A szociális helyzet hat a voksokra

A területi listás eredmények közül az volt a legérdekesebb, hogy miként alakult a Jobbik–MSZP párharc, hiszen a Fidesz elsöprő sikere mindenütt borítékolható volt – csak az arány lehetett érdekes megyénként –, s az sem meglepő, hogy az LMP a fejlettebb régiókban szerepelt jobban. Ahogy arra számítani lehetett, a Jobbik elsősorban ott győzte le a szocialistákat, ahol az emberek életkörülménye, szociális helyzete rosszabb az átlagosnál. A munkanélküliségi adatokat, a havi nettó átlagkeresetet, illetve a szociális segélyezettek átlagos számát alapul véve – bár ez utóbbinál nem mindegy, hányan laknak az adott megyében – nyilvánvaló, hogy az ország északi, keleti részei, illetve egyes alföldi területek a leghátrányosabb helyzetűek. Így nem véletlen, hogy a populista hangvételű, a problémákat sajátos színben feltüntető s azokat leegyszerűsítő, továbbá az itt jelentős számban élő cigányokat egyértelmű bűnbakként kikiáltó szélsőjobboldali alakulat jelentős sikert aratott a szocialisták felett Szabolcs-Szatmár-Beregben, Borsod-Abaúj-Zemplénben, Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Viszonylag kisebb volt a különbség Hajdú-Biharban, Hevesben, s szorosnak lehet tekinteni a küzdelmet Nógrádban, Bács-Kiskunban és Békésben. Bizonyos értelemben kilóg a sorból a szintén nem túl jó életkörülményeket biztosító Csongrád – ott 4,5 százalékponttal voltak jobbak a szocialisták –, ennek az az oka, hogy idetartozik a megyeszékhely, a fejlett Szeged is. A másik oldalon viszont Zala a kivétel, a Dunántúlon egyedül itt tudott nyerni – igaz, csak épphogy – a Jobbik, de ennek az aprófalvas megyének is számos gazdasági, szociális gonddal kell megküzdeni a statisztikai adatok szerint. Viszont érdekes, hogy a szintén meganynyi problémával szembenéző Somogyban több mint öt százalékponttal nyert az MSZP, de azt is lehetett tudni, hogy itt erős a szocialisták beágyazódottsága.

Budapestet érdemes külön elemezni, hiszen a választópolgárok csaknem húsz százaléka itt él, ezért az itteni eredmények jelentősen befolyásolták az országosat is. A főváros lakóinak életkörülményei sokkal jobbak, mint az átlag, az ország északkeleti területeiről nem is beszélve: a munkanélküliségi ráta például csaknem tíz százalékponttal alacsonyabb, mint Borsodban, a nettó átlagkereset pedig több mint másfélszer annyi, mint Szabolcsban. Ezért nem is volt kérdés, hogy Budapesten az MSZP megveri a Jobbikot, ám az, hogy csaknem két és félszer annyi szavazatot kapott, meglepő. Sokkolta is a hír Vona Gáborékat, feketelevesként ráadásul még az LMP is megelőzte a szélsőjobboldaliakat.

Ötvenhét helyen újráznak

Míg az előző választások során többször előfordult, hogy csak a második forduló döntött arról, ki fog kormányozni, most ezt már vasárnap óta tudjuk. Ám majdnem ilyen lényeges, hogy a Fidesznek lesz-e kétharmados többsége. Ez viszont csak 11 nap múlva derül ki.

Az első körös eredményekből persze lehet következtetéseket levonni a második fordulóra. Bár arra lehetett számítani, hogy a korábbi választásokhoz képest most sokkal több helyen lesz első fordulós győztes az egyéni kerületekben, a 119 mégis kissé váratlan, arról nem is beszélve, több helyen csak néhány tized százalékon múlt, hogy 25-én, a második körben ismét az urnákhoz kell-e járulni. Abban persze semmi rendkívüli nincs, hogy csak fideszesek nyertek vasárnap, az azonban még a legpesszimistább szocialistákat is megdöbbentette, hogy az 57 fennmaradó hely közül csak egyben aratott részsikert MSZP-s képviselőjelölt. Igaz, Tóth József ezt nagyon meggyőzően tette, több mint nyolc százalékpontot vert a fideszes Spaller Endrére.

Orbán Viktor pártja legfeljebb kilenc második fordulós versenyt bukhat el ahhoz, hogy még biztosan meglegyen a kétharmados többsége, azaz legalább 258 képviselője. Ha ennél többet, de legfeljebb 12-t veszítenek el, akkor is van még erre esélyük. Tizenháromnál, illetve ennél több „bukásnál” elbúcsúzhatnak e vágyuktól.

Ám reálisabb forgatókönyvnek tűnik a Fidesz-siker. Azt nehéz megmondani, mekkora különbség fordítható még meg, de a legtöbb helyen olyan tetemes az eltérés a Fidesz és az MSZP között, hogy ennek nincs komolyabb realitása. Legfeljebb 8-10 olyan választókerület lehet, ahol mégis van erre esélye az eddigi kormánypártnak. Annak, hogy ilyen kevés helyen az az elsődleges oka, hogy az „életben maradt” jobbikos és LMP-s jelöltek nem lépnek vissza, ez ugyanis nagy presztízsveszteséget jelentene a számukra. S tegnapi hír, hogy ennek épp az ellenkezője történik, négy fővárosi választókerületben a szocialista jelölt lép vissza az ökopárt javára a fideszes kétharmad megakadá-lyozása céljából.

Befolyásolja a második körös eredményt a részvételi arány is. Ám ugyanannyi érvet lehet felhozni a mellett, hogy inkább a fideszes választóknak fontos a szavazás a kétharmad reményében, mint a mellett, hogy inkább a szocialistáknak, akik ezt meg kívánják akadályozni. Így e feltételezések sem jelentenek biztos támpontot. Az sem mindegy persze, hogy azok mit tesznek, akiknek a jelöltje már kiesett: ők lehet, hogy elmennek, s voksolnak a kevésbé antipatikus politikusra – a másodlagos pártpreferencia akár erős is lehet –, de ugyanígy szól érv a mellett is, hogy inkább otthon maradnak. ABCs