Sólyom: Az alkotmányossági kontroll erőszakos elnyomása folyik

„Alkotmány-alkotmányosság” címmel rendezett konferenciát kedden az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kara, az Amerikai Egyesült Államok Nagykövetsége, valamint a Magyar Alkotmányjogászok Egyesülete.

A konferencián Sólyom László úgy vélte, aktuális politikai téma lett az alkotmányozási folyamat. Rengeteg konferenciát tartanak a témában, ám jelenleg sajnos ezek egyike sem tud reflektálni a jelenlegi folyamatokra. Abban azonban egyetértés van a szakma részéről, hogy nincsen alkotmányozási kényszer.

Egyetértés van tehát abban, hogy nincs alkotmányozási kényszer; hogy a hatályos alkotmány alapelveit, sőt alapintézményeit a következő alkotmánynak is tartalmaznia kell - noha a kihagyhatatlan rendelkezésekről már különböző tabu-listák készültek. Mindennek alapján az új alkotmányban nem annyira a normatív rendelkezések, hanem elsősorban a szimbólum-hordozó részek fejezhetik ki az újdonságot. Ilyen például a preambulum - hangzott el Sólyom előadásában.

Mikor áll fenn tényleges alkotmányozási kényszer? - tette fel a kérdést a volt államfő. Akkor, ha a hatályos alkotmány alapján az ország és politikai rendszere nem működik; vagy az éppen felálló új rendszer nincs, illetve nem lehet összhangban a hatályos alkotmánnyal.

Sólyom szerint a hatályos alkotmány az 1949-es sztálinista alkotmány totális tagadása, a rendszerváltáskor tehát világos, határozott célok mentén, valami ellen zajlott az alkotmányozás. Jelenleg a politikai kommunikáció a hatályos és az új alaptörvény totális szembeállításáról szól. „Mintha újra alkotmányozási kényszer lenne, pedig nincs. Mintha az elmúlt húsz év minden kudarcáért a mostani alkotmány lenne a felelős” - mondta Sólyom. Szerinte abszolút nem helyes párhuzamot vélni a mostani és a rendszerváltást megelőző alkotmányozás között, mivel most mesterségesen kreál indokokat a kormány.

Az alkotmányjogász számára azonban világos, hogy nincs a két alkotmányozás között - tehát a rendszerváltó és a mostani között tényleges párhuzam. Ma ugyanis nincs mi ellen alkotmányozni - hangsúlyozta előadásában Sólyom László.

Az alkotmányt felelőssé tenni a múltért csak látszólag könnyű feladat, nem szerencsés bűnbakként beállítani alaptörvényünket, hiszen ezzel az emberek alkotmányosságba vetett bizalmával is játszunk.

"Súlyosbítja a helyzetet, hogy az új alkotmány indokolását és elfogadását célzó érvelés, vagyis a régi és új szembeállítása, a hatályos alkotmány akadályként beállítása, megerősítést kapott abban az érvelésben, amely a 98 %-os különadó visszaható hatályú bevezetését és az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozását kísérte. A törvényjavaslatok indokolása és a népszerű magyarázat is erre a konstrukcióra épült. Itt konkrét ügyben állították, hogy a régi alkotmány szabályai nem teszik lehetővé egy igazságos követelés és választási ígéret teljesítését, és ugyanezzel indokolták az Ab hatáskörének korlátozását is. Később a kommunikáció felmentette az Alkotmánybíróságot az új rendszerrel való szembeszegülés vádja alól, mondván, hogy a rossz régi alkotmány alapján nem is határozhatott másként. Ezzel ellensúlyozni akarták azt a véleményt, amely a hatáskörök megnyirbálását büntetésnek tartotta. Ám az ellentmondás megmaradt, mert nem az úgymond rossz alkotmányi szabályokat módosították - amelyeket egyébként sosem azonosítottak -, hanem hatásköre elvételével az Alkotmánybíróságot mentették meg attól, hogy a rossz szabályokat kelljen alkalmaznia.

Éppen két hete a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen egy kerekasztal résztvevői részletesen bírálták ezt az érvelést, és a történteket. Rámutattak például, hogy az igazságosságot nem a régi alkotmány akadályozta, hanem az adótörvény a Fidesz egy új keletű alkotmánymódosításába ütközött. Elemezték azt is, hogy éppen a rendkívüli (vagy annak tartott) állapotok esetén nem gyengíthető az alkotmányossági ellenőrzés, hanem fokozottan szükség van rá.

