Min bukhat a Jobbik? Nézőpont elemzés

A Jobbikon belüli személyes jellegű, ideológiai, kommunikációs, és a tágabb értelemben vett stratégiát illető, egymást átfedő és keresztbemetsző nézeteltérések – ha rövidtávon nem is – a jövőben politikai érdekellentétekhez vezethetnek - olvasható az intézet honlapján. Különösen igaz ez a leendő országgyűlési képviselőcsoport lehetséges tagjaira, ahol „régiek” és „újak” közt komoly konfliktus bontakozhat ki a szélsőjobboldali politizálás irányát illetően. Ezt jól szimbolizálja a pénteken bemutatott pénzügyminiszter-jelölt személye, Nyikos László, aki maga vallotta be, hogy az MSZMP tagja volt.  

(1–2.) Morvai Krisztina szerepe. A Jobbik EP-képviselője és köztársasági-elnökjelöltje a párt egyik legjobban azonosítható arca, ugyanakkor formális tisztsége, sőt, párttagsága sincs. Morvai Krisztina ugyanakkor elmondta: teljes ötéves brüsszeli mandátumát ki akarja tölteni, ami viszont a tavaly bejelentett köztársasági elnökjelöltségnek mond – formális értelemben – ellent.

A szervezeti ellentmondásnál nagyobb súlyúnak nevezhetők a programbéli különbségek, amik eredete vélhetően Morvai Krisztina liberális jogvédő múltjára vezethetők vissza: a Freddie Mercury-díjas politikus – a párt hivatalos programjával ellentétben – például nem pártolja a halálbüntetés visszaállítását, illetve a homoszexualitás megítélésében is kódolt feszültségekre lehet számítani közte és a nála sokkal radikálisabb hangvételt megütő Szegedi Csanád között.

(3–4.) Saját szélsőségesek. A szélsőjobboldali mozgalmak természetéből fakad, hogy idővel a szervezeten belül is kialakul egy törésvonal a „mérsékeltek” és a „saját szélsőségesek” között. Ennek jelei a Jobbikban is fellelhetők: a párton belül jelentős informális hatalommal bíró Novák Előd személye és politizálása várhatóan ennek a konfliktusnak a középpontjában fog állni. A Jobbik egyik szürke eminenciása csak 2009 óta alelnök, valódi befolyását ugyanakkor a szélsőjobboldali, újnyilas hangvételű kuruc.info portálnak köszönheti, ezen keresztül tud üzeneteket megfogalmazni pártjának. Morvai Krisztinához hasonlóan ő is jó barátságban van Budaházy Györggyel, aki végül pont Novák Előd választókerületében indulna függetlenként, miután a Jobbik nem nevezte meg a párt hivatalos képviselőjelöltjeként.

A párt keretein belüli szélsőségesek terén külön szervezeti problémát jelent a kampány idejére közterületi felvonulásait felfüggesztő Magyar Gárda, amelynek időleges háttérbe vonása nem értékelhető meggyengülésként. Erre utalnak Kiss Róbert főkapitány szavai is, mely szerint „saját kezűleg fogják kirángatni az Országgyűlésből a Jobbikot, ha olyanná válik, mint a többi párt”. A Magyar Gárda már csak létszámából fakadóan is ellenőrizhetetlen szervezet, a kitörés napi hungarista rendezvényeken való részvétele pedig mutatja, hogy egyes ügyekben messze jobbra áll a Jobbik „hivatalos” irányához képest.

(5.) „Régiek” és „újak”. Egy olyan, a kispárti státust középméretté fejlesztő szervezetben, mint a Jobbik, „új” jelöltek beemelése több kódolt konfliktust is magában hordoz. Az irányítás kézbentartásához ilyenkor a központi vezetés döntése a helyi szervezet érdekeivel könnyen szembekerülhet. Ezt példázza az a számos alapszervezet is, ahol az egyéni képviselőjelölt-állítás és más nézeteltérések következtében a teljes tagság kilépett, vagy a vezetőséget zárták ki, esetleg az egész alapszervezetet feloszlatták, amiért nem értett egyet a budapesti döntéssel. Erre példa Vona Gábor pártelnök választókerülete, Gyöngyös is. Az eddig bemutatott 176 jelölt között van egykori kisgazda, miépes, fideszes, de még SZDSZ-es is. A heterogenitást csak fokozza például a kecskeméti helyi szervezet több, pártállami múlttal rendelkező vezetőségi tagja. 

A Jobbik területi és országos listáiról bejutásra esélyes jelöltek névsora alapján „régiek” és „újak” konfliktusa még valószínűbb. A Nézőpont Intézet legfrissebb, 2010. március 19. és 21. között készített ezerfős, országos reprezentatív közvélemény-kutatása alapján számolt mandátumbecsléséből kiderül: attól függően, hogy három- vagy négypárti lesz a következő Országgyűlés, a párt 52 vagy 43 képviselői helyre számíthat. Leendő képviselőik közel fele azonban a korábbiakban vállalt már közéleti-politikai szerepet, így köztük és az „újoncok” között radikalizmus terén (is) különbségek borítékolhatók. Mindemellett a „tapasztaltak” aránya azt is bizonyítja: a Jobbik valójában nem is annyira „új erő”, mint ahogy hirdeti magáról.

