Újabb viták a termékdíjról

Januártól ismét változnak a környezetvédelmi termékdíj fizetésének szabályai, ám a lapunknak nyilatkozó italgyártók továbbra sem elégedettek maradéktalanul az évről évre módosuló rendszerrel. A legfontosabb új elem, hogy januártól a termékdíj-fizetési kötelezettség az első forgalomba hozót, vagyis a gyártót terheli. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szerint ennek lényege az adminisztráció egyszerűsítése, de szerintük az újítás nem is hoz különösebb változást: „a törvény adta átvállalási lehetőséget nagy arányban használták a kötelezettek, ami azt jelenti, hogy eddig sem a kereskedők fizettek, hanem a tőlük a termékdíjat önként átvállaló gyártók”. Másfelől – tudtuk meg a tárca sajtóosztályától – a nagyobb kereskedelmi egységeket a jövőben kötelezik arra, hogy a vevőktől a csomagolási hulladékot visszavegyék. Így tehát a kereskedők csupán a termékdíj megfizetésétől mentesülnek, a hulladékkal kapcsolatos felelősségvállalás alól nem.

A másik lényeges változás, hogy a 2005 óta alkalmazott, darabalapú díjazás helyett ismét a hulladék csomagolóanyag tömege alapján számolják ki a fizetendő díjat. „Összességében ez nem jelent számunkra változást a díj egészét tekintve, sőt, a darab-alapú fizetés megszüntetését előnyösnek tartjuk” – nyilatkozta a Világgazdaságnak Fehér Tibor, a Magyar Ásványvíz Szövetség és Terméktanács elnöke.

Nem látja ennyire előnyösnek a változást a Magyar Sörgyártók Szövetsége. „A darabalapú rendszer helyett átszámították a díjakat tömegalapra, ami rendben lenne, ha az automatikus átszámítás nem vinné az egyes csomagolási fajták közötti aránytalanság hibáját a rendszerbe” – nyilatkozta lapunknak Sivó Imre, a szövetség elnöke. Úgy véli, az alumíniumdobozok így indokolatlanul kerültek hátrányos helyzetbe, miközben ezek környezetvédelmi szempontból előnyös és teljesen újrahasznosítható csomagolások.

Az italgyártók ugyanakkor azt is sérelmezik, hogy eltérő a termékdíj az italcsomagolás esetén. „Nem találunk semmilyen ésszerű indokot arra, hogy a kereskedelmi csomagolás (főleg italcsomagolás) megkülönböztetése miért marad fenn” – mondta Sivó Imre a sörgyártók részéről. Az ásványvízszövetség elnöke sem ért egyet a rendelkezéssel. „Az lenne elfogadható, ha a gyártók közül mindenkire egyaránt vonatkozna a díj, ám az italcsomagolásokra tízszeres díjat szab ki a törvény, aminek nem tudjuk a magyarázatát, hiszen környezetterhelési szempontból mindegy, mit tartalmazott korábban például egy flakon” – mondta lapunknak Fehér Tibor.

A minisztérium szerint a kereskedelmi csomagolás, azaz az italcsomagolás és a műanyag bevásárló reklámtáska külön díjtételére az a magyarázat, hogy „ezek a csomagolások nagy számban jelentkeznek, és a tömegükhöz képest nagy térfogatúak, azaz sok helyet foglalnak el a hulladéklerakókon”. Ennek a jelenségnek a visszaszorítása érdekében az egyutas csomagolóanyagok forgalomba hozatalának csökkentése és többutas csomagolások ösztönzése a termékdíjtörvény célja – közölték kérdésünkre. Erre reagálva Fehér Tibor megjegyezte: a kommunális hulladékon belül 200–250 ezer tonna műanyag csomagolás gyűlik össze évente. Ebből csupán 50 ezer tonna körül van az italcsomagolás.

Az ásványvízszövetség elnöke azt is problémásnak tartja, hogy az adó módjára befizetett pénz a költségvetésbe vándorol, pedig – mint mondta – ezt is a szelektív hulladékgyűjtés támogatására kellene fordítani. Ezt egyelőre a termékdíj egy részének kiválthatóságával ösztönzi a törvény. A gyűjtés és újrahasznosítás koordinálására szánt díj a műanyag palackok esetében például a kilogrammonként 350 forintos termékdíj 80 százaléka alól nyújthat mentességet. A gyártókat terhelő fizetési kötelezettség tehát attól is függ jövőre, hogyan alakulnak a termékdíj kiváltására szolgáló, a visszagyűjtést és reciklálást koordináló szervezeteknek fizetett licencdíjak.

„Változatlanul az az álláspontunk, hogy a termékdíj-szabályozás megérett a teljes felülvizsgálatra. A folyamatban igazán pozitív elem az volt, hogy az államigazgatás az iparági szakértőkkel nyíltan és sokat kommunikált” – összegezte Sivó Imre. A sörszövetség elnökééhez hasonló véleményt fogalmazott meg lapunknak Gary Whitlie, a Dreher Zrt. vezérigazgatója is, aki szerint a legnagyobb probléma az, hogy a sűrűn változó törvényben még mindig nem a környezetvédelmi szempontok játsszák a főszerepet.

A teljes termékdíjmentesség elérésére akkor van lehetőség, ha a koordináló szervezet legalább 55 százalékos hasznosítási arányt ér el.

A teljes termékdíjmentesség elérésére akkor van lehetőség, ha a koordináló szervezet legalább 55 százalékos hasznosítási arányt ér el.-->