Három hét szabadsággal előzhető meg a kiégés

A 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás gondolatát Robert Owen és munkásmozgalmi követői találták ki 1817-ben. Modern gondolatnak számított ez akkor, amikor még 10-16 órát dolgozott egy munkás.

Mára viszont megváltoztak a munkakörülmények, munkáink jelentős részét számítógépek, robotok végzik, a mezőgazdaságban sem kell már annyi ember, a szolgáltatóipar az egyetlen, ahol még fontos a humán erőforrás.

Ráadásul a kétszáz évvel ezelőtti egymilliárdról mára több mint hétmilliárdra nőtt a bolygó lakossága, nem nehéz belátni, hogy vélhetően csak a munkaidő csökkentésével tudunk új munkahelyeket teremteni. Az emberiség felének jelenleg nem jut értelmes munka, és ez a szám csak nőni fog, ha nem változik semmi. A megoldás egyáltalán nem félelmetes, sőt akár kívánatos: a munkaidő csökkentése.

„A realitás az, hogy jóval többet dolgozunk, mint 8 óra – mondja Csehák Hajnalka pszichológus. – A magyar társadalom a kétkeresős családmodellre van berendezkedve. Pedig nem ez a jövő. Azokon a munkahelyeken, ahol nagy szükség van a kreativitásra, mindenképpen a 8 óránál kevesebb munkaidő a kívánatos. Az ideális valószínűleg négy 90 perces blokk lenne, köztük negyedórás szünetekkel. Ez jól viselhető életritmus egy felnőtt számára. Kilenc órakor kellene kezdeni a munkanapot és 16 óra körül be is lehetne fejezni a munkát.”

A gyerekeket nevelő nők esetében még radikálisabb munkaidő-csökkentést javasol a szakértő, persze nem kötelező jelleggel. „Az a családos nő, aki 4 órás részmunkaidőben dolgozik, körülbelül 5 órát van távol az otthonától, ez az 5 óra kellően kikapcsolja. Ez olyan, mint egy szándékolt aktív pihenés. Ezek a váltások segítenek abban, hogy ne váljon monotonná az élet, hiszen azt kevesen tűrik. A részmunkaidőben dolgozó nő viszont nem lesz annyira leterhelve, miközben az élete sem lesz monoton. A férfiaknál más a helyzet, náluk erős a versenyszellem, amit a munkahelyen kiélhetnek – teljes munkaidőben. Arról nem is beszélve, hogy a nők gyorsabb váltásokra képesek, a férfiak viszont evolúciós szempontból sokkal inkább tudnak huzamosabb ideig egyetlen dologra figyelni, s náluk hosszabb az a produktív idő is, amit egy dologgal tudnak eltölteni.”

Modernkori bioritmusunkhoz mérten és a technológiai fejlettség mellett tehát nyugodtan csökkenthető lenne a munkaidő és persze a napi feladatmennyiség is. Ha ugyanis túlpörgetjük az idegrendszerünket, akkor rövid távon jobban elfáradunk, hosszú távon hamarabb kiégünk.

„Más lelki felkészültséggel állunk hozzá ahhoz a munkához, amelyről tudjuk, hogy van rá időnk, ahogy az is fontos, hogy legyen időnk ellenőrizni a végeredmény minőségét – mondja a pszichológus. – Egy-egy munkafázis után szükség van a szusszanásra, kinyújtózásra, kis pihenésre, arra, hogy megigyunk egy teát. Ha túlpörög az idegrendszerünk, több időt igényel a megnyugvás.”

Sulireform

A gyerekek iskolai „munkaidejében” is korszerű lenne némi változtatás. „A korai iskolakezdés különösen a középiskolásokat terheli – magyarázta Csehák Hajnalka pszichológus. – Sokszor fél 6-kor vagy korábban kelnek, de nem fognak este 8-9-kor lefeküdni, ezért hullafáradtak, nem tudnak figyelni. A rohanás miatt sokszor nem reggeliznek a gyerekek, nincs nyugodt készülődés, azonnal be kell állniuk a rendszerbe. Barátságosabb lenne a fél 9-9 órai kezdés és a nulladik óra megszüntetése.”

Három hét kikapcs

A szervezetünk minimálisan három hét szabadsággal tud mit kezdeni: 5-7 nap kell ugyanis, hogy átálljon a megszokott ritmusról a pihenésre. Az ezt követő két hét kikapcsolódás már igazi védelem lenne a kiégés ellen. Ezzel szemben a gyakorlat az, hogy jó, ha valaki egy hét szabadságra el tud menni, a két hét már óriási eredménynek számít.

„Ha csak egy hét nyaralásra van pénzünk, de ki tudunk venni három hét pihenőt, akkor a második héten menjünk vakációzni. Az átállás után így élményszerűen eltölthető a második hét, a harmadikon pedig jöhetnek a kisebb kirándulások, otthoni programok. Az ilyen nyaraláson biztosan ki tudjuk pihenni magunkat” – mondja a szakember.

Hét óra alvás

Az elmúlt 10 évben egy vizsgálat 3 csoportot követett egészségügyi nagyítóval az alvásukra fókuszálva. Az elsőben a 6 óránál kevesebbet, a másodikban a 6–8 óra közötti időtartamot, míg a harmadikban a 8 óránál többet alvók kaptak helyet. Az eredmények szerint a halálozási ráta a középső csoporthoz képest 12 százalékkal volt magasabb a keveset alvók és 30 százalékkal a sokat alvók között. A hosszú élet titkaként ezért a felnőttek esetében a 7 óra alvás a javasolt.