Óriásit kaszálhat a Mol, ha bejön ez a húzása: olyan afrikai országban kutat olaj után, ahol egyszerre két kormánnyal kell megküzdenie
A Mol csoport jelentős lépést tett nemzetközi terjeszkedésében, miután spanyol és török partnerekkel közösen nyerte el egy líbiai tengeri (offshore) blokk kutatási jogát a Földközi-tengeren. A projektben a spanyol Repsol 40 százalékos részesedéssel és operátori szereppel, a török TPAO szintén 40 százalékkal, a Mol pedig 20 százalékkal vesz részt.
Az O7-es blokk több mint 10 300 négyzetkilométeres területet ölel fel, vízmélysége meghaladja az 1500 métert, és Bengázitól körülbelül 140 kilométerre északnyugatra helyezkedik el. A líbiai Nemzeti Olajtársaság (NOC) tavaly márciusban, 17 év után először írt ki nemzetközi pályázatot 22 kutatási blokkra.
Óriási érdeklődés mutatkozott, de végül csak néhány területre hirdettek győztest februárban. A Mol csoport nemzetközi portfóliója kilenc országot fed le, ez a szerb NIS átvételével tízre nőhet. Líbia azonban továbbra is kockázatos helyszín: az országban évtizedek óta tart a polgárháború, bár az utóbbi években sokat javult a helyzet.
Kadhafi bukása után két hatalmi központ alakult ki
A líbiai helyzet megértéséhez vissza kell mennünk az időben: a 2011-es arab tavasz Tunéziából indult, az események gyorsan átterjedtek több országra, így Líbiára is, ahol polgárháború robbant ki. Az akkor 42 éve regnáló Moammer Kadhafi brutálisan fellépett a lázadók ellen, ami nemcsak a belső ellenzékéből, hanem a nyugati országokból is éles kritikákat váltott ki.
Az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia és más nyugati, valamint arab országokból álló koalíció 2011-ben beavatkozott a harcokba, győzelemre segítve a felkelőket. Kadhafit az ellenzéki milicisták tisztázatlan körülmények között agyonlőtték, majd ismeretlen helyre temették a sivatagban, hogy sírhelye ne válhasson zarándokhellyé.
Az országot azóta két kormány irányítja.
Khalifa Haftar tábornok az ország keleti és déli részét uralja Bengáziból, míg Abdulhamid al-Dbaiba miniszterelnök és nemzetközileg elismert kormánya Tripoliból a nyugati országrészeket vezeti. Az előbbit az Egyesült Arab Emírségek, Egyiptom és Oroszország támogatja, az utóbbit Törökország.
A heves harcok 2020 októberében tűzszünettel zárultak le, azóta csak kisebb összecsapások alakultak ki a különböző milíciák között. Líbia szerepel a világ legkockázatosabb országait felsoroló listán, de folyamatosan javítja pozícióját.
A jó barátság alapja a pontos elszámolás
A politikai káoszban a központi bank és a nemzeti olajtársaság (NOC) számít biztos pontnak. Az országban kitermelt olajat a NOC adja el, a bevételek a Tripoli székhelyű jegybank számlájára kerülnek, amely országos szinten fizeti a közszféra béreit, a nyugdíjakat és a legfontosabb támogatásokat.
Ez azt jelenti, hogy a líbiai dinárban kifizetett bérek, nyugdíjak, üzemanyag- és élelmiszer-támogatások keleten és nyugaton is eljutnak az emberekhez, függetlenül attól, hogy ki ellenőrzi az adott területet. Így a keleti és nyugati tanárok, orvosok, rendőrök, hivatalnokok, sőt
a két fél katonái, milicistái is ugyanazt a fizetést kapják.
Ez a mechanizmus már évek óta működik, így az ország nem szakadt szét teljesen gazdaságilag, valamint megakadályozza a nagyobb konfliktusokat. Továbbá a nemzeti bank fedezi mindkét oldal devizaigényét, és támogat különböző rekonstrukciós projekteket. Ugyanakkor az olajpénzek elosztása miatt gyakran vitáznak a felek.
Haftar erői – amelyek a líbiai olajmezők nagy részét ellenőrzik – gyakran blokkolják az olajtermelést, hogy kényszerítsék a központi bankot pluszforrások biztosítására. Ezek az akciók általában néhány hétig vagy egy-két hónapig tartanak, mivel mindkét kormánynak égető szüksége van a petrodollárokra.
Rengeteg olaj van Líbiában, csak ki kell termelni – a Mol ott lehet az élvonalban
Líbia Afrika legnagyobb bizonyított olajtartalékával rendelkezik: hivatalosan mintegy 48 milliárd hordó olaj van a föld alatt, ami a világ tizedik legnagyobb készlete. Egyes szakértői becslések szerint a még feltáratlan készletekkel együtt akár 91 milliárd hordó fekete arany is rejtőzhet az ország szárazföldi és tengeri területein.
A kitermelés azonban csak néhány éve kezdett felfutni: tavaly 1,4 millió hordót hoztak felszínre naponta, ez a legmagasabb érték az elmúlt évtizedben. Összehasonlításképpen: Szaúd-Arábia 2025-ben napi 9–10 millió hordó termelt ki, miközben exportja átlagosan 6–7 millió hordó körül alakult. A Nemzeti Olajtársaság ambiciózus célja, hogy 2030-ig elérje a napi kétmillió hordós szintet.
A Repsol, a TPAO és Mol alkotta konzorcium tevékenysége elvileg mindkét líbiai kormány érdekeit szolgálja, mivel az olajtermelés felfutása növelné a bevételeket. Ráadásul a tengeri kutatás és kitermelés általában biztonságosabbnak tekinthető a szárazföldi műveleteknél, ahol többször összecsaptak a különböző milíciák, így a Mol befektetése nem teljesen kockázatmentes, de alapvetően biztonságosnak tűnik.
