Növekvő igény a jó kormányzásra

Az elmúlt évtizedben a gazdasági átalakulás nemzetközi elemzésében a legkelendőbb fordulattá vált a jó kormányzás/good governance igénye. A Világbank és az EU által szervezett kutatásokban elfogadottá vált, hogy a gyakorlati hatásra törekvő közgazdasági elmélet nem ragadhat le a számszerűségeknél, a tőke-munka-föld legjobb kombinációjánál és különféle optimálási feladatok megoldásánál. Csak ha a társadalmi és közpolitikai kényszereket figyelembe veszi, és sokféle – általában nem számszerűsíthető – mozzanatot is érvényesít, akkor vezet eredményre. A sikeres kormányzattal szembeni alapvető négy igény: a korrupciómentesség, a közérdeket követő, technokratikus közigazgatás, a jogállamiság és az átláthatóság, valamint a társadalmi bevettség. Mert csak így van esélye arra, hogy kellően hosszú ideig a hatalomban maradva intézkedéseinek kedvező hatását megérhesse. Ezért demokráciában nem elégséges a törvényhozási többség megszerzése, hanem a társadalommal folytatott rendszeres párbeszéd vezet eredményre. Ezen az első négy lépésen értelemszerűen nem a heti közvélemény-kutatás sorrendjeit, hanem a működési zavarok feltárását, az őszinte eszmecserét kell értenünk.

A jó kormányzás egyik legfontosabb mércéje a hitelesség. A bizalomhiányos magyar társadalomban ötödikként különösen fontos a közbizalom helyreállítása. Ezen alapulhat a megtakarítás, beruházás, növekedés, foglalkoztatás, még több növekedés pozitív köre. Ha ez hatodik lépésként megvalósul, az lesz az adósságcsapdából kivezető egyetlen út. A hitelesség mérhető: az ország és a háztartások külső finanszírozási költségeiben a hitelezők megjelenítik ezt. Ezért a kormány munkáját nagy részben számszerű mutatók elérésén vagy el nem érésén szokás mérni. Ehhez szolgál alapul – hetedik lépésként – az üzleti terv értelemben elkészítendő és rendszeresen frissítendő/átértékelendő rövid, közép- és hosszú távú intézkedések egybehangolt terve.

Tehát egyfelől olyan fix pontokat érdemes kitűzni, melyeket minden piaci szereplő/választó megért és értékel. Ezt jelenti nyolcadikként az eurónak a ciklus végére történő bevezetése és kilencedikként az ezt megalapozó szigorú költségvetési pálya. Másfelől a számszerűségeket konkrét, több évre szóló intézkedések egybehangolt tervével érdemes alátámasztani. A legfontosabb feladat ebben a különféle természetű intézkedések időigényének felmérése és ezek szakszerű összerendezése. Ebben az egyszerűtől a bonyolultig érdemes haladni, mondjuk a deregulálástól és az adórendszer egyszerűsítésétől indulva. Végül tizedikként most lehet határvonalat húzni, és az érdemszerzők széles körére tekintet nélkül a közpolitika megélhetési funkcióját minimálisra szorítani, az államfő bölcseinek tanácsát megfogadva.