Az érintett cégek jelenleg éves szinten 15-20 milliárd forintot fizetnek be a költségvetésbe termékdíj formájában, emellett további 15 milliárd forintot fordítanak a hulladékhasznosításra a koordináló szervezeteknek fizetett licencdíjak formájában. Azonban az MGYOSZ számításai szerint a tervezett változtatások és legfőképpen a mentesség megszűnése következtében jövőre a termékdíjak jelentette terhek elérnék a 75-90 milliárd forintot is.
A szövetség úgy látja, az eddig szankciójelleggel működtetett termékdíjak alkalmatlanok arra, hogy egyfajta „zöldadóként” funkcionáljanak. Eközben pedig az új rendszer jövő év eleji bevezetése – a tényleges hulladékhasznosítás költségeit messze meghaladó díjtételek mellett – újabb jelentős és indokolatlan terhet jelentene az érintett vállalatoknak, komoly tervezési nehézségeket is okozva. A hasznosítási teljesítménytől független befizetési kötelezettség pedig egyes termékcsoportoknál (italok, háztartási gépek, akkumulátorok) egyszerre eredményezhet jelentős áremelést, a fogyasztás csökkenését és munkahelyek megszűnését. Mindezekre hivatkozva kezdeményezi a szövetség, hogy a kormány legalább egyéves átmeneti időszakot biztosítson a tervezett intézkedések bevezetésére, a konkrét jogszabályi előírások előkészítésébe pedig – a kölcsönös partnerség alapján – vonja be az érintett ágazatok képviselőit is.
Irreális 2011 első negyedévére a tervezett állami hulladékkezelő ügynökség beindítása és működőképessé tétele, márpedig a folyamatosság minden piaci szereplő számára és környezetbiztonsági szempontból is nélkülözhetetlen – figyelmeztet a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége (KSZGYSZ). A szövetség ugyancsak egy Fazekas Sándornak megküldött javaslatcsomagban foglalta össze észrevételeit, amelyből kiderül: az elmúlt években a gyártók hasznosítási kényszere és a termékdíj alóli mentesség lehetősége volt együttesen az egyik legfontosabb hajtóereje és finanszírozási forrása a hulladékhasznosító szektor fejlődésének. Ezzel szemben a tervezett rendszerben – a gyártó választási lehetőségének megszüntetése következtében – valóban adóvá válna a termékdíj, a hasznosítóipar fejlődése kizárólag az állami megrendelésektől függne. Márpedig, ismerve az állami finanszírozás közismerten lassú és nehézkes rendszerét, az új szabályozás időszakos finanszírozási vákuumot teremthet, emellett a kliensrendszer várható kiépítése a korrupció melegágya lehet. Mindez pedig a hulladékhasznosítók tömeges kiszorulását és tönkremenetelét eredményezheti.
Ugyancsak az államosítás ellen szól, hogy a gyártási folyamatok zöldítéséért, a termékből keletkező hulladék mennyiségének csökkentése és megelőzése érdekében csak a közvetlen felelősségvállalással terhelt gyártó intézkedik, fejleszt, ám a hulladékkezelés szervezésének állami kézbe vételével éppen a gyártói felelősség lényege vész el.
Éppen ezért a KSZGYSZ azt javasolja, hogy a hulladékkezelés koordinálását hulladékáramonként egyetlen szervezet lássa el, ezek pedig együtt hozzanak létre egy úgynevezett elszámolóházat, amely anélkül vállalhatna felelősséget a nemzeti hasznosítási célkitűzések teljesítéséért, hogy a hulladékkezelés koordinálását államosítani kellene. NIG
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.