Oktatás: becsületes megállapodás kellene

Jó esély van arra, hogy még ebben a kormányzati ciklusban, 2012-ben vagy 2013-ban elinduljon a pedagógus-életpályamodell – hangoztatta tegnap az oktatási államtitkár a Magyar Tudományos Akadémián (MTA) rendezett szakmai tanácskozáson. Hoffmann Rózsa szerint egyöntetű kormányzati szándék van a modell bevezetésére, a finanszírozásról szinte naponta tárgyal a szaktárca vezetőjével.

A KDNP-s politikus kijelentette, hogy az nem fordulhat elő, hogy egy pályakezdő több fizetést kapjon, mint aki már tíz éve a pályán van. Olyan javadalmazást szeretnének biztosítani, hogy a pedagógusok biztosak lehessenek abban: meg tudnak élni a fizetésükből, ha ezt a szakmát választják. „Ez nem bérreform, de ilyen elemei is vannak. Ma ugyanis a létminimum alatt élnek azok a pedagógusok, akiknek nincs rendszeres kiegészítő jövedelmük” – mondta Hoffmann.

Az államtitkár nagyon fontosnak tartja, hogy a legkiválóbbak kerüljenek a pedagóguspályára. Szerinte a kétciklusú képzés nem tett jó a pedagógusképzésnek, és az egyszakos tanárképzés sem felel meg a munkaerő-piaci igényeknek. „Az várható, hogy a jövőben erősödik az osztatlan, kétszakos tanárképzés túlsúlya” – vélte Hoffmann.

A jó pedagógus-életpályamodell biztonságot ad, kiszámítható és megteremti az anyagi és társadalmi megbecsüléssel együtt járó előmenetel lehetőségét – hangoztatta Pálinkás József. Az MTA elnöke az életpályamodell kritériumai közé sorolta a világos követelményrendszert és azt, hogy az előmenetelt releváns és mérhető teljesítményhez kössék. Fontosnak tartotta, hogy a szakmai értékelés olyan hiteles és megkérdőjelezhetetlen legyen, amelyet a társadalom elfogad.

„Becsületes megállapodást kellene ajánlani a pedagógustársadalomnak – hangoztatta Pokorni Zoltán. Az Országgyűlés oktatási bizottságának fideszes elnöke szerint meg kell mondani: nem lehet 170 ezer pedagógus bérét a duplájára emelni. Az ország gazdasága ezt fenntartható módon, hosszút távon nem tudja vállalni. Úgy vélte, hogy a pedagógustársadalom képes egy becsületes és tisztességes megállapodásra. Nagy részük ugyanis szenved attól, hogy a kiemelkedő teljesítményt nem honorálja semmi, és szeretne átlátható, világos bérezési rendszert, amelyben, ha többet dolgozik, és jó minőségű munkát végez, akkor méltányos fizetést kap. A volt oktatási miniszter egyetértett azzal, hogy lépcsőzetesen, felmenő rendszerben vezessék be az új életpályamodellt.

Meghallgatták a kritikákat

A felsőoktatási törvény irányelvei már jövő héten, maga a törvény pedig májusban kerülhet a Parlament elé – közölte Hoffmann Rózsa az ATV-ben. A tárca úgy döntött, hogy a nagy vihart keltett koncepcióról meghallgatják a kritikusok érveit. A szakmai vélemények így bekerültek az új tervezetbe, de még továbbra is vannak vitás kérdések, így a konzultáció tovább folyik – mondta az oktatási államtitkár. Hoffmann közölte, hogy a közoktatási törvényt azért kellett megváltoztatni, mert nem volt tartalmi szabályozás és, ezáltal egységes ellenőrzés sem a közoktatásban. Az államnak pedig kötelező egységesítenie a közoktatást.

Át kell alakítani a finanszírozást

A mai fejkvóta alapú finanszírozás, s az ezzel egyidejűleg két lábon álló (önkormányzati és központi) rendszer nem képes kezelni a jelenlegi egyenlőtlenségeket – szorgalmazta az oktatás finanszírozási rendszerének átalakítását Pokorni Zoltán a tudományos akadémián. A fideszes honatya arra emlékeztetett, hogy 2008-ban a közoktatási kiadások teljes összege 883 milliárd forint volt, melyből 49,4 százalékot az állam vállalt magára. Ez az arány mára még tovább csökkent nominálisan is, s mostanra alig haladja meg a 40 százalékot. 2002-ben ez az arány még közelített a 70 százalékhoz, s voltak olyan intézmények – egyes kollégiumok, kistelepülési óvodák –, ahol lényegében 100 százalékos volt az állami szerepvállalás.

Pokorni még ennél is súlyosabb gondnak nevezte, hogy az önkormányzatok eltérő lehetőségeik miatt a költségvetési támogatásokat nagyon különböző mértékben tudják kiegészíteni. Ennek az a következménye, hogy ott költik a legkevesebbet az óvodákra, iskolákra, ahol a legtöbbet kellene, ott tudnak a legkevesebbet fizetni a tanároknak, ahol a legmagasabb fizetésekkel kellene odavonzani őket. Így a szakpolitikus szerint nem méltányos ma az oktatás finanszírozási rendszere és ilyen szempontból nem felel meg az igazságosság követelményének. „Ha a magyar tanítók annyi órát és annyi gyereket tanítanának, mint amennyi az OECD átlag, akkor több tíz százalékkal lehetne emelni a fizetésüket, azonos ráfordítás mellett” – mondta a volt oktatási miniszter.

Az oktatási bizottság elnöke úgy vélte, hogy jelenleg túl sok pedagógust képeznek, kétszer, két és félszer annyit, mint kellene. Radikálisan csökkenteni kell a pedagógusképzési kapacitásokat, kevesebb pedagógust kell képezni, de jóval magasabb színvonalon.