Észak-koreai élelmiszergyártás: ide már kevés lesz a Potemkin-módszer, súlyos dolgokra derült fény
Megrendülőben a lakosság bizalma az állami vállalatoknál készült termékekben, miután számos esetben élelmiszeripari szennyeződéseket találtak bennük – írja az Origo egy dél-koreai lapban megjelent értesülés alapján. Eszerint bár a tartományi, helyi piacok bőségesen el vannak látva Phenjanból és az ország más részeiből származó cukorkákkal és egyéb édességekkel, azokkal nagyon súlyos minőségi problémák akadnak. Bár az élelmiszeripari csomagolás sokat fejlődött – olyannyira, hogy a gyári termékek már szinte megkülönböztethetetlenek a kínai importtól –, a több termékben talált szennyeződés híre riadalmat keltett a lakosságban.
Élelmiszer: mennyiségben igen, higiéniában nem állnak a helyzet magaslatán az észak-koreai gyárak
Az úgynevezett helyi kezdeményezések irányelv keretében – amelyet Kim Dzsongun indított el az ország városaiban és járásaiban működő üzemek építésére és korszerűsítésére, lényegében egy tízéves programként – új élelmiszergyárak létesültek, a meglévők pedig fokozott termelésbe kezdtek, így egyre szélesebb választék kerül a piacokra.
A házi készítésű termékeket általában egyszerű zacskókban, kimérve árulják, míg a gyári áruk szabványos, például 500 vagy 680 grammos kiszerelésben, igényes címkézéssel kerülnek forgalomba.
A termékcímkék a fejlett országokban megszokottak szerint feltüntetik
- az élelmiszer-biztonsági tanúsítást,
- a kalóriatartalmat,
- az összetevőket,
- a tárolási feltételeket,
- a lejárati időt és
- a gyártás helyét.
Bár a legtöbb észak-koreai nem fordít különösebb figyelmet ezekre az információkra, jelenlétük önmagában növeli a fogyasztói bizalmat. Ez a bizalom azonban megingani látszik.
Több információ szól ugyanis arról, hogy hajszálakat és fémdarabokat, vékony rézdrótokat találtak gyárban készült édességekben.
A hírek gyorsan terjednek a közösségekben: egyesek hajszálat találtak kekszben, mások pedig csak hajszál híján nem nyeltek le cukorkába került fémforgácsokat. A potenciálisan súlyos sérüléseket okozó szennyeződések tovább növelték az aggodalmakat. Sokan nyíltan bírálják a gyárakat az élelmiszer-biztonság, illetve a higiéniai szint miatt.
A rendelkezésre álló információk szerint a lakosság általánosságban kezdetben pozitívan fogadta a modernizált gyári termékeket, a nemzeti fejlődés jelének tekintve. Az idő múlásával azonban a lelkesedés csökkent: előbb az íz, most pedig a biztonság miatt váltak szkeptikussá az emberek, ami már a vásárlási hajlandóság csökkenésében is megmutatkozik.
A botrány hatására a lakosság egy része újraértékeli a házi készítésű élelmiszereket.
Egyesek szerint ezek – bár egyszerűbb csomagolásban kerülnek piacra – valójában biztonságosabbak, mivel az árusok személyesen felelősek a minőségért és a higiéniáért, ha szeretnék, hogy a vásárlók továbbra is bízzanak bennük és az árujukban.
Elemzők szerint a probléma gyökere abban rejlik, hogy a hatóságok a termelés növelésére helyezték a hangsúlyt az említett új irányelv keretében, miközben a higiéniai rendszerek nem fejlődtek ugyanilyen ütemben. Így éles eltérés keletkezett a csomagolás által sugallt fejlődés képe és a termékek valós minősége között, az előbbi lemaradásával.
További részletek az Origo cikkében olvashatók.
