Orbán: aki nem a szabadságot választja, annak a szolgaság lesz a végzete

Tapsvihar fogadta Orbán Viktor miniszterelnököt a Hősök terén. Többen azt skandálták: „Viktor! Viktor!”. „Október 23-án az egész szabad világ kalapot emel Magyarország és a magyarok előtt. Azok előtt, akik szembeszálltak a kommunista rendszerrel, akik félelemben tartották az országot” – kezdte beszédét a miniszterelnök „A kommunizmus megjavíthatatlan, mert semmibe veszi az egyént, és semmilyen erőszaktól sem riad vissza”.

Szavai szerint „56 őszén hirtelen kitavaszodott”.  Az évekig tartó szenvedés és megaláztatás után a szabadságvágy és a lelkesedés lelökte a fojtást, kitört, hogy leverje a vörös csillagot.

„56-ban nem volt tovább tűrni” – hangsúlyozta. „Mindenki tudta, nincs tovább. Ha folytatódik a szovjet világ, semmi nem marad a magyar létből, ami a miénk, amit 1000 év alatt építettünk fel. Felemeltük szívünket és fellázadtunk” – mondta Orbán. „A zsigereinkben éreztük, hogy a haza sorsa forog kockán. Nem számított a túlerő, az emberfelettire kellett vállalkoznunk. Minden más a nemzet felmorzsolódásához vezetett volna” – vélekedett. „Kultúrnemzeti létünk vége fenyegetett.” Fegyvert kellett ragadni, és szembeszállni a mérhetetlen túlerővel. „Az akkori hősök megtették, amit megkövetelt a haza.”

A harcosok reménykedtek, hogy megélik a győzelem napjait, de aki fegyvert fog, a halállal is számot vet – mondta Orbán. „Akár a halál kockázatát is vállalva kiálltak a hazáért, a függetlenségért és a szabadságért. Szépek, bátrak és fiatalok voltak, mégis odaadták az életüket a mi szabadságunkért. Helyettünk haltak meg, helyettünk kényszerültek emigrációba” – hangoztatta a miniszterelnök.

Orbán Viktor a magyar történelem legsötétebb korszakának nevezte a kommunizmust. A harcosok „nem a diktatúra sötétségét, hanem a kiállás, a bátorság és a hősiesség dicsőségét hagyták örökül”.

A 20. század során háromszor ráztuk le magunkról a kommunizmust – hangsúlyozta Orbán. „90-ben megdöntöttük a gulyáskommunizmus uralmát is.”

„Azok a magyarok vetettek véget a kommunizmusnak, akik 56 után itt maradtak. Akik azt gondolták, hogy mégsem futhat el egy egész ország. Nehéz sors várt rájuk, mégsem lépték át a határt” – emlékezett Orbán. „Maradtak, a gyerekek miatt, a nagymama miatt, és Magyarország miatt, amely árva volt.” Elszenvedték a megaláztatásokat és a bedeszkázott égboltot. Kihúzták a következő 34 évet, és felneveltek bennünket – mondta.

„Amikor eljött az idő, 1 év alatt felőröltük a kommunisták uralmát” – mondta 89-ről. „A döntő csapást itt, ezen a téren mértük rájuk”. „Itt mondtuk ki, hogy a szovjet katonáknak távoznia kell Magyarországról.
A sors könyvében az volt megírva, hogy sem a Habsburg, sem a szovjetek ellen nincs mit tenni – vélte Orbán. Hozzátette, mi magyarok viszont nem hisszük hogy lenne végzet, ami utolér. „A sors könyvét a hitünk, a bátorságunk, a szeretetünk és az összefogásunk erejével, ha úgy adódik, a vérünkkel kell írni.”

Szavai szerint a magyar szabadságharcnak árulói is voltak. „Az összes forradalmunkat külföldről verték le. Mindig voltak olyanok, akik segítették az ellenséget” – tette hozzá, akik szerinte a „pufajkások” és például a „vörös bárók” voltak.

„2006-ban, 16 év demokrácia után puskákkal vadásztak ránk a pesti utcán, lovasrohamot vezéreltek, és kardlappal verték a békés tüntetőket. Azért, mert azok voltak kormányon, akik gátlás nélkül felhasználhatták az állam fegyveres szervezeteit. Ma ismét közénk lövetnének, jó esetben gumilövedékkel. Csak azért nem teszik, mert a magyarok elsöprő többsége félrelökte őket” – mondta a miniszterelnök.

Azt is tudjuk, hogy Magyarországot a volt kommunisták adták a spekulánsok és a nemzetközi pénzipar kezére – hangoztatta. „Ők készen állnak arra, hogy átadják Magyarországot a gyarmatosítóknak”, vélekedett.

„A rendszerváltás idején is csendben szövetkeztek a külső erőkkel – a pufajkát öltönyre, a tavarist Tavaresre cserélték.”

„A fél világ ellenére hoztuk meg a döntéseket” – mondta az elmúlt három év egyes kormányzati intézkedéseiről. Szerinte így lett saját alkotmányunk, amely a magyar és keresztény kultúra talapzatán áll.

„A bankoknak többet kell fizetni, segély helyett munkára építünk, a családok terheit visszanyestük, újraiparosítjuk az országot, és a magyar földet európai kézben tartjuk” – sorolta Orbán Viktor. „A magyarok érdekében hoztunk döntéseket, a magyar szabadságért. Közeledünk a valódi felszabadulás, a mindennapi szabadság felé.”
Kiemelte: azt akarjuk, hogy mindezt ne lehessen újra elvenni a magyaroktól. „Látjuk, hogy megint szervezkednek, hamisítanak, és idegenekkel szövetkeznek.”

„Nem elég jól kormányozni, nem elég kiszabadulni a hitelezők szorításából. Máshol talán elég, de mi magyarok vagyunk” – mondta. „Nem hihetitek, hogy a kormányotok nélkületek megnyeri a küzdelmet” – szólt a megjelentekhez. Szerinte ha meg akarjuk védeni az alkotmányt, a nyugdíjat és a rezsicsökkentést, személyesen kell részt venni a küzdelemben.

„Hadrendbe kell állítani csapatainkat, éppúgy ahogy 2010-ben tettük. Most befejezhetjük, amit 56-ban elkezdtünk. 56-ban is tudtuk, nincs középút, vagy felszabadítjuk magunkat, vagy nem leszünk azok” – hangoztatta Orbán. Szavait azzal zárta, hogy „aki nem a szabadságot választja, annak a szolgaság lesz a végzete”.

A közönség és Orbán Viktor is tapsolt. És a közönség újra skandálta: „Viktor! Viktor!”