Political Capital: A Fidesz nem garancia a szélsőjobb ellen
99,1 százalékos feldolgozottságnál a jobbikos Rig Lajos vezet a tapolcai-ajkai időközi választáson 35,3 százalékkal, a fideszes Fenyvesi Zoltán pedig 34,4 százalékon áll. Az MSZP-DK-s Pad Ferenc az első kettő közelébe sem jutott, neki 26,3 százaléka van. Rajtuk kívül csak az LMP-s Sallee Barbara áll egy százalék fölött, ő 2,0 százalékot ért el.
Összesen 22 jelölt indult, de a három nagyon és az LMP-n kívül senki nem rúghatott labdába: a többiek közül senki nem szerezte meg még csak a szavazatok fél százalékát sem, és csak egy volt közülük, aki legalább háromszámjegyű voksot kapott.
A tavalyi eredményekkel összehasonlítva azt láthatjuk: a Jobbik akkor 10 110 szavazatot szerzett, ezúttal szinte teljes feldolgozottságnál 10 354-et. A Fidesz akkor 18 570 szavazót vitt el az urnákhoz, most csak 10 093-at. Hogy ez azt jelenti-e, hogy a Jobbik minden tavalyi szavazóját el tudta hívni újra voksolni, a Fidesz pedig nem, vagy pedig tényleg sok volt az átszavazó, azt nem fogjuk megtudni - ám akármelyik verzió is az igaz, az egészen biztos, hogy a Fidesz egyre inkább bajban van.
A nagy kérdés a győztes személyén kívül persze az, hogy mi lehet a választás utóélete. Ma újra lehetett élesben is tesztelni, hogy mennyire működőképes a Fidesz elképzelése a centrális erőtérről – és úgy tűnik, hogy az öt éve élő doktrína megbukott. Orbán Viktor 2009-ben meghirdetett politikája - a tavalytól működő új választási rendszer segítségével - egyszerű utat mutatna a választóknak: van egy nem túl erős és széttagolt baloldal, egy szélsőséges Jobbik, a kettő közt pedig a centrumban az erős Fidesz, amelynek elég egy kicsivel vernie mindkettőt, hogy a legtöbb mandátumot elvigye. A modell sokáig tökéletesen működőképesnek látszott, ám a tavaly ősz óta eltelt hónapokban többször is megbicsaklott.
A tavalyi ózdi önkormányzati választás, ahogy az idei veszprémi időközi is, megmutatta a centrális erőtér ötletének legnagyobb hibáját. Azt, hogy ha olyanná teszik a választási rendszert, amelyben a harmadik helyezettre adott voks gyakorlatilag elvész, akkor sok ellenzéki szavazhat át a számára kevésbé szimpatikus pártra, csak hogy ne a Fidesz nyerjen - vagy tüntet távolmaradásával. Amíg korábban azt hittük, hogy a baloldal és a Jobbik közt átjárhatatlan az út, Ózd és Veszprém példája is megmutatta, hogy a kormányellenesség lehet ennél is nagyobb. Ha ezúttal a Fidesz nyert volna, akkor abból azt a következtetést vonhatták volna le: érdemes továbbra is megosztani az ellenzéki szavazókat. De vesztettek, és ez óriási presztízsveszteség nekik - 2000 óta közel másfél évtizeden át nem buktak el időközit, tavaly ősz óta viszont már sorozatban a harmadikat. Sőt, immár az is látszik: balról és jobbról is meg lehet verni a kormánypártot.
Elhiszik-e a Fideszben csalódott választók, hogy valamelyik ellenzéki jelölt esélyesebb, és hajlandóak-e rá átszavazni? - ezen a kérdésen dőlhetett el a választás. És a válasz egyértelmű: a Fidesz leváltásának vágya erősebb sok ellenzékiben, mint a többi ellenzékivel szembeni ellenérzések.
Ám nem csak emiatt volt nagy a tét: azt is megláthattuk, hogy egy olyan helyzetben, amikor egyre többen ábrándulnak ki a Fideszből, sikeres lehet a Jobbik mérsékeltebb arcát mutató stratégiája. A Jobbik egyértelműen néppártosodik, ám így is nagy kérdés, hogy sikeres lesz-e a pártot legalább a szavak szintjén a szélsőjobbról közép felé kormányzó, de a Fideszhez képest jobbra tartó stratégiája. A Fidesz pedig erőtlen volt ahhoz, hogy a Jobbikot most kezdje el támadni: hiába nevezték többször is nyilasnak a pártot, hiába volt napirenden a kérdés, hogy Rig Lajosnak náci tetoválása van-e, ez a stratégia nem volt sikeres.
Eközben az is látszik: az MSZP-DK közös jelöltje szinte pontosan ugyanolyan eredményt ért el, mint tavaly tavasszal. Abból persze nem kell drámai következtetéseket levonni, hogy egy alapvetően jobboldali körzetben – ahol egyedül Ajka stabilan balos – nem tudtak nyerni, ám az mindenképp a sikertelenségüket mutatja, hogy a bizonytalan szavazók többsége a Jobbikról hitte el, hogy képes lehet a Fideszt leváltani.
Az is kiderült ma este, hogy a pártra és alkalomra átírt választási rendszer mennyire hamar visszaüt. A régi, utoljára 2010-ben érvényes választási rendszerben legalábbis kétesélyes lenne, hogy nyerhet-e a Fidesz a második fordulóban – ez pedig legalábbis izgalmas kérdéseket vet fel 2018 előtt. Ám másfél hónapja Veszprémben a Fidesz elvesztette a kétharmados többségét, így a jogát is, hogy egyedül újra átírja a választási törvényt.
A Fidesz nem garancia a szélsőjobb ellen
"A kormánnyal elégedetlen választói tömeg ahhoz a politikai erőhöz vándorol, amelyikről leginkább el tudja képzelni, hogy legyőzi a Fideszt. Hét héttel ezelőtt Veszprémben ez egy baloldali pártok által támogatott független jelöltben, ma a Jobbikban testesült meg. A centrális erőtér politikája ezzel elbukott, mint ahogy az a mítosz is, hogy a Fidesz képes megálljt parancsolni a szélsőjobboldal előretörésének" - írja a Political Capital sajtóközleményében.
"A Jobbik sikere jelzi, hogy a választók kritikus tömege nem tartja már szélsőségesnek a pártot: ledőltek azok a tabuk, amelyek főképp a bizonytalan választók jelentős részét tartották távol a Jobbiktól. Az országgyűlési és az önkormányzati választások után újabb bizonyítékát látjuk annak, hogy sikeres a Jobbik elmúlt másfél évben folytatott, mérséklődést célzó imázskampánya" - írja a Political Capital.
Baloldal: két siker után egy kudarc
"Az MSZP számára kitörést jelenthetett volna, ha nem csak „hazai pályán” (mint Újpesten), vagy nem csak egy független jelöltet támogatva (mint Veszprémben) képes legyőzni a Fideszt. Ezt a korábbiaknál egyértelműen nehezebb célját nem sikerült elérnie" - írják az elemzők.
Fidesz: nincs csodafegyver
"
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.