Termékdíj: haladékot kérnek
Az érintett cégek jelenleg éves szinten 15-20 milliárd forintot fizetnek be a költségvetésbe termékdíj formájában, emellett további 15 milliárd forintot fordítanak a hulladékhasznosításra a koordináló szervezeteknek fizetett licencdíjak formájában. Azonban az MGYOSZ számításai szerint a tervezett változtatások és legfőképpen a mentesség megszűnése következtében jövőre a termékdíjak jelentette terhek elérnék a 75-90 milliárd forintot is.
A szövetség úgy látja, az eddig szankciójelleggel működtetett termékdíjak alkalmatlanok arra, hogy egyfajta „zöldadóként” funkcionáljanak. Eközben pedig az új rendszer jövő év eleji bevezetése – a tényleges hulladékhasznosítás költségeit messze meghaladó díjtételek mellett – újabb jelentős és indokolatlan terhet jelentene az érintett vállalatoknak, komoly tervezési nehézségeket is okozva. A hasznosítási teljesítménytől független befizetési kötelezettség pedig egyes termékcsoportoknál (italok, háztartási gépek, akkumulátorok) egyszerre eredményezhet jelentős áremelést, a fogyasztás csökkenését és munkahelyek megszűnését. Mindezekre hivatkozva kezdeményezi a szövetség, hogy a kormány legalább egyéves átmeneti időszakot biztosítson a tervezett intézkedések bevezetésére, a konkrét jogszabályi előírások előkészítésébe pedig – a kölcsönös partnerség alapján – vonja be az érintett ágazatok képviselőit is.
Irreális 2011 első negyedévére a tervezett állami hulladékkezelő ügynökség beindítása és működőképessé tétele, márpedig a folyamatosság minden piaci szereplő számára és környezetbiztonsági szempontból is nélkülözhetetlen – figyelmeztet a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége (KSZGYSZ). A szövetség ugyancsak egy Fazekas Sándornak megküldött javaslatcsomagban foglalta össze észrevételeit, amelyből kiderül: az elmúlt években a gyártók hasznosítási kényszere és a termékdíj alóli mentesség lehetősége volt együttesen az egyik legfontosabb hajtóereje és finanszírozási forrása a hulladékhasznosító szektor fejlődésének. Ezzel szemben a tervezett rendszerben – a gyártó választási lehetőségének megszüntetése következtében – valóban adóvá válna a termékdíj, a hasznosítóipar fejlődése kizárólag az állami megrendelésektől függne. Márpedig, ismerve az állami finanszírozás közismerten lassú és nehézkes rendszerét, az új szabályozás időszakos finanszírozási vákuumot teremthet, emellett a kliensrendszer várható kiépítése a korrupció melegágya lehet. Mindez pedig a hulladékhasznosítók tömeges kiszorulását és tönkremenetelét eredményezheti.
Ugyancsak az államosítás ellen szól, hogy a gyártási folyamatok zöldítéséért, a termékből keletkező hulladék mennyiségének csökkentése és megelőzése érdekében csak a közvetlen felelősségvállalással terhelt gyártó intézkedik, fejleszt, ám a hulladékkezelés szervezésének állami kézbe vételével éppen a gyártói felelősség lényege vész el.
Éppen ezért a KSZGYSZ azt javasolja, hogy a hulladékkezelés koordinálását hulladékáramonként egyetlen szervezet lássa el, ezek pedig együtt hozzanak létre egy úgynevezett elszámolóházat, amely anélkül vállalhatna felelősséget a nemzeti hasznosítási célkitűzések teljesítéséért, hogy a hulladékkezelés koordinálását államosítani kellene. NIG


