúcson van esély, már csak azért is, mert az Egyesült Államok presztízskérdést csinálhat abból, hogy egy vele szomszédos országban szülessen meg a megállapodás. Ennek azonban egyik fontos előfeltétele, hogy az amerikai képviselőház által már elfogadott klímavédelmi törvényt a szenátus is jóváhagyja - tette hozzá.

Messze alulmúlta a hozzá fűzött reményeket és elvárásokat a szombaton véget ért koppenhágai klímacsúcs - mondta Bozsó Brigitta, az Energiaklub szakértője is az MTI-nek.
 
"Baliban legalább megvolt az, hogy két év elteltével meddig kell eljutni, a mostani egyezmény azonban még menetrendet sem tartalmaz" - emelte ki Bozsó Brigitta a 2007-es klímacsúcson elfogadott tárgyalási útitervre utalva, mely alapján a dán fővárosban kellett volna megszületnie az új klímavédelmi egyezménynek.

Rámutatott arra is, hogy egyes jogászok szerint a 193 tárgyalódelegáció által egyhangú döntés hiányában csupán "tudomásul vett" Koppenhágai Egyezmény nem is számít a konferencia hivatalos dokumentumának.

A szakértő szerint a legnagyobb baj az, hogy a Koppenhágában elért szerény eredmény messze nem elég ahhoz, hogy az emberiség elkerülje a szélsőséges éghajlatváltozást.

"Retorika szintjén nagyon rendben voltak a politikusok, végül azonban csak az egymásra mutogatás maradt" - jegyezte meg az Energiaklub szakértője, aki a helyszínen követte az eseményeket.

A Koppenhágai Egyezmény kimondja, hogy az országok - fejlődők és fejlettek egyaránt - legkésőbb 2010. január 31-ig megfogalmazzák és közlik az ENSZ-szel klímavédelmi vállalásaikat. Jóllehet a fejlett országok esetében e vállalások 2020-ig teljesítendő konkrét kibocsátás-csökkentési célokat jelentenek, Bozsó Brigitta szerint a gazdag országok várhatóan nem fogják emelni a korábban bejelentett vállalásaikat, és továbbra is feltételekhez kötik őket. De még ha ambiciózus vállalásokat tesznek is, a dokumentum jogilag akkor sem kötelezi őket semmire - tette hozzá a szakértő.

Ami a jövőt illeti, Bozsó Brigitta úgy vélte, van esély arra, hogy a szakértők, a közvélemény és a civil társadalom nyomására a világ vezetői megegyezésre jussanak egy globális éghajlatvédelmi megállapodásról. "Mexikóban már tényleg muszáj lesz valamit letenni az asztalra" - hangsúlyozta a 2010 végén a közép-amerikai országban rendezett, következő ENSZ-klímacsúcsra utalva.

"Csak az szörnyű, hogy nem meglepő" - összegezte véleményét a konferencia eredményéről Kerekes Sándor, aki többek közt a Magyar ENSZ Társaság környezetgazdaságtani szakosztályának is vezetője.

A professzor kifejtette: a klímavédelem témájában rendezett első, 1972-es stockholmi konferencia óta ugyanazok a problémák jellemzik az összes ENSZ-klímakonferenciát. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy az egyezmények elfogadásához egyhangú döntés szükséges, amit gyakorlatilag lehetetlen biztosítani. Egy másik probléma általánosabb természetű: a politikusok időhorizontja legfeljebb néhány évre terjed ki, miközben az éghajlatvédelem eredményei 50-100 éves távlatban érzékelhetők.

Kerekes Sándor szerint ezért a klímavédelem terén nem várható áttörés az ENSZ-tárgyalásokon; a fosszilis energiahordozók használatának visszaszorulását sokkal inkább a megújuló energiaforrásokhoz és más zöld technológiákhoz kapcsolódó gazdasági lobbi és az energiabiztonsági törekvések kényszerítik majd ki.

"A világ vezetőitől a jelek szerint nem várhatunk sokat e téren, jóllehet a Föld megmentéséhez mindössze arra az áldozatra lenne szükség, hogy mondjunk le az anyagi fogyasztás évi 1-2 százalékáról. A vezetők azonban az ezzel járó konfliktust úgy tűnik, nem hajlandóak bevállalni" - fejtette ki Kerekes Sándor.

Mint mondta, a megegyezést az is gátolja, hogy az emberek számára sok helyen még nem váltak nyilvánvalóvá a klímaváltozás hatásai. "Amikor világossá vált, hogy vékonyodik az ózonréteg, és ettől rákot kapnak az emberek, akkor gyorsan sikerült egyezségre jutni az ózonpajzs védelméről" - emlékeztetett a szakértő.

