Leesnek a lábukról az árak miatt Romániától Németországig, de van védett sziget Európában: Magyarország

Már ott az agyunkban egy bunkósbotszerű energia- és inflációs válság közeli emlékképe. A legzavarodottabb pillanat azonban – amelyet az Európai Unió mostanság él meg, amikor az áruk és szolgáltatások ára már határozottan elindult felfelé, de még van áru és szolgáltatás – amikor nem tudjuk, holnap is lesz-e, és ha igen, esetleg milyen elvetemült áron. A magyar vásárlók ugyanakkor szinte kivételes helyzetbe kerültek. A márciusi magyar inflációs számok csak most érkeznek, de már tudjuk, hogy eddig elkerültük a bajt, ami elképesztette és félelemmel töltötte el számos európai ország lakóit a románoktól a németekig.

Ahol különösen fájhat, ami történik, az 

• Németország
• és még inkább pont a magyarok környéke: különösen a megszorításokra kényszerülők: osztrákok, románok, szlovákok.
• Horvátország nem ilyen, de a drágulás miatt ők is félthetik az idegenforgalmi szezont, 
• a bolgároknak újabb alkalmuk van elgondolkodni, most volt-e a megfelelő pillanat csatlakozni az euróhoz,
• a baltikumiaknak meg azon, hogy az euró ezúttal se védi meg őket a drágulástól. 

A magyarokra mind irigykedve tekinthetnek, bár a kockázatok megszaporodtak nálunk is. „Máma már nem hasad tovább” – ilyen kiváltság nem jut az unióban, amely önsorsára nem vigyázott: ebből senki nem fog kimaradni.

A magyar infláció alacsonyabb, mint a német és az euróövezeti, és így is marad

Mielőtt sorra vennénk és a magunkéhoz mérnénk pár kirívó példát:

A németeknél ugyan már ismert a márciusi adat, nálunk meg még csak a februári, de akkora különbség alakult ki, hogy 

A német éves infláció 

• a februári 1,9 százalékról 
• márciusban 2,7 százalékra gyorsult (és ez csak a kezdet), 

miközben a magyar

• februárban 1,4 százalék volt, 
• és a Világgazdaság elemzői konszenzusa szerint a szerdán reggel esedékes márciusi szám sem lesz magasabb 2,1 százaléknál.

Az infláció és Közép- meg Nyugat-Európa: meghökkentően és aggasztóan kifordult az unió 

Akinek az az emléke, hogy az infláció magasabb szokott lenni a fejlődő Közép-Európában, mint az euróövezetben, az jól emlékszik. Most azonban ez nem így van.

Érdemes észrevenni azt is, hogy az infláció gyorsulása másutt az EU-ban már az új energiaválsággal fenyegető iráni háború február végi kirobbanása előtt elkezdett felgyorsulni. A németeknél például februárban 0,2 százalékkal nőttek az árak az előző hónapról, ami a magyarnak duplája. 

Aztán márciusban, a Hormuzi-szoros lezárásával a németeknél nem kisebb, mint 1,1 százalékos drágulás ütött be. Ennél nagyobbra csak az ukrajnai háború elindította energiaválság legmélyebb bugyraiban találtak. Ha nincs ukrajnai háború és Covid, ekkora drágulás egy teljes generáció emlékeiből hiányozna a németeknél. 

Ez pedig az álmos könyvek szerint szinte az összes többi árat fel fogja tornászni. Nem ismert mértékben, miután Friedrich Merz kancellár nem tudott olyan intézkedést találni, amellyel megfékezhette volna a felpörgést az üzemanyagárakban a benzinkutaknál.

Egyébként körülbelül ugyanekkora havi megugrás történt az euróövezeti inflációban. A magyarokat a kormány bevezette védett üzemanyagárak védték meg (Ukrajna személyesen Magyarországnak és Szlovákiának szóló olajblokádja ellenére is), és még ez sem volt százszázalékos pajzs: az elemzői konszenzus szerint nálunk is nőttek márciusban az árak, de csak feleannyit, mint a németeknél.

Németországra visszatérve: a közgazdaság-történet legendái közé kerülhet, milyen felelőtlenül bánt versenyképességével a világ valamikori büszke iparháza.

