A hetvenes évek tárgyai a műkereskedelem felfedezésre váró területe
A kiállítás a galéria tulajdonosának, a Kincskeresők című televíziós műsor egyik szereplőjének, Molnár Viktornak a gyűjteményéből válogat, és különleges betekintést nyújt a hazai kerámia- és szobrászművészet kevésbé ismert, mégis meghatározó alkotásaiba. A tárlaton Garányi József, Garányiné Staindl Katalin, valamint Percz János műveit mutatják be. A kiállítás különlegességét azok az izgalmas, sokszor még sosem látott tervek és munkák adják, melyek betekintést engednek a hetvenes években alkotók művészi gondolkodásának folyamatába. A kerámiák és szobrok nemcsak formavilágukban, hanem anyaghasználatukban és kísérletező szemléletükben is különlegesek, hidat képezve a hagyomány és a kortárs megközelítések között. A kiállítás finisszázsa a Műtárgyak éjszakájának programjába csatlakozik be eseményként.
A hetvenes évek alkotói
Garányi József és Garányiné Staindl Katalin nemcsak életükben, hanem művészi gondolkodásukban is szorosan összekapcsolódnak. Mindketten 1928-ban születtek, és hosszú életük során ( 2015-ben, illetve 2000-ben hunytak el) gazdag életművet hoztak létre, amelynek darabjai itt vannak körülöttünk, hiszen sok épületkerámiát alkottak, de a műkereskedelemben még kevés figyelem irányult rájuk. A hagyomány és kísérletezés határán dolgoztak, együtt és külön-külön is maradandót alkotva.
Garányi József művészetét erőteljes formavilág és tudatos szerkesztettség jellemzi. Alkotásai gyakran a klasszikus képzőművészeti hagyományokból indulnak ki, ugyanakkor modern szemlélettel közelítenek a tér, a fény és az anyag kérdéseihez. Műveiben megfigyelhető a struktúrák iránti érzékenység, valamint az a törekvés, hogy a látvány mögötti belső rendet is feltárja.
Garányi József keramikus a Magyar Iparművészeti Főiskolán végzett 1953-ban, és három éven át a Herendi Porcelángyár tervezőjeként dolgozott, majd 1956-tól önálló keramikusként alkotott. Gazdag pályafutása során rengeteg elismerést kapott: 1962-ben a prágai Nemzetközi Kerámia Kiállítás aranyérmét, majd 1965-ben Munkácsy-díjat vehetett át. 1968-ban a pécsi I. Országos Kerámia Biennálé I. díját, 1983-ban a Művészeti Alap Képzőművészeti Nagydíját kapta meg.
Ezzel párhuzamosan alkotott Garányiné Staindl Katalin szobrász-keramikus is, akinek munkái líraibb hangvételűek. Alkotásai gyakran személyesebb, intuitívabb megközelítést tükröznek. Kezdetben kisebb faliképeket, figurákat készített, majd egy minisztériumi ösztöndíj segítségével kezdett el épületkerámiával foglalkozni. A Biblia, a mítoszok világa, a zene mellett egyiptomi és görögországi utazásélményei hatottak kompozícióira, amelyeket elsősorban samottos agyagból alakít. Munkásságának kiemelkedő jelentőségű művei a figuratív faliképek, ezekből egy szép válogatást mutat be az Amikor.
A Garányi házaspár munkái százezer forinttól kezdődnek, a nagyobb szobrok, ritka murális munkák több milliós árkategóriában hozzáférhetők.
Percz János festő-grafikusként indult, de hamar a fémművészet felé fordult, és igazán jelentős alkotóvá vált, az ő tárgyai már ismertebbek a gyűjtők körében. Percz a magyar művészetben határterületi alkotó volt, nem klasszikus szobrász és nem is pusztán iparművész, inkább a kettő között mozgott. Főbb műfajai a kovácsoltvas plasztikák, maszkok, kisplasztikák, ékszerek és használati tárgyak, valamint épületdíszek. Stílusjegyeiben felismerhetők archaikus jegyek, primitív törzsi művészetek emléke, anyagközpontúság, a vas és a fém nyers ereje. Torzított emberalakjai expresszív, gyakran nyugtalan hangulatot árasztanak. Gyakran hasonlítják Alberto Giacomettihez, ezért is ragadt rá a „magyar Giacometti” elnevezés.
Műkereskedelmi értelemben ő sem tartozik a legismertebb nagy nevek közé, de szakmai körökben nagyon respektált alkotó. Műkereskedelmi helyzete is érdekes, a kisebb munkák 60 és 150 ezer forint közti árakon mozognak, a jobb darabok néhány százezertől indulnak, a ritkább plasztikák, szobrok ára milliós nagyságrendű is lehet.
Ezek a hetvenes évekbeli alkotók kvalitásos műveket hoztak létre, de az általuk létrehozott tárgyak árszintje mégis alacsony, aminek a legfontosabb okai közé az tartozik, hogy az iparművészethez kötődnek, amely irány a magyar piacon kevésbé felhúzott kategória. Kevés a nagy aukciós szereplés, műveik leginkább az online piactereken bukkannak fel, így nem épült köré erős műgyűjtői-befektetői narratíva. Ez az a kategória, amelyet úgy szoktak összefoglalni, hogy bőven van benne tartalék, hiszen egyedi, karakteres életművekről van szó, tartós anyaghasználattal, egyedi hanggal. A hetvenes évek ezeknek az életműveknek a legértékesebb, legerősebb korszaka, a múzeumi szintű munkák is ebből az időből kerültek ki.