Kerekes Sándor végül elmondta azt is: "kellemes meglepetést" jelentett, hogy Koppenhágában előrelépés történt a fejlődő országok klímatámogatásának kérdésében. Ugyanakkor úgy vélte, bár a felajánlott összeg Magyarországról nézve jelentősnek tűnik, globálisan elenyésző. "Ez azonnal nyilvánvalóvá válik, ha összehasonlítjuk egy nagyobb ország katonai költségvetésével" - mutatott rá.

Pozitívnak értékelte a klímacsúcs hozadékát, de nem végállomásnak, csak egy új kezdetnek tekinti a kínai külügyminiszter Jang Csi-cse (Yang Jiechi) a Koppenhágai Egyezményt.
 
A kínai külügyminisztérium honlapján vasárnap közzétett nyilatkozatban pozitív eredménynek leginkább azt tekinti, hogy a Kiotói jegyzőkönyv által elfogadott elvet, miszerint "a felelősség közös, de különböző mértékben terheli a fejlett, illetve a fejlődő államokat" ezúttal is érvényesítették, továbbá lépést tettek előre a fejlett országok kötelező kibocsátás-csökkentésének irányába, továbbá a fejlődők önkéntes kibocsátás-mérséklésének terén.

A kínai diplomácia vezetője kiemelte még, hogy a konferencián konszenzus született olyan kulcskérdésekben, mint a károsanyag-kibocsátás hosszú távú céljai, a fejlődők anyagi és technológiai támogatása és az átláthatóság.

A fejlődők és a fejlettek között nagy különbség van történelmi kibocsátásaikat és a jelen kibocsátás mértékét tekintve, valamint alapvető nemzeti sajátosságaik és a fejlettségi fokuk vonatkozásában - áll a nyilatkozatban. "Ezért különböző mértékű felelősséget és kötelezettséget kell vállalniuk a klímaváltozás elleni küzdelemben" - húzza alá Jang, megállapítva, hogy "a koppenhágai konferencia nem a végállomás, csak egy új kezdet".

"Csak az szörnyű, hogy nem meglepő" - összegezte véleményét a konferencia eredményéről Kerekes Sándor, aki többek közt a Magyar ENSZ Társaság környezetgazdaságtani szakosztályának is vezetője.

A professzor kifejtette: a klímavédelem témájában rendezett első, 1972-es stockholmi konferencia óta ugyanazok a problémák jellemzik az összes ENSZ-klímakonferenciát. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy az egyezmények elfogadásához egyhangú döntés szükséges, amit gyakorlatilag lehetetlen biztosítani. Egy másik probléma általánosabb természetű: a politikusok időhorizontja legfeljebb néhány évre terjed ki, miközben az éghajlatvédelem eredményei 50-100 éves távlatban érzékelhetők.

Kerekes Sándor szerint ezért a klímavédelem terén nem várható áttörés az ENSZ-tárgyalásokon; a fosszilis energiahordozók használatának visszaszorulását sokkal inkább a megújuló energiaforrásokhoz és más zöld technológiákhoz kapcsolódó gazdasági lobbi és az energiabiztonsági törekvések kényszerítik majd ki.

"A világ vezetőitől a jelek szerint nem várhatunk sokat e téren, jóllehet a Föld megmentéséhez mindössze arra az áldozatra lenne szükség, hogy mondjunk le az anyagi fogyasztás évi 1-2 százalékáról. A vezetők azonban az ezzel járó konfliktust úgy tűnik, nem hajlandóak bevállalni" - fejtette ki Kerekes Sándor.

Mint mondta, a megegyezést az is gátolja, hogy az emberek számára sok helyen még nem váltak nyilvánvalóvá a klímaváltozás hatásai. "Amikor világossá vált, hogy vékonyodik az ózonréteg, és ettől rákot kapnak az emberek, akkor gyorsan sikerült egyezségre jutni az ózonpajzs védelméről" - emlékeztetett a szakértő.

Kerekes Sándor végül elmondta azt is: "kellemes meglepetést" jelentett, hogy Koppenhágában előrelépés történt a fejlődő országok klímatámogatásának kérdésében. Ugyanakkor úgy vélte, bár a felajánlott összeg Magyarországról nézve jelentősnek tűnik, globálisan elenyésző. "Ez azonnal nyilvánvalóvá válik, ha összehasonlítjuk egy nagyobb ország katonai költségvetésével" - mutatott rá. -->