Világgazdaság Online

Bár a fizetésekkel való elégedetlenség „országos” jelenség, legtöbbször nem a mértéke okoz gondot, sokkal inkább az, hogy egy-egy munkavállalónak fogalma sincs, miért épp annyit keres, amennyit, s az is felmerül, vajon ha jobban dolgozna, akkor több pénzt kapna-e? Nézzük csak, mit mondanak a Világgazdaság–Hewitt Legjobb Munkahely Felmérés 2009-es adatai minderről.

Bizony, a kutatás rávilágít, a hazai munkavállalók alig több mint egynegyede érzi úgy, ha többet és jobban dolgozik, az előbb-utóbb hatással lesz a bérére is. Jóllehet a magyar munkavállalók még a legjobb munkahelyeken is a fizetésükkel a legelégedetlenebbek, legtöbbjük mégsem annak reálértékét kifogásolja, sokkal inkább a bérek teljesítményarányossága okoz fejfájást. A dolgozók nagy része azt is kifogásolja, hogy a cég nem értékeli kellőképpen a vállalati eredményekhez való hozzájárulásukat; ez egyébként kritika lehet a teljesítményértékelési rendszer nem megfelelően lebontott célkitűzéseire vonatkozóan is – jelezte Bakos Réka. A Legjobb Munkahely Felmérés magyarországi vezetője hozzátette: ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a gazdasági válság előtti években ez az arány – ha egy hajszállal is, de – rosszabb volt, mint 2009-ben. Mindez azt is jelentheti, hogy a vállalatok a visszafogott javadalmazási büdzséjüket valamivel optimálisabban használhatták fel az idén – kiemelve a jól teljesítő munkatársakat, növelve ezzel a költségcsökkentések miatt potenciálisan csökkenő elégedettséget.

Teljesítmény
Bár 2009-ben már tízből négy munkavállaló érti, mi alapján döntenek arról, ki kap fizetésemelést és ki nem, a dolgozók fele valószínűsíti, hiába robotolna többet, a bére akkor sem változna. Hogy miért jelenthet mindez gondot a cégeknek? „Az elmúlt évek alatt azt tapasztaltuk, hogy csupán a fizetések emelésével nem lehet megoldani a problémát, a konkrét összegnél sokkal fontosabb a kompenzáció teljesítményarányossága, az, hogy a dolgozók érezzék, ha jobban dolgoznak, többet is keresnek, és a jobb teljesítményükért el is ismerik őket” – húzta alá Bakos Réka. Érdekesség, hogy a Hewitt nemzetközi tanulmányaiból kiderül, míg alig több mint egy évtizeddel ezelőtt a vállalatoknak egynegyede alkalmazta a teljesítményalapú változó bérek rendszerét, addig ez az arány az elmúlt években több mint 70 százalékra emelkedett. De miért van szükség arra, hogy a cégek összekapcsolják a teljesítményértékelés és a javadalmazás rendszerét? A válasz: egyre több vállalat ismeri fel, hogy a jó szó, a dicséret nem elég az ösztönzéshez. Jóllehet a hasonló figyelmességeket roppantul értékelik a dolgozók, mégis erős az igény a konkrét, kézzelfogható bizonyítékra a végzett munka elismeréseként. A munkavállalók igenis szeretik azt látni, hogy bankszámlájuk is gyarapodik, amennyiben több, eredményesebb, jobb munkát végeznek.

Értékelés
Érdekes azonban megfigyelni, hol mit ismernek el valódi teljesítményként. Míg a kisvállalatok vezetőit elsősorban akkor ismerik el, ha elérik vagy akár túl is teljesítik a pénzügyi célokat, addig a 250–1000 fős vállalatoknál a vezetői teljesítményt sokkal inkább méltányolják a munkaviszony hosszának függvényében, míg a nagyvállalatok vezetői akkor számíthatnak komoly elismerésre, ha innovatív, újító szabadalmi ötleteikkel fejlesztik a vállalati működést. A dolgozók esetében egyébként sokkal homogénebb a kép: a kis- és közepes vállalatoknál is elsősorban a kiváló egyéni vagy csapatteljesítményt, illetve a munkaviszony hosszát értékelik a beosztottaknál, míg a nagy cégek esetében dominánsabb a munkaidő hossza, illetve a szabadalmak és az innovatív ötletek behozatala.

Iparágak és cégméret
Az, hogy ki milyen iparágban dolgozik, szintén befolyásolja a keresetet. Közismert tény, a gyógyszeriparban dolgozók fizetése magasan meghaladja a többi iparágét, és ezt a szektor dolgozói is érzékelik: mintegy 13 százalékponttal elégedettebbek a fizetésükkel, mint az átlagos cégeknél dolgozók. Az informatikai vállalatoknál foglalkoztatottak is jóval pozitívabban vélekednek a fizetésükről, sőt, az országban letelepedett számos szolgáltató központnál dolgozó munkavállalók jó 7 százalékkal elégedettebbek a bérük és az elvégzett munkájuk, felelősségük arányosságával, mint más alkalmazottak. A legkiábrándultabbak a kereskedelemben és a közműszektorban dolgozók, ők szkeptikusak a jövedelmük méltányosságával kapcsolatban.
A vállalati mérettől függően is változik a fizetésekkel való elégedettség. Míg a 250 fő alatti kisvállalatok között minden második-harmadik munkavállaló elégedett a fizetésével, addig ugyanezt a középvállalati kategóriában csupán minden harmadik-negyedik dolgozó mondja el magáról, és még rosszabb a helyzet a nagyvállalatoknál. Egyedül fizetésük versenyképességéről nyilatkoznak kedvezőbben az 1000 fő feletti cégek dolgozói, mint a közepes méretűeknél foglalkoztatott társaik.

Méltányosság
Ha javadalmazásról beszélünk, az idén e témakörben főleg az különbözteti meg a legjobb munkahelyeket az átlagostól, hogy az előbbieknél a dolgozók majd kétharmada állítja, a piacon nem találna jobban fizető állást az adott munkakörben. A legjobbaknál a dolgozók a fizetésüket méltányosabbnak tartják az elvégzett munkához képest, tájékozottabbak a bérek módosításairól, és rendszeresen kapnak a teljesítményük javítására vonatkozó visszajelzést. Az általános elégedetlenséget jól mutatja, hogy a 2009-es Legjobb Munkahely Felmérés adatai alapján a top 9 vállalatnál is csak a kollégák alig több mint fele nyilatkozott pozitívan a fizetéséről.
Meglepő, de a hazai vezetők spórolnak a szép szavakkal is. A dolgozók csupán 45 százaléka érzi úgy, hogy jó munkavégzés esetén rendszeresen kap dicséretet, és minden második jelentette ki, a munkáját, teljesítményét erkölcsileg elismerik. A számok mégis azt mutatják, a cégeknél a leggyakrabban alkalmazott elismerés továbbra is a nyilvános dicséret. Emellett egyre népszerűbb a készpénz jellegű elismerés egyszeri jutalom formájában, de növekedett az ajándéktárgyak népszerűsége. Ezzel szemben a munkaidő-kedvezményt még mindig elenyésző mértékben nyújtják a vállalatok dolgozóiknak. KI