a.) Tizennégyen a leendő képviselők közül kifejezetten magas párt- vagy más társadalmi funkciót töltöttek be az eddigiekben. A korábbi MIÉP-es országgyűlési képviselőkön (Balczó Zoltán, Rozgonyi Ernő, Zakó László) kívül az Állami Számvevőszék 1989-2001 közötti alelnöke, az MSZMP tagja, Nyikos László, a Szerencsejáték Zrt. egykori vezetője, Pősze Lajos – aki korábban az MDF-ben és az FKgP-ben politizált – bizonyosan honatya lesz. Az MTA történettudományi doktorának, Popély Gyulának is esélye van erre. Ebbe a körbe sorolhatók olyan, régóta aktívan politizáló közszereplők, mint Gyüre Csaba, aki 2002-ben MIÉP-jelöltként indult, az ’56-os forradalmár Murányi Levente, aki Dávid Ibolya miatt lépett ki 2005-ben az MDF-ből, vagy a jelenlegi budakeszi alpolgármester, Hegedűs Lórántné. A Jobbik a „fiatal radikálisai” (Bana Tibor, Novák Előd, Magyar Zoltán, Sneider Tamás, Szabó Gábor) nemrég a Csurka vezette MIÉP Ifjúsági Tagozatában töltöttek be vezető tisztséget.

b.) Az „újabb” képviselőjelöltek közül többen a köztisztviselői szférában tevékenykedtek. Például a Jobbik miniszter-jelöltje, az SZDSZ-t is megjárt Hegedűs Tamás az Orbán-kormány idején a Miniszterelnöki Hivatalban, Lenhardt Balázs pedig 2000 és 2006 között a gazdasági tárcánál dolgozott. Mások a MIÉP-ben vagy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomban szocializálódtak (Endrésik Zsolt, Zagyva György Gyula, Zsiga-Kárpát Dániel), vagy 2006-ban mérettették meg magukat a MIÉP-Jobbik Harmadik út jelöltjeiként (Samu Tamás Gergő, Kulcsár Gergely, Korondi Miklós). Sőt, Szilágyi György, Vona Gábor elnöki kabinetfőnöke a MIÉP-es Bognár László parlamenti szakértője volt, az agrártárca élére kiszemelt Varga Géza pedig előbb a Fideszben próbálkozott, majd az Élőlánc Magyarországért Mozgalom színeiben lett képviselőjelölt. Az ELTE-ÁJK HÖK korábbi elnöke, Staudt Gábor pedig már nyolc éve önkormányzati képviselő Budafokon.

(6–7.) A program kommunikálása. A Jobbik eddigi retorikájához képest a választási program számos, a párt kommunikációjában erőteljesen megjelenő téma terén mutat jelentős különbséget. A dokumentumban szereplő romaintegrációs program, a Cigánymissziós Alap, a roma pedagógusképzés és –ösztöndíj például erős kontrasztot mutat például Szegedi Csanád „cigánytenyészettel” és az „állami pénzből megvalósuló cigánytámadásokkal” kapcsolatos kommunikációjával. Bár a választási kampányban nyilván az írott program kevésbé hangsúlyos, mint egy-egy markáns megszólalás, ha a Jobbik bejut a parlamentbe, ott várhatóan jóval több nehézségbe ütközik majd a törzsszavazóknak szánt markáns kommunikáció és a parlamenti keretek közt tartott megnyilvánulások közti feszültség.

Szintén az inkoherenciára utal az IMF-hitellel kapcsolatos kommunikáció: míg például Vona Gábor pártelnök számos alkalommal a visszafizetés megtagadásáról beszélt, Lenhardt Balázs, a párt gazdasági vezetője nemrég azt nyilatkozta: „szó nincs” ilyen szándékról, lehetőségről. Ugyanilyen belső ellentmondás a választási ígéretek között szereplő példás kilátásba helyezése azok számára, akik kibújnának egy jogerős bírósági ítéletek végrehajtása alól, miközben a Magyar Gárdát betiltó bírósági határozat figyelmen kívül hagyásával a Jobbik pontosan ezt teszi.

(8.) Korrupció, botrány, pártfinanszírozás. Az „új erőt” kommunikáló párt, éppen annak következtében, hogy középpárttá fejlődéséhez folyamatosan új emberekkel bővült, több ponton saját önképével ellentétes ügyekbe keveredett. A bűnügyi botrány – keszthelyi Jobbik-elnök ingatlancsalással való gyanúsítása, a Magyarok Nyilaival való kapcsolat napvilágra kerülése – mellett a párt finanszírozásának kérdései sem tisztázódtak, például az sem, hogy az Állami Számvevőszék (ÁSZ) által kifogásolt és jogszabály-ellenessége miatt feljelentett MIÉP-Jobbik Harmadik Út gazdálkodása és a Jobbik pénzügyei között milyen kapcsolat van.

(9.) A Fideszhez fűződő viszony. Látványos, nem csak árnyalatnyi különbségek vannak a Jobbik politikusai közt a tekintetben, hogy a párt hogyan viszonyuljon a Fideszhez. Míg a hivatalos kommunikáció az utóbbi időben rendszeresen a „lappangó Fidesz-MSZP nagykoalícióról” szól, a Jobbiknak meghatározó politikusai ennél sokkal megengedőbben viszonyulnak a legnagyobb ellenzéki párthoz. Közéjük tartozik Morvai Krisztina és de Balczó Zoltán is, utóbbi a 2009. október 23-i rendezvényen „számunkra szimpatikus arcokról” beszélt, miközben ugyanezen a fórumon Vona Gábor a Fidesszel szembeni „harcot” hangoztatta. A Nézőpont Intézet legfrissebb, március 19-21-e között készült közvélemény-kutatásából is kiderül: a Jobbik szavazóinak közel negyede (23 százaléka), ha közvetlenül választanák, Orbán Viktort szavazná meg miniszterelnöknek – ennek a nem elhanyagolható szavazórétegnek az elidegenítése nyilván ütközik a Jobbik politikai érdekeivel, azonban egy ilyen belső törés fennmaradása gyengíti a szavazók identitását.