Inflációja a 2,5 százalékos euróövezeti átlagot is meghaladta most, és egyáltalán nem lenne csoda, ha az olló tovább nyílna. Ha az EU energiapolitikája elhibázott volt az elmúlt években, Németországé triplán az. Atomerőműveiket bezárták, az pedig, hogy az ukránok felrobbantották fő gázimportvezetéküket, szinte vállvonást se váltott ki a német politikusokból.  

Rémálommal küzdenek: a megszorítók, a turizmusféltők, az euróbevezetők és a baltikumiak

Különösen fájhat az infláció újabb támadása abban a három közép-európai országban, ahol már amúgy is életszínvonal-csökkentő megszorítások folytak, amelyeknek most nem várt folytatása érkezik drágulás képében.

Románia: azt hitték, már megúszták, mégis jöhet a két számjegyű infláció

A legsúlyosabb helyzetben lévő Romániában amúgy is április elsejével érkezett az energialiberalizálás újabb, drágulást eredményező hulláma, miközben az üzemanyagárak szinte napról napra drágultak. Sokévnyi túlköltekezés után, hatalmas tátongó lyukkal az állami költségvetésben ők nemhogy nem engedhetik meg maguknak a háztartások magyar típusú védelmét, de még tovább kell sanyargatniuk őket. Amire a tavaly kezdődött megszorítások mélypontján sem volt példa, most eljöhet. Az őszre már 10 százalék közelébe érkezett Romániában az éves infláció, de nem lépte át. Márciusra azonban most már két számjegyű, 10,4 százalék körüli inflációra számíthatnak a februári 9,3 után.

Szlovákia: jönnek át vásárolni Magyarországra?

Szlovákiában, ahol Romániához hasonlóan már keményen visszaesett a kiskereskedelmi forgalom, 3,7 százalék után 4,1 százalék körülire becslik a márciusi inflációt, tehát a magyarnak a duplájára. Könnyen előfordulhat, hogy a határszéleken a másik oldalról jött bevásárlókra számíthatnak a keleti és az északi magyar üzletek.

Az osztrákokat vagy az észteket se védte meg az euró

Szintén szokatlan, de az osztrák infláció is meghaladja a magyart, a különbség egy teljes százalékpont: a februári 2,2 százalék után márciusban 3,1-et mértek. A szintén az eurót használó baltiak közül a litvánoknál és az észteknél fél százalékponttal még magasabb az infláció, mint az osztrákoknál.

Bulgária: kitrükközték az euróövezeti csatlakozást, máris itt a büntetés

Eközben kúszik fel a drágulás rátája a friss eurózónatagban, Bulgáriában is, ahol trükkösen oldották meg, hogy egy éve teljesítsék a belépés inflációs kritériumát. Márciusban 3,9 százalékos inflációt mértek, ami kétszerese a várható magyarnak, illetve az euróövezeti célnak, de nem tudnak fellépni ellene – legfeljebb megszorításokkal –, hiszen az önálló jegybanki politikát feladták az Európai Központi Bank javára.

Horvátország: elkezdhetik félteni a turistaszezont

Az euróövezeti tagság és kormányuk déli szomszédainkat se védte meg a drágulástól, márciusban nem kevesebb, mint 4,8 százalékos drágulást mértek. Februárban is már 3,8 százalékot mértek, és az iráni háború hatásai nyomán még ennél is nagyobb inflációra számíthatnak, nem csoda, hogy elkezdték félteni az idegenforgalmi szezont.

Egyébként ez így volt már a tavalyi szezon kezdete előtt, amikor tartottak tőle, a drágaság miatt elmaradnak a turisták. Ez aztán nem történt meg. Ha valamiben most bízhatnak, amikor még inkább elszállóban vannak az árak, az mások baja. Az európai repterek heteken belül elkezdhetnek kifogyni a kerozinból, ami járatritkításokhoz és jegyáremelésekhez vezethet. Horvátország azonban kulcspiacairól közúton is megközelíthető. Nem csodafegyver, hiszen az üzemanyagárak is egyre kúsznak felfelé. (Ott, ahol nem vezettek be védett árat, mint Magyarországon – ezt a gyakorlatot Brüsszel támadja, a magyar kormány azonban nem enged.)

Összegzésképp: a régióban saját inflációs számaikat látva irigykedve figyelik az egyébként olajblokád alatt álló Magyarországot. Kivétel a csehek, ahol a miénkhez hasonlóan alakulnak az árak, illetve a szlovénok, ahol némileg magasabb az infláció, de márciusban furcsa módon még mérséklődött is.