Orosz oligarchaliga

Óriási érzelmi vihart váltott ki Magyarországon, hogy Dzsudzsák Balázs a holland PSV Eindhovenből a dagesztáni Anzsi Mahacskalához szerződött. Sokan úgy vélték, hogy a válogatott labdarúgónak inkább egy nyugat-európai topbajnokság élcsapatában lenne a helye, mint az orosz Premjer Ligában, ahol megrekedhet a karrierje. Mások szerint azonban Európa hetedik legerősebb bajnokságában, egy ambiciózus csapatban, évi mintegy 3 millió eurós jövedelemmel Roberto Carlos társaságában nem lesz rossz helye a balszélsőnek.

Az orosz labdarúgásba jelenleg árad a pénz, a klubok költségvetése – lásd táblázatunkat – az európai topligák klubjaival vetekszik. A kelet-európai 1989–91-es rendszerváltás előtti időszakban még a szovjet labdarúgást is a politikai célú finanszírozás, működtetés jellemezte. „A rendszerváltás és az azzal járó forráshiány miatt az orosz labdarúgás a perifériára szorult mind szakmai, mind működtetési értelemben” – mondta lapunknak András Krisztina közgazdász. A Budapesti Corvinus Egyetem Sportgazdaságtani Kutató Központjának igazgatója szerint Nyugat-Európa labdarúgása ebben az időszakban már üzleti alapokra helyeződött. Tisztán üzleti alapokon elindult az UEFA Bajnokok Ligája (BL), illetve az 1970-es évek kommercializá-lódását a hivatásos labdarúgásban a kapitalizálódás, a tőke befektetés jellegű beáramlása jellemezte. András Krisztina arra emlékeztetett, hogy az 1990-es években az orosz futball teljes privatizáción esett át, amelyet azóta az állam és a magánszféra vegyes finanszírozású, „utolérés tőkével” módja jellemez.

A kormány elrendelte: a privatizációban létrejövő nemzeti, sokszor állami akaratot tükröző nagyvállalati tőke megtakarításaiból, nyereséges működéséből biztosítson forrásokat a csapatokat működtető futballcégeknek. A dúsgazdag tulajdonosok – magánszemélyek vagy a kitermelő ipar és a pénzügyi szektor nagyvállalatai és annak vezetői – komoly politikai szerepvállalással is bírnak (Szulejman Kerimov az orosz parlament tagja, Ramzan Kadirov Csecsenföld, Alekszandr Tkacsov pedig Krasznodar kormányzója).

„A sportszakmai siker mellett azonban a tulajdonosi költéseket inkább a hobbiszerű presztízskiadások és a politikai szándékokkal átszőtt elvárások jellemzik” – hangoztatta András Krisztina. Mégis mindez azzal jár, hogy ha még valós tulajdonlás is a jellemző, a vállalat értékét közvetlen vagy közvetett módon növelni kívánó tulajdonosi cél lassanként, de megjelenik. Az új milliárdosréteg, az oligarchák vagyonuk legalizálásában érdekeltek, jó üzletet látnak ezen befektetésekben. Társadalmi presztízst, státust jelent, kapcsolati tőkét erősít, és „jó hazafiként” tűnhetnek fel.

„Vlagyimir Putyin elnökként törvénykezdeményezés által állt az orosz labdarúgás fellendítése, az utánpótlás-nevelés élére” – mondta András Krisztina. A „Stadiont ajándékozunk a gyerekeknek” programban 2005–07 közt 116 műfüves pályát építettek. 2006–12 közt több mint 6200 millió rubelt költöttek el. Ennek 28,4 százalékát állta a költségvetés. A finanszírozás a Roman Abramovics – az angol Chelsea tulajdonosa – által létrehozott Nemzeti Futballakadémia alapítványon át történt. Az infrastrukturális beruházások mellett edzőképzést szerveztek, nemzetközi szakembereket csábítottak Oroszországba. Állami ösztönzésre néhány nagyvállalat (Szlavnyefty, Szvajzinveszt) is bekapcsolódott a finanszírozásába, helyi önkormányzatok is beszálltak, de egyéni befektetésekre (Alekszandr Gajdamak, az angol Portsmouth tulajdonosa Baskíriában épít pályákat) is akad példa.

Az Orosz Labdarúgó-szövetség 2012-ig terjedő futballstratégiája alapján növelni akarják a rendszeresen futballozók számát, hatékonyabb irányítási rendszert akarnak kialakítani, emelni akarják a nézőszámot. A klubok egyikének 2012-ig végső BL- vagy Európa Liga (EL)-győzelmet kellene aratnia. A lengyel–ukrán Eb-n a válogatottnak már győznie kellene.

Amióta komoly összegek áramlanak a Premjer Ligába, az orosz klubok kétszer nyerték meg a korábbi UEFA-kupát, lett BL-negyeddöntős a CSZKA Moszkva, Eb-bronzérmet szerzett a válogatott. Az UEFA-együttható rangsorban a Premjer Liga a hatodik helyen áll.

A közgazdász szerint az orosz fogyasztói piac kellően nagy és fizetőképes is. Csak a Szpartak Moszkvának több mint 15 millió szurkolója van az országon belül. Ma már évi 2 millió dollárt eredményez a merchandising, és egy-egy kiemelt mérkőzés napi bevétele 13 millió rubelt hoz.

Az üzleti szféra magánjellegű költése mellett az Orosz Labdarúgó-szövetség és a Premjer Liga működését a televíziós jogdíjak fedezik. Utóbbiból az elmúlt négy év alatt 92 millió dollár áramlott be, most egy 60 milliós megállapodásról hallani. A klubok komoly összegeket költenek el a globális játékospiacon is, és sikeresen tartják meg legjobbjaikat. Az idén térnek át a hatékonyabbnak vélt őszi–tavaszi rendszerre. „A 2018-as világbajnokság megrendezése újabb hatalmas lökést adhat az orosz labdarúgásnak” – hangoztatta András Krisztina.