Családterapeuta a kötelező szülőtartásról

A magyar parlament nemrég fogadta el a kötelező szülőtartást. Az új törvény kapcsán a Mediaworks regionális lapjainak központi szerkesztősége beszélt Horváth Magdolna családterapeutával többek között a generációk közötti konfliktusokról, a gyerekek és idős szülők közé szorult szendvicsgeneráció nehézségeiről.

Csejk Miklós

2016.06.25, 08:14

– Elfogadta a magyar parlament a kötelező szülőtartást. Mit gondol erről?

– Sokszor találkozom a generációk közötti kapcsolattal a munkám során. Azt gondolom, hogy ennek a törvénynek az alkalmazása csak szélsőséges esetekben lesz gyakorlat, mert az idős szülőkről valamilyen formában gondoskodnak a gyerekeik ma is. Erejükhöz, lehetőségeikhez mérten ápolják, támogatják őket. Természetesen vannak kivételek, de a jogi kényszerítés alól találhat kibúvót, aki el akarja kerülni ezt a kötelezettséget ugyanúgy, mint a gyerektartás vagy a feleségtartás esetében.

– Itthon sokszor halljuk, az állam nem tud kellő mértékben, vagy nem akar szerepet vállalni az idősgondozásban. Németországban már akkor megítélhető a szülőtartás, ha 18 éves koráig felnevelte a szülő a gyereket, náluk mindegy, hogy utána milyen volt a kapcsolat, és az is mindegy, hogyan nevelte fel. Ez tehát jogi kérdés?

– Ha törvényi úton kell szabályozni egy szülő-gyerek kapcsolatot, akkor már nagy baj van. Családterapeutaként azt tudom mondani, hogy a per, és minden, ami kényszer, az rosszat tesz egy kapcsolatnak. A szülőtartás lelkiismereti, erkölcsi, nem jogi kérdés.

– A hagyományos családmodell, ahol generációk éltek együtt, de a nők alárendelt szerepben voltak, mára összeomlott. Az egyenjogúságra épülő modern családmodellben, ahol viszont külön élnek a generációk, mindez már sokkal nehezebb. Mi a megoldás?

– A hagyományos családmodellben könnyebb volt a szülőkről gondoskodni, mert több generáció élt együtt. Ma valóban elszigeteltebben élnek a generációk egymástól. A modern családmodellben ma is igénybe veszik a nagyszülők segítségét a gyerekek felnevelésében. Én nem is az anyagi gondoskodást látom a legnagyobb problémának manapság, hanem az időhiányt. Kevés az egymásra fordított idő. Fontosabbnak tartom a kapcsolat megmaradását, hogy érezzék a nagyszülők, hogy feladatuk van. Az idősek sokszor attól félnek, hogy elmagányosodnak. Ez meg már megint nem jogi kérdés.

– A szendvicsgeneráció nagyon nehéz helyzetben van, mert egyszerre kell a gyerekeket és a szülőket gondozni, eltartani. Ön szakemberként milyen konfliktusokkal találkozik a generációk viszonylatában?

– A konfliktusok jelentős részében arról van szó, hogy a fiataloknak nem mindig sikerül megfelelő módon függetlenedni az eredeti családjukról. Előfordul, hogy a házaspár egyik tagja szüleihez lojálisabb, mint az új családhoz. Ez temérdek problémát okoz. Viszont, ha az új családjukkal lojálisak a fiatalok, akkor a régi család, a szülők neheztelnek. Még nehezebb a helyzet, ha a szülők valamelyike egyedül maradt: elvált vagy megözvegyült. Előfordulnak dominancia harcok is. Próbálják visszaszerezni az elveszettnek vélt privilégiumaikat a szülők, nagyobb befolyást akarnak gyakorolni a gyermekeik életére.

– Kivel kell lojálisnak lennie a fiataloknak?

– Elsősorban az új családdal, a fiataloknak egymással. Tisztázni kell, hogy kihez tartoznak, kiért vállalnak elsősorban felelősséget. Ez nagyon nehéz, néha fájdalommal jár, de közös munkával ki lehet alakítani az egészséges távolságot, határokat, az együttműködés kereteit. A fiataloknak szövetséget kell kötniük, és ezt a szövetséget kell a szülőknek elfogadniuk, ehhez kell igazodniuk. Ez azért sokszor nagyon nehéz.

– Mi történik, ha nem megy?

– Konfliktusok tömege alakulhat ki, sajnos ezek megoldásáról ma kevés szó esik, a média is teli van idealizált, nem valós, problémákról nem beszélő családképekkel. Ez azért ártalmas, mert aki átéli a generációs konfliktusokat, azt hiszi, hogy nem csinál valamit jól, hogy egyedül van a problémájával. Pedig nem így van. A konfliktusok megoldása is gyakran otthonról hozott minta alapján történik. Ebből sok használható, de van, amikor eredményesebb új módszereket találni.

– És akkor jön a szülő, hogy szülőtartást kér. Ilyenkor mi a helyzet?

– Sokféle konfliktussal találkoztam én magam is. Vannak olyan haragok, amelyek megoldhatók, de vannak, amelyeket nagyon nehéz vagy nem is lehet megoldani. Ha eleve olyan a helyzet, hogy nincsen közük a gyerekeknek a szüleikhez hosszú ideje, akkor szerintem nem is lehet és nem is érdemes jogi útra terelni. A jog nem tudja megoldani a családon belüli konfliktusokat, mert ki lehet bújni alóla, de ha nincs más mód a rászoruló idős ember létfenntartására, akkor persze lehet létjogosultsága a kötelező szülőtartásnak.

A német kötelező szülőtartás modellje

Ha egy gyerek hatósági levelet kap kötelező szülőtartásra Németországban, akkor föl kell tárnia az anyagi helyzetét. Kiindulópont a havi nettó jövedelem. Ebből levonják a saját létfenntartáshoz szükséges költségeket. Ez egyedülállóknál 1800 euró, házastársaknál 1440 euró, családoknál pedig minimum 3240 euró. Levonható még a lakbér egy része, a kölcsöntörlesztés, a saját magánnyugdíj-biztosítás, és a már meglévő gyerek- vagy feleségtartás költségei. A fennmaradó összeg fele az, aminek kifizetésére kötelezik a szülőtartásban érintetteket. Mindez az átlagnál jobban keresők közül is csak néhány tízezer főt érint.