Nem szükséges most megismételni az ott elhangzott kritikát. De azt szakadatlanul hangoztatnunk kell, mennyire veszélyes az alkotmányosságra az alkotmány alóli kivételek, az alkotmányellenes törvényhozás és kormányzati cselekvés lehetővé tétele. A lényeget tekintve nem segít ezen, ha a felmentést magába az alkotmányba foglalják. Hiszen ezzel megbomlik az elvek koherenciája, magának az alkotmánynak a minősége romlik.

Egy új mozzanat is megjelent: a parlamenti többséggel való érvelés itt új dimenziót kapott. Az alkotmányozásnál csupán arra hozták fel, hogy a kétharmados többség alkotmányozási megbízást jelentene. (Ez a mandátum azonban, mint tudjuk, mindig fennáll, az egy kézben lévő kétharmad a kisebbségi vétót zárja ki.) A két konkrét ügy kapcsán viszont a többségi akarat mint ellenállhatatlan erő jelent meg az érvelésben, amely minden akadályt elsöpör, legyen ez az akadály akár egy alkotmányos rendelkezés vagy alapelv. Az alkotmányos demokrácia alapkérdése tehát nem az alkotmány-előkészítő stratégák távoli, hűvös szobáiban bukkant fel, hanem a csatatéren, vagy másként fogalmazva: akkor, amikor éppen napi célokat szolgáló alkotmánymódosításokat hoznak. Most kezdődik, ahogy látom, a konszenzusos vs. többségi demokrácia vitája, és betáplálása a közvéleménybe. Éppen ezért szeretném hangsúlyozni, hogy a többségi demokráciát is köti az alkotmány; a konszenzusos és többségi demokrácia megkülönböztetése ebből a szempontból irreleváns. Továbbá azt is felidézhetjük, hogy gazdasági és költségvetési ügyekben minden, azaz a feles többségű kormányoknak is teljhatalma van - persze az alkotmány keretei között" - érvelt Sólyom.

Az alkotmányossági kontroll erőszakos elnyomása

Az Alkotmánybíróság (AB) jogkörének csorbításáról szólva a testület korábbi elnöke azt mondta, abszolút nem helyes irányba mennek a dolgok. Erről egyébként egy két héttel ezelőtti konferencián is kifejtette a véleményét, és a szakma részéről jelenlevők is éles kritikával illették a kormányt a hatáskörcsorbítás miatt.

Sólyom: Ezen az úton nehéz lesz megállni! A vész kitört

Sólyom úgy véli, mindent meg lehet oldali alkotmányos keretek között is, „időt és munkát kell rászánni”, de ez később bőségesen megtérül, legfőképp az emberek bizalmában. Ami történt a 98 százalékos különadó kapcsán, az az alkotmányossági kontroll erőszakos elnyomása.

"Alkotmánybírói tapasztalatomból mondom, hogy mindent - majdnem mindent - meg lehet oldani alkotmányosan is. Időt és munkát kell rá szánni - de ez később bőségesen megtérül a rendszerben való bizalom révén. S különösen utalok arra, hogy az alkotmánybíróság közreműködésével mindig megszületett az az eredmény, amely teljesítette a politikai célt, és alkotmányosan is elfogadható volt. Ezt nevezte el a nemzetközi irodalom, éppen a magyar alkotmánybíróság működését elemezve constitutional bargaining-nek, alkotmányos alkudozásnak. Számtalan példa van erre, a rendszerváltás nagy válaszútjaitól kezdve a Bokros-csomagig. Ehhez kellett volna folyamodni, az alkotmányossági kontroll erőszakos elnémítása helyett."

Sólyom szerint az Alkotmánybíróság egyik fő feladata, hogy a magasabb elveknek feltétlen érvényt szerezzen.

"Klasszikus megfogalmazás, hogy az alkotmányra és az azt érvényesítő alkotmánybíróságra a többség zsarnoksága ellen van szükség. Ma ezt a veszélyt az alkotmányossági kontroll részleges félretételének átmeneti voltával igyekeznek ellensúlyozni. Többször elhangzott ez az ígéret a parlamentben, azzal, hogy az átmenetiségnek majd az új alkotmány vet véget. De hogy hogyan, azaz mi áll majd vissza az alkotmányos normalitásból, egyelőre nem tudhatjuk" - tette a hozzá az AB volt elnöke.