Juncker elhatárolódott Barroso politikájától

Politikai szerepet szán az Európai Bizottságnak Jean-Claude Juncker – a volt luxemburgi kormányfő erről az Európai Parlament plenáris ülésén beszélt Strasbourgban nem sokkal az előtt, hogy a képviselők személyéről szavaztak. Juncker elvileg novembertől váltja a brüsszeli testület élén a szintén néppárti portugál José Manuel Barrosót, aki tíz évig vezette az EU indítványozó-végrehajtó szervét. A szavazás papírforma szerinti eredményt hozott: Juncker 422 támogató szavazatot szerzett, 250-en szavaztak ellene, 47 tartózkodtak, tíz szavazat érvénytelen volt.

Talán a siker biztos tudata vezérelte Junckert akkor, amikor ötvenperces beszédében korábbi megnyilatkozásainál jóval bátrabb programot vázolt fel. Ennek tudható be az is, hogy igyekezte tisztázni az EP előtt: lehet, hogy jelölését és kinevezését nekik – pontosabban a most először alkalmazott „csúcsjelölti” rendszernek – köszönheti, de a továbbiakban nem kívánja alávetni magát az EU egyetlen választott testületének.

Juncker láthatóan nincs túl jó véleménnyel elődjéről sem: miközben a közösség történetének kiemelkedő figuráit állította példaképül, Barroso nevét meg sem említette, sőt, igyekezett elhatárolódni annak „megszorításpárti politikájától”. Azt már múlt heti meghallgatásain hangsúlyozta: átalakítaná, demokratikusabbá tenné a mentőhiteleket menedzselő trojka rendszerét is. Ezt most is említette, ahogy azt is, hogy 300 milliárd eurós forrást biztosítana a következő három évre – a növekedést is előmozdító – energetikai, infrastrukturális és digitális projektekre. Támogatta azt a tervet, amely szerint az euróövezet számára külön büdzsét kellene kialakítani, az EU ebből segítené azoknak a reformoknak a végrehajtását, amelyet eddig éppen a megszorítási kényszer miatt odáztak el a tagországok. Ezzel párhuzamosan elutasította azt, hogy lazítani kellene a deficitre vonatkozó szabályokon.

Elsősorban az euroszkeptikus képviselők, illetve a jelölését kategorikusan elutasító brit kormányfő, David Cameron számára lehetett üzenetértékű, hogy megerősítette: nem kíván szigorítani a személyek – így a munkaerő – szabad áramlását lehetővé tevő szabályokon. Az szerinte elsősorban a tagállamok feladata, hogy az ebből eredő visszaéléseket (a „szociális turizmust”) kezeljék.

Felszólalása (amelyet franciául kezdett, majd a „világbajnokok nyelvén”, németül folytatott, végül angolul fejezett be) ennek ellenére nem győzte meg az EU-ellenes képviselőket. Nigel Farage, a brit UKIP vezetője szerint a szovjet időket idézi az, hogy az EP csak egy jelöltről szavazhat, de az is, a voksolás titkos. Azt ugyanakkor elismerte: Junckernek jobb a humorérzéke, mint elődeinek. Ezt a luxemburgi politikus meg is csillogatta, amikor megjegyezte: Farage-nak „tettek engedményt” a titkos szavazással – így ugyanis nem derül ki, hogy a fő ellenségének tartott Cameronhoz hasonlóan elutasítja Juncker jelölését.

Folytatódik a harc
A vezetői pozíciók felosztása egy mai brüsszeli vacsorával folytatódik. A rendkívül EU-csúcson azonban az előzetes hírek szerint csak arról döntenek, ki legyen a külpolitikai főmegbízott, Catherine Ashton utódja.

A tagállamokat tömörítő Európai Tanács elnökének személyével kapcsolatban az EUobserver szerint a szocialista táboron belüli viták miatt nem sikerül döntést hozni. A pozíciók közötti sakkozásba mostantól beszáll Juncker is, hiszen a szereposztásnál az is számít majd, az Európai Bizottságban melyik országnak milyen portfólió jut